held EHEN Hees

Cm rA Lees wur up os Mass. Na Tio anie rh

ae CEN REM M EN SE

- TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK

KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM

SZERKESZTI

SCHMIDT SÁNDOR.

TIZENHARMADIK KÔTET. 1890.

HAT TÁBLÁVAL.

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK

Vol. XIII. 1890.

ZEITSCHRIFT FÜR JOURNAL POUR PERIODICAL OF ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- | LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- | ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY LOGIE UND GEOLOGIE NEBST | NÉRALOGIE ET GEOLOGIE AVEC AND GEOLOGY BESIDES A

= a, | EINER REVUE FUR D3S AUSLAND. | UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER. | REVIEW FOR ABROAD. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. | EDITED BY THE HUNG. NAT. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. | DE HONGRIE A BUDAPEST. | MUSEUM AT BUDAPEST.

BUDAPEST

A MAGYAR NEMZETI MÜZEUM TULAJDONA

um "C

PAR liste Un

AS ; tS A NU ‘a N à ( UU M

NN OR e Jj NS Sas

>

usmle

Fete

"hu iu LÁDA N a

SZERKESZTI

SCHMIDT SANDOR.

TIZENHARMADIK KÖTET.

T. »

mmi

+

— t u

ELSÖ FÜZET.

EGY TABLAVAL.

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK

Vol. XIII. 1890.

JOURNAL POUR PERIODICAL OF LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- | ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY OGIE dun GEOLOGIE NEBST | NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC AND GEOLOGY BESIDES A

UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER. REVIEW FOR ABROAD. E PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. | EDITED BY THE HUNG. NAT. | E:

DE HONGRIE A BUDAPEST. MUSEUM AT BUDAPEST. M

BUDAPEST

Publ. VII. 31, 1890.

TARTALOM.

I. Dr. Dapay JENő. Branchipus paludosus Müll. O. Fr. a magyar fau- p cct AA A A cc ER AS RON cad d tec i AE

IL Kuray Dezsé. Ceuthorhynchus Paszlavszkyi We Spic NE DR cU AR III. Dr. LENDL ADozr. Három magyarországi kevéssé ismert pókfajnak ne see NUE Ne RME een cp ite Ue HS NEA IV. SZÉPLIGETI Győző. Adatok a gubacsok eee ismeretéhez különös tekintettel Budapest környékére : ERS V. Dr. BORBÁS VINCZE. Quercus Budenziana meg a sell ocaeca

Revue.

Dr. E. Dapay. branchipus paludosus Müll. O. Fr. in der ungarischen

Fauna. Mit Fig. 1—3 D. Kuray. Ceuthorhynchus UH US d D SD PA AURAS Er ou t E Dr. A. LENDL. Descriptiones Araneidarum trium minus doom. Tab. I. VICTOR SZEPLIGETI. Beiträge zur Kenntniss der Verbreitung der Gallen mit

besonderer Rücksicht auf die Umgebung von Budapest .. 7 __ Dr. V. Borgis. Quercus Budenziana et species Botryobalanorum

Lap

19 26

Pag.

34 40

40

40 44

XIII. KÖTET, 1890. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. L FÜZET.

BRANCHIPUS PALUDOSUS Miu. O. Fr. A MAGYAR FAUNÁBAN.

Dr. Dapay JEnő-től, Budapesten.

(3 rajzzal).

A magyar tud. Akadémia kiadványaiban megjelent «Conspectus spe- cierum Branchiopodorum Faune Hungarie» czímű dolgozatomban * ismertettem mindazokat a Branchipus-fajokat, a melyeket hazánk faunájá- bol egy kis részben a korabbi irodalmi adatok, legnagyobb részben azonban saját kutatásaim alapján megtaláltam.

A mult 1889 év deezember havában Dr. Cuyzer KoRNÉL zemplén- megyei főorvos barátom, meglátogatván őt, a tátrai «hernyös tavak»-ból gyűjtött egy Branchipus-fajt bocsátott rendelkezésemre, a melyben a Branchipus paludosus Münc. O. Fr. fajra ismertem. Miután ezen érde- kes faj hazánk faunájából még ez ideig ismeretlen volt, fentebb említett közleményemnek mintegy kiegészítéséül, helyen valónak látom annak általánosságban való ismertetését.

Mindenekelőtt előre kell bocsátanom azt, hogy a Branchipus-tajok- nak genusokba való elosztása felől a fentebb említett dolgozatomban kifej- tett álláspontomtól most sem térek el. Ez az oka annak, hogy a Branchi- necta-genus mellőzésével a PAckanp-tól és Simon E.-tól Branchinecta palu- dosa név alatt említett és ismertetett e fajt én egyszerűen Dranchipus- fajnak tekintem és nevezem. E felfogásomat különben legjobban fogja illusztrálni a synonymek alább következő sorozata :

BRANCHIPUS PALUDOSUS, Mürr. 0. Fr.

Cancer stagnalis Fagricius, Fauna Groenlandica. 1750. p. 247.

Branchipus paludosus MÜLLER 0. Fr. Zoologia Danica. 1788— 1506. IL p. 10. Tab. 48. Fig. 1—8.

Cancer paludosus Herssr, Naturgeschichte der Krabben. II. p. 113. Tab. 35. Fig. 3—5.

* Mathematikai és természettudományi kózlemények. Kiadja a m. tud. Aka- démia. 23. kôtet. 3. szám. 9 rajzlappal.

Természetr jei Füzelek. XIII. kot, 1

2

Branchipus Middendorfianus Fiscuer, Middendorfs Reise in den äussersten Nor- den und Osten Sibiriens. Zool. II. 1851. p. 153. Tab. 7. Fig. 17—23.

Branchipus Middendorfianus Gruss, Bemerkungen über die Phyllopoden. Archiv fiir Naturgeschichte. 1853. p. 136.

Branchipus paludosus Dysowsxr, Beitrag zur Phyllopoden-Fauna der Umgegend Berlins, Archiv für Naturgeschichte. 1860. p. 200. Tab. X. Fig. 7 —8.

Branchipus paludosus Rernnarpt, Bidrag til en Beskrivelse of Groenland 1857. — PackARD, Glacial Phenomena of Maine and Labrador etc. Memoirs Boston Soc. Nat. Hist. I. 205. 1867.

Branchipus (Branchinecta) grcenlandicus VERRILL, American Journ. Sc. 2 d. Ser. 1869. p. 253.

Branchinecta groenlandica VERRILL, Proceed. Amer. Assoc. Adv. Se. July 1870.

Branchinecta paludosa Packarp, A monograph of the Phyllopod Crustace of North America. With Remarks on the Order Phyllocardia. Geological Survey of the Territories. 1884 (?). p. 295. Tab. 89. |

Branchinecta paludosa Simon E., Etude sur les Crustacés du sous-ordre des Phyllopodes. Annales de la Société entomologique de France. 1886. p. 393. Tab. 5—6.

Branchipus Grubei Gersricxer, Bronn, Classen und Ordnungen des Thierreichs. N° 1879. Tab. 29. Wis. 2., 4.

Frons in utroque sexu inermis, simplex, rotundata. Cornua maris simplicia, articulo secundo introrsum et parum deorsum curvato, apicem versus sensim attenuato, inclinato; articulo basali in margine interiore tuberculis 18—21 sensim crescentibus setiferis armato, tuberculis 1 usque ad 7 uniseriatis, S-usque ad ultimum maximum biseriatis. Cornua feminæ brevia, lobos depressos formantia, in parte ultima valde attenuata velut biarticulata, in marginibus exterioribus tuberculis parvis setigeris armata in ceteris tuberculis similibus sparsim vestita. Superficies cornuum utrique sexu rugulosa. Pedes in utroque sexu pedibus Branchipi ferocis similibus. Segmenta corporis omnia glabra abdominalia longiora quam lata, segmen- tum penultimum ultimo multo longius. Appendices caudales brevissime, foluformes, setis 20— 21 ubique vestitæ. Penis pene Branchipi ferocis similis.

Specimina in spiritu vini rectificati conservata colore indistincta, albida.

A homlok mindkét ivaregyénnél síma, egyszerü, kerekitett. A him ölelöi egyszerűek, második ízük be és kissé alá felé hajlott: vége felé foko- zatosan vékonyodik, ívelt, az alapíz belső szegélyén 18—21 fokozatosan nagyobbodó sörtés kiemelkedéssel fegyverzett. A kiemelkedések közül az első hét egy sorban, a többi két sorban emelkedik s az utolsó a legnagyobb. A nőstény ölelői rövidek, lapított lemezhez hasonlítanak, hátsó harmaduk- ban igen keskenyedettek, mintegy kétízűek; külső szegélyökön kis, sörtés kiemelkedésekkel fegyverzettek s ugyanilyenekkel fedettek egyebütt is, de

3

gyéren. Mindkét ivaregyén ölelöinek fölülete érdes. A lábak mindkét ivar- egyénnél a Branchipus feroxéhoz hasonlítanak. Valamennyi testszelvény sima; a potrohszelvények hosszabbak, mint a mily szélesek, az utolsó szelvény feltünően rövidebb az előtte valónál. A villa függelékek feltünő rövidek, levélformák és 20—21 sörtével fegyverzettek. A penis a Branchipus feroxéhoz hasonló. 3

A borszeszben tartott példányok színét nem határozhattam meg. Ezek mindannyian fehéresek.

A rendelkezésemre állott hazai példányok ugyan kétségtelenül magu- kon hordják a Branchipus paludosus tajbélyegeit, egy s más tekintetben mindazáltal elütnek az irodalomban eddig leírtaktól, söt azt is mondhatom, hogy az egyes búvárok leírásai is többé-kevesebbé eltérők.

Mellözve itt a MÜLLER O. Fn., Farrıcıus és HEnpsT úgy is meglehetős hézagos leírásait, lássuk mit mond FISCHER a MÜLLER O. Fr.-féle Branchi- pus paludosus-szal synonym Branchipus Middendorfianus homlokáról. Fischer szerint a him homlokáról igen gyakran egy háromszögletű, vékony bórlemez all ki s ezt a következökepen írja le: «an der Stirne bemerkt man häufig, besonders beim Männchen, eine vorspringende, dreieckige dünne Hautfalte oder emen Stirnlappen als Andeutung der tentakelfórmigen Organe ; bei einigen Exemplaren stellte er sich beim leichten Drucke eines Glasplüttchens als eie dünne, nach vorn gerade abgeschnittene Membran dar, die seitwärts mit je einem Basaltheile der Horner, nach Hinten mit den Seitentheilen des Kopfes und der Stirne zusammenhing.»! GRuBE, ki a Branchipus Middendorfianust csupán a Fiscaer leirása után ismerte s mindamellett, hogy önálló taj gyanánt írta le, de megjegyzi, hogy való- szinűleg azonos a Branchipus paludosus M. O. Fr. fajjal, a FISCHER adatai alapján a him homlokáról a következőket mondja : «Processu frontis mem- branaceo triangulo vel truncato.»? E kérdést Dysowskı tisztázta először grönlandi példányokon végzett vizsgálatai alapján és eredményképen ezeket mondja : «FiscHEer beschreibt einen membranartigen Fortsatz an der vor- deren Seite des Kopfes, er sagt aber nur, dass er häufig, also nicht constant, vorkomme ; wenn ich nun seine Figur 18, welche den Kopf eines Weibchens darstellt, ansehe, so scheint es mir, dass diese Membran nur durch Ab- heben des Chitinuberzuges, verursacht durch Spiritus-Maceration, entstan- den ist. Diese Vermuthung gewinnt noch mehr an Wahrscheinlichkeit, da uns kein Fall bekannt ist, in welchem die tentakelformigen Anhiinge bei Männchen und Weibchen in gleichem Masse ausgebildet wären und auch kein solcher, wo sie beim Männchen nicht constant vorkümen.»? Ks hogy

* Middendorf’s Reise ete. p. 153. * Bemerkungen über die Phyllopoden. Loc. cit. p. 142. Beitrag zur Phyllopoden-Fauna der Umgegend Berlins. L c. p. 201.

e

4

Dysowskı-nak csakugyan igaza volt, megerősítik Packarp-nak és VERRILL- nek idevonatkozó vizsgálatai, de megerősítik a rendelkezésemre állott pél- dányokon ez irányban tett tanulmányaim is. x

A him ólelóit valamennyi előbb említett búvár egyformán írja le s csak a részletekben mutatkozik némi eltérés. Az ölelők alapizének fogszerű kiemelkedései felől ugyanis FiscHER így nyilatkozik : «Was vorzüglich diese Art auszeichnet, ist, dass gegen den inneren Rand des Basaltheiles zu, und zwar an den zwei letzten Dritteln desselben, viele (10—18) spitze oder auch doppelt gezähnelte Dornen bemerklich sind, obwohl sie auch häufig durch eine vorspringende Leiste oder Wulst verdeckt werden, und deshalb zu ihrer Entdeckung einige Aufmerksamkeit erfordern.» * DyBowsxt ugyan megerősíti a Fiscuer észleleteit, de a fogszerü kiemelkedések elhelyezésére és számára vonatkozólag a következőt jegyzi meg: «auf der unteren Flache gegen den inneren Rand findet sich eine Reihe von dornartigen Spitzen, welche schon in dem ersten Viertel des Basaltheiles anfangen und allmahlich grosser werdend sich bis zum Zangengliede fortsetzen. Ihre Zahl beträgt 21; die ersten 17 stehen in eine Reihe geordnet, die 4 letzten, welche die längsten sind, ste- hen in zwei Reihen neben einander.»** A mennyire a rendelkezésemre állott példá- nyok vizsgálatának eredménye után ko- vetkeztetnem lehet, a két büvár kozül Dv- BOWSKI-hak van igaza. Az én himpelda- nyaimnál ugyanis a fogszerti kiemelkedések száma 21 és nem az alapiz második har- madában kezdődő egy, hanem első harma- dában egy, második harmadában pedig két sorban vannak elhelyezve. A tátrai példányok tehát e tekintetben eltérnek a DyBowsx1 grönlandi pél- dányaitól, mert mint fentebb láttuk, a grönlandi példányoknál a 17 első fogszerű nyulvány egy sorban, a 4 utolsó pedig két sorban áll, a tátrai pél- . dányoknál ellenben csupán a 7 első áll egy sorban míg a többi 14 két sor- ban emelkedik. FIscHER és Dysowsxt továbbá a fogszerű kiemelkedéseket egyszerűeknek vagy legfentebb fogazottaknak mondják, míg a tátrai pél- dányokénak csúcsán egy-egy sörte emelkedik.

A nőstény ölelőinek leírásában a büvárok egyertelmüleg jártak el. FiscHER azonban ezeknek belső szegélyét fogazottaknak rajzolja (L. c. Tab. VII. Fig. 18), mig DyBowsxi hátsó végükön csupán sörtézetteknek mondja. Ugyanily viszonyokat tüntet fel némileg a Packarp rajza is (Loc. cit. Tab. IV. Fig. 2). A tátrai példányok a két extremnek átmenetei, a mennyiben

* Middendorfs Reise ete. p. 151. ** Beitrag zur Phyllopoden-Fauna der Umgegend Berlins. L. c. p. 202—208.

ezeknél az ölelök egész fölülete ritkán elszórva, külső szegélye pedig vala- mivel tömöttebben egy sorba sorakozva fogszerű, sörtéscsúcsú kiemelkedé- sekkel fegyverzettek.

A lábak szerkezetére vonatkozólag csupán FISCHER és PACKARD rajzai- ban találunk adatokat s ezek meglehetősen egybevágók, különösen nagyon hasonlítnak a FISCHER rajza s a PAckanp-féle rajzok közül a Br. paludosus (arctica) lábaira vonatkozók. (V. 0. FiscHER Loc. cit. Tab. VII. Fig. 23. és Packanp, Loc. cit. Tab. X. Fig. 1—5). A tátrai példányok lábai egészen azonos szerkezetűek az emlitettekkel.

A villa függelékek hosszát FiscHER, DyBowskı és Packarp nem hatá- rozza meg, de mindhárman meglehetős hosszúnak és lándzsaformának ábrázolják (V. ö. Fischer, Loc. cit. Tab. VII. Fig. 22; Dysowskı, Loc. cit. Tab. X. Fig. 8; Packanp Loc. cit. Tab. IX. Fig. 6), mig GRUBE szerint : «appendicibus caudalibus brevibus, ferme quater longioribus quam latis».

Valamennyi rajzban aztán többé-kevésbbé kerekített esûesüaknak vannak rajzolva. A villafüggelékek sörtéinek számát Fischer nem határozza meg, de rajzáról 19—20-at olvashatunk le, mint azt GRUBr is tevé, mig DYBowsKI 36-ot számlált meg. A tátrai példányok villafüggeléke úgy formájára nézve is, valamint hosszaságára és sörtéinek számára nézve is eltér némileg a megelőzőkben ismertettektől. Ugyanis levélformák, csúcsukon igen kihegy- zettek, legfentebb 2—3-szor hosszabbak, mint a mily szélesek és 20—21 sörtével fegyverzettek.

| A mi a Branchipus paludosus M. O. Fn. fajt hazánk faun&jára nézve kiválóan érdekessé teszi, az földrajzi elterjedése. Müzzer O. Fr. Norvégia északi részéből, FaBRrcrus Grönlandból ismerteti. Fiscurr több helyiségét említi, névszerint Szibériában a Taimyr folyót, Boganidát és Lapponiában Tri Obstrowät, a hol MrppENponr gyüjtötte. Dysowskr szintén Grönlandból való példányokat tanulmányozott. Packarp és VERRILL Labrador-bol és Grönlandból jegyzik fel. Ezen adatok szerint, tehát a Branchipus paludosus M. 0. FR. még ez ideig csupán Európa, Ázsia és Amerika legészakibb részei- ből volt ismeretes, geographiai tekintetben jóformán a sarkövből, míg a mérsékelt övben még egyetlen egyszer sem találták meg és hazánk az első,

6

eddig egyedüli mérsékelt övi lakóhelye. Itt azonban nem szabad elfeled- nünk, hogy hazánkban a Magas Tátra tavaiban «a hernyós tavakban tanyázik, tehát már nem távol a hó határához.

A hazánk faunájából eddig ismert fajok száma a Branchipus paludo- sus-szal 8-ra növekedett.

Itt még csak nehány kiegészítő észrevételt közlök a «Conspectus spe- cierum Branchiopodorum Faune Hungaricæ» czimü közleményemhez. Ebben ugyanis a 278. és 281. oldalon ama nézetemet fejeztem ki, hogy nem lehetetlen, miként a Branchipus ferox Mrix. Erw. és Branchipus ( Branchinecta ) paludosus M. 0. Fr., valamint a PAckanp-féle Branchinecta- fajok is synonymek s illetve a Branchipus ferox-nak helyi varietásai. Most, hogy a Branchipus paludosus-t saját vizsgálataim után ismerem, a feltéte- lezett átmeneti formák hiányában, kénytelen vagyok mindkettőt önálló fajnak nyilvánítani. Erre elegendő alapot nyujt a hímek ölelőinek részletei- ben s a villafark leveleinek külső habitusában mutatkozó eltérés.

Ugyancsak a fentebb idézett dolgozatomban a Branchipus diaphanus Prey. hazai helyéul csupán a Retyezatot említettem. Ezen egyedüli helyhez ezen alkalommal még egy másodikat is csatolhatok. A mult 1889. év nya- rán a BucsEOSEN tett kirándulásom alkalmával ugyanis egy kis havasi tócsá- ban sikerült meg találnom a Branchipus diaphanus-t, még pedig hímeket és nőstényeket több példányban. Ezen leletem még inkább megerősít enge- met ama korábban nyilvánított feltevésemben, hogy a Branchipus diapha- nus kizárólag havas vidéki állatfaj, s ha néha elő is fordul alantabb vidéke- ken, mindig csak kora tavaszszal, a hó és jégolvadás idején történhetik az, mikor még a pocsolyák vizének hémérséke meglehetős csekély fokú. A víz hőmérsékének emelkedésével aztán elpusztulnak.

CEUTHORHYNCHUS PASZLAVSZKYI, n. sp.

A Desinerio Kurny Budapestinensi descriptus.

Ovatus, convexus, niger. Capite inter oculos leniter impresso, albido- squamuloso; rostro valde longo areuato, basi rugosiuscule, apicem versus sparsius punctato et nitido. Antennis obscure-ferruginesis, scapo clavaque nigricantibus ; funiculo 7. articulato, articulo primo incrassato longitudine secundi subæquali ; clava oblonga, acuminata. Prothorace transverso, ante marginem antieum, modice elevatum, mediocriter constrieto, basi breviter caniculato, lateribus leniter rotundatis obsoleteque tuberculatis; dorso nigro-fusco dense rugosiuscule punctulato, vitta media lateribusque albo- squamosis, squamis ad latera maculam parvam nigro-fuscam includentibus, vel toto albidosquamoso, relietis plagis duabus dorsalibus valde parvis. Elytris prothorace latioribus et adhue semel longioribus, a humeris obtuse angulatis, apicem versus leniter angustatis; supra modice convexus punc- tato-striatis, interstitiis striis duplolatioribus ruguloso-punctatis et apice subtiliter muricatis; squamulis angustis fuscis laxe vestitis, sutura infra medium late interrupta, juxta hane basi limeis brevibus tribus, et apice duabus, his latera versus extensis, fascia infra humeros brevi, obliqua, in interstitio 6—8 vel etiam nono locuta alteraque ante apicem a margine usque ad suturam extensa albosquamosis ; lineolis apicalibus juxta suturam sepe eum fascia anteapicali confluentibus vel etiam fere usque ad basin extensis. Subtus dense albido-squamosus pedibus nigris squamis albidis angustis vestitis ; femoribus parum incrassatis, dente parvo, acuto armatis ; tarsis ferrugineis, unguiculis nigricantibus.

Ceuthorhyncho signato valde affinis signaturisque etiam similibus ornatus; sed rostro etiam in femina multo longiore et punctato, tibiis anticis apicem versus parum sed non angulatim dilatatis, iam primo intuitu optime distinguendus.

Patria: Hungaria centralis.

Egregiam hane speciem circa Budapestinum a me detectam, in hono- rem JosEPHI PaszraAvszky Professoris Budapestinensis, scientiarum. natura- lium eultoris eximii, summ:e mew venerationis causa denominare optavi.

HAROM MAGYARORSZÁGI KEVÉSSÉ ISMERT PÓKFAJNAK LEIRÁSA.

DESCRIPTIONES ARANEIDARUM TRIUM MINUS COGNITARUM.

Dr. Lenpz Aporr-tól Budapesten.

(I. tábla).

1. Eucta lutescens Lendl.

Magy. Tud. Akad. mathem. termtud. Közl. (Publicationes physiez et mathematic Academie scientiarum Hungaricæ) XXII. 1886. pag. 121. n. 1. c.

Femina hucusque indeseripta :

Augusta, longiuseula; abdomine gracili, huius apice plus quam quadrante mamillas superante, processu subito attenuato; cephalothorace longo, angusto, fere parallelo. Antenn: valde breves. Series oculorum antica fere transversa, oculi inferiores magnitudine subæquales, oculi laterales ab invieem magis distantes quam mediani. Sternum fulvum. Cephalothorax cum extremitatibus dilute-ochraceus. Abdomen læte-ochraceum, mamillis brunneis.

In comitatu Temesiensi Hungarie meridionalis ad oppidum Rékás mense Septembri 1887 una femina a Dom. J. Korgszám inventa. —

? . Hosszü, igen vékony potrohhal biró alak, halványsárgás, majd- nem egyszínű, csak a mellső lábak sotétedók kissé a ezombizek kivételével, a potroh vége kissé barnás, a fonószemölcsök barnák. A fejtorj lapos, kes- keny, hosszú, majdnem párhuzamos oldalú. Az alsó szemsor majdnem egye. nes ; a hátsó szemsor oldalszemei sokkal messzebb vannak az alsó oldalsze- mektől mint az alsó és felső középszemek egymástól, az alsó középszemek alig nagyobbak mint az alsó oldalszemek és valamivel közelebb állanak egy- máshoz mint ezekhez. A mellvért sárgásbarna. A csápok elég rövidek, nem hajlanak előre. A lábakon kevés és igen gyenge, fekete tüske van. A potroh keskenyebb mint a fejtorj, oldalai párhuzamosak ; nyujtványa, mint a potroh egy negyedrésze ; a zár alig észrevehető, egyszerű rés, mely közel fekszik a nyelecskéhez.

y

Méretek : a fejtorj hossza = 2 mm., szélessége = 1:3 mm. a potroh hossza = 7 mm., szélessége = 1:0 mm. a potroh nyujtványának hossza = 1:9 mm. a lábak hossza (1, 4, 2, 3) = 17:8, 11:4, 10:4, 4:9 mm.

Rékäson (Temesmegye) talált Kongszán JAnos 1887. szept. 10-én egy nőstényt, melynek vízszintes kerexhálója két bokor között, közel a fold színéhez volt kifeszítve; a pók hosszant kinyujtott lábakkal a háló köze- pén függött és ily helyzetben feltünően hasonlított egy hálóba esett vékony és rövid szalmaszálhoz.

2. Tetragnatha nigrita Lendl.

Magy. Tud. Akad. mathem. termtud. Közl. (Publicationes physicæ et mathematicæ Academie scientiarum Hungaricæ) XXI. 1886. pag. 134. n. 1. ?.

Mas hucusque ignotus :

Nigricanti-cinerea, maiuscula. Series oculorum transversa; oculis medianis inferioribus et oculis seriei superioris fere æqualibus. Antenne evidenter magne ac robuste, denticulatione forti, subtus nempe in suleo unguiculari dentibus 9—10, supra vero dentibus 10 armatie; antennarum processu valde longo, bifurcato, furca inferiore multo longiore, quam supe- riore; unguieulo subtus triarcuato. Bulbus magnus brunneus. Colore et forma abdominis feminz similis.

Pariter in Hungaria meridionali ad Rékas in duobus speciminibus a me detecta. A Dom. Dr. Henscn quoque in Bosnia ad Bilek in exemplari immaturo inventa.

d. — [gen nagy esápokkal bird, nagy potrohu, sötetszinü alak. A fej- tor) voros-barna, feketés rajzokkal a közepén és szélein. A szemek két majd- nem egyenes sorban vannak helyezve; az alsó kózépszemek közel állanak egymáshoz, oly nagyok mint a felső középszemek, a felső oldalszemek majd- nem oly nagyok mint ezek ; különösen az alsó középszemek kidomborodáso- kon ülnek. A mellvért feketés-barna, szélein sötétebb. A csápok feltünően nagyok és erősek ; fogazásuk szintén feltünő, mert a becsapórés felső szélén összesen tíz, alsó szélén kilenez, sőt tíz fog található; az alapız felső végén levő nyujtvány hosszű, kétágú véggel bír, melynek egyik ága sokkal nagyobb mint a másik; a karomíz tövén, hátul kampós és igen hosszú, háromszoros ívben hajlik. Az állkapcsok barnák, tapogatójuknak bunkója nagy és barna. A prosternum feketés. A lábak nagyok, barnák, csak czombízeik világosodók, különösen az utolsó lábpáron. A potroh hosszú, vastag; alakjában és raj- zaiban hasonlít a nóstényéhez.

10

Méretek : a fejtorj hossza = 3:0 mm., szélessége = 2:1 mm. a potroh hossza = 5:8 mm., szélessége = 1:8 mm. a lábak hossza (1, 9, 4, 3) = 3177, 21:5, 19°6, 10°3 mm. a csápok kiegyenesitett karomizzel együtt — 7:0 mm.

Számos nőstényt gyűjtöttem Délmagyarországban; Bilek-ből (Bosznia) kaptam néhány nőstényt és egy kifejlett hímet, melyeket Dr. HENscH ÁRPÁD gyűjtött ; két hímet találtam Temesmegyében Hékas-on.

3. Eugnata picta Lendl.

Magy. Tud. Akad. mathem. termtud. Közl. (Publicationes physica et mathematicæ Academie scientiarum Hungarica) XXII. 1886. pag, 199. n. 2. 2.

Mas hucusque ignotus :

E speciebus minoribus brevioribusque huius generis. Oculi in seriebus duobus leniter arcuatis dispositi; oculis seriei posterioris subæqualibus, oculis medianis fere quadratis. Sternum latum, nigrum vitta fulvescenti. Prosternum longitudine adhue semel latius. Antenne breves, tenues ; denti- culis parvis, unguieulo brevi; suleo unguiculari supra dente longo acuto dentibusque quinque successive minoribus, subtus vero denticulis sex mi- nutis seriatis armate ; processu tennui acuto. Cephalothorax cum extremi- tatibus ochraceus. Abdomen breve, nitidum, colore roseo, smaragdino, flavo, dilute-violaceo variegatum.

Duos mares iuvenes accepi e Claudiopoli et unum marem adultum invenit Dom. Lup. MénzLx Brassovi@ in Transsylvania Hungaris orientalis.

F. — Apró, rövidcsápű és rövidpotrohu alak. A fejtorj halvány-sárgás, igen finom fekete szegélyvonallal. A szemek két párhuzamosan hajlított sorba vannak elhelyezve; a hátsó sor szemei majdnem egyenlőek; a négy középszem majdnem négyzetet formál. A mellvért széles, feketés, közepén sárgás sávval. A prosternum igen széles, fekete. A csápok rövidek, gyengék, apró fogakkal birnak, melyek közül a becsapóres felső szélén az egyik hosz- szabb és hegyes és utána öt fokozatosan kisebbedő, apró fog következik, a becsapórés alsó szélén pedig hat apró fogacska áll egy rövid sorban ; az alap- ízen levő nyujtvány vékony és hegyesvégű. A lábak sárgásak, egyszínűek s csak néhány fekete tüskével fegyverzettek. A rövid potroh felül zöldes, kékes, vöröses és sárgás színekben játszik gyöngyfénynyel.

Méretek : a fejtorj hossza — 2 mm. a potroh hossza — 2 mm. a lábak hossza (1, 2, 4, 3) = 17:0, 12-0, 9-8, 5-6 mm.

11

Gyüjteményemben több nőstény van az ország különböző helyeiről, továbbá két fiatal hím Kolozsvár-ról és egy kifejlődött him Drassó-ból, melyet Ménezy Lagos gyűjtött.

Szabadjon végül e helyen is meg köszönöm Kurczywski ULÁSZLÓ krakkói tanárnak szivességét, ki ezen pókfajokat megvizsgálta és róluk véle- ményt mondott. Nézete szerint a Tetragnatha nigrita hímje közel áll a T. Solandrii Scop. hímjéhez, de tőle mégis megkülönböztethető különösen a csápok fogazásán. Mucta lutescens úgynevezett «jó faj.» Kugnatha picta hímje pedig hasonlít az ő gyűjteményében levő Tetragnatha pinicola L. K. hímjeihez. Hozzám intézett levelében említi azt, amit én is két évvel azelőtt állítottam, hogy az Eugnatha és Tetragnatha genusok között határt vonni nem lehet, mert biztos és lényeges megkülönböztető jegye e két nemnek nincsen; egyesíti kellene e két nemet és a jelenlegi Æugnatha-fajokat is Tetragnatha névvel megjelölni.

AZ I. TÁBLA MAGYARÁZATA. 1. ábra. Tetragnatha nigrita Lendl. d. Csápok, tapogatók, mellvért, állkap-

csok és prosternum. » Ugyanez. Szemek.

» » Nyujtvány a esápról. » Jobboldali esáp. » » A tapogató a belsó oldalról tekintve.

» Hucta lutescens Lendl. 9 . Szemek. » Ugyanez. Az egész állat felülről tekintve.

eS? ee Geen a x

S. 0» » Oldalról tekintve.

9. » £ugnata picta Lendl. s. Szemek.

10. » Ugyamez. Csáp a külső oldalról tekintve.

bi » Csäpok, tapogatók, mellvert, állkapesok és prosternum.

12

ADATOK A GUBACSOK ELTERJEDÉSÉNEK ISMERETÉHEZ KÜLÖNÖS TEKINTETTEL BUDAPEST KÖRNYÉKÉRE.

SZÉPLIGETI Győző-től Budapesten.

Az állatvilág külömböző tagjai okozta rendellenes képződményeket, a gubacsokat több év óta megfigyelvén, eddigi eredményeimmel számolok be ez egybeállításban, első sorban azért, hogy e tárgyra vonatkozó hézagos adatainkat különösen hazánk flórájának tekintetéből valamennyire bó- vitsem.

Az áttekinthetőség czéljából az anyagot a növenynevek betürendje szerint rendeztem és a rövidség kedvéért az irodalomra csak ott hivatko- zom, hol azt a név hiánya miatt és a hosszadalmas körülirás helyett a fel- ismerhetőség tekintetéből szükségesnek itéltem.

A felsorolt alakok legnagyobb része ugyan Budapest környékéről való, de egyes adatok az ország más vidékeiről is származnak. A csillaggal meg- jelölt és még nem ismertetett gubacsoknak csakis leirását közlöm, mert ezen képződményeknek egyúttal állattani szempontból történő méltatása ezélom nem volt, másrészt meg a körülmények sem voltak az ezen irányú meg- figyelésekre alkalmatosak.

ACER L.

Fhytoptus. Erineum-mal kitöltött mélyedések az erezet mentében. (Fr. Löw, Verh. zool. bot. Ges. 1875, p. 621.) Kamaraerdő (A. campestre L.)

. Phytoptus (Cephaloneon solitarium Br.) Közönséges az A. campestre L.-én.

Phytoptus (Cephaloneon myriadeum Br.). Kózsg. (A. campestre L.) Phytoptus (Ceratoneon vulgare Br.). Zugliget, Dobogókó (A. Pseudoplata- nus L.), Balaton-Fured. (*A. tataricum L.)

*Cecidomyia sp. Levélgubacs. A. 2—3 mm. átmérőjű, szabálytalanul szét- szórt s különböző számban előforduló gubacsok a lemez mindkét olda- lán kiemelkednek — a felsőn jobban — s alul nyilnak. A cecidiumok legtöbbjét udvar veszi körül, melynek belső gyűrűje sárgászöld, a külső pedig pirosas színezetű. Vadaskert-hegyen; május végén már üresen. (A. tataricum L.)

13

AgGopopium Podagraria L.

Psylla (Trioza) Aegopodii Fr. Löw. Zugliget.

Aunus L.

Erineum alneum Pers. Paräd, Tätra-Füred (A. glutinosa L.). Phytoptus (Cephaloneon pustulatum Br.) Tätra-Füred, Dobsinai jégbar- lang. (A. glutinosa és incana L.).

Artemisia L.

Phytoptus. Osücshajtás-deformatio. (Fr. Löw, Verh. zool. bot. Ges. 1879, 716. I.) Lipótmezó, Sashegy, Aggteleki-barlang (A. campestris L.).

Phytoptus. Tüszöszerü levelgubacsok a levél felszínén. Zugliget, Parad (A. vulgaris L.).

Phytoptus. Molyhos levélgubaesok. (Fr. Lów, Verh. zool. bot. Ges. 1881, p. 2.) Sashegy (A. campestris L.), Promontor (A. pontica L.).

*Phytoptus. Erineum-mal fódótt és eltorzított levelek. Rákos (A. pon-

tica L.).

Apion sulcifrons Germ. Sashegy (A. campest.).

Cecidomyia Artemisie Bouché. Mindkét alakban a Sashegyen. (A. cam- pestris L.)

Aphis gallarum Kaltb. Közönséges. (A. vulg. és campestris L.)

ASPERULA cynanchica L. Cecidomyia asperulæ FR. Löw. Sváb- és Csiki-hegyeken. Phytoptus. Viräg-elzöldüles. (Fr. Löw, Verh. zool. bot. Ges. 1879, p. 716.) Drevenyik-hegyen Szepes-megyében.

Aster alpinus L.

*Cecidomyia sp. A 10 mm. átmérőjű zöld színű gubaesok a tőkén ülnek s sömbalakuak, a csúcs felé kissé elkeskenyednek. Kepzödnek azon rügyekból, melyekból ezen nóvénynél a meddó levélesomók fejlód- nek ki.

Minden tókeágon csak egy-egy gubacs van, melyeket alul 3—4 kifejlődött level vesz körül.

A gubacsot alkotó levelek között élnek az álczák többes számmal. Magas-Tátra Drechselhäuschen nevű alpesén a törpefenyű regióban.

BeruLa pubescens Ehrh.

Phytoptus (Erineum betulinum Schum.) Tátra-Füred.

14

BnvoNra alba L.

Cecidomyia bryoniæ Bouché. Balaton-Füred.

CAMPANULA L.

Phytoptus. Virágrészek elzóldülése s rendellenes hajazat-képzódés. (Fm. Low, Verh. zool. bot. Ges. 1877, p. 496.) Budai hegyek (C. rapunculoi. des L.), Tátra-Füred (C. Cervicaria L.) |

Gymnetron campanulæ L. Budapest (Buda) a C. rapunculoides L.-én.

Cecidomyia sp. Csücshajtás-deformatio. (Fr. Low, V. z. b. G. 1875, p. 31.) C. rapunculoides L.-én ; Zugliget.

Carpinus Betulus L.

Phytoptus carpini Frfld. Budapest és Balaton-Fured. Phytoptus. Gubacsok a levél-erek zugaiban. (Fr. Low, 1877, p. 497.) Zug- liget. Cecidomyia Carpini Fr. Löw. A budai és pilisi hegyeken gyakori. CENTAUREAE L.

Cecidomyra (Diplosis) Centaureæ Fr. Low. Budai hegyeken (C. Sadleriana Janka).

Diastrophus Scabiose Gir. Miksaárok (C. Sadleriana), Baldocz Szepes-m (C. Seabiosa L.)

Crrastium L.

Psylla cerastii Fr. Löw. Tátra-Füred és Vysoka-Hola.

CHONDRILLA juncea L.

* Phytoptus. Elzöldüles és ágkórság. Rákos, Csepel.

Ciematis recta L. Phytoptus (Typhlodromus Frauenfeldii Heg.). Közönséges. *Phytoptus. Hölyagos leveldudorodäsok és virágzat eltorzuläs rendellenes hajazat képzódéssel. Zugliget. Convozvuzus arvensis L. Phytoptus. Levelek hüvelyszerü összhajläsa. (Fr. Löw, V. z. b. G. 1875, p. 623. et 1879, p. 717.). Budapest. Cornus sanguinea L.

Cecidomyia Corni Gir. Közönséges,

15

CRATAEGUS Oxyacantha L.

Phytoptus (Revolutaria Oxyacanthæ Vall.) Hárshegy erdeiben.

* Phytoptus. 1—2 mm. magasságú szarvszerü (Ceratoneon) képzódmények, melyek leginkäbb a levéllemez felsó oldalán fordulnak eló, de talál- hatók a levélnyélen, sőt még a hajtásokon is. A nagy mérvű infectio következtében a levelek az ágak végein üstókósen maradnak együtt, mint a Cecid. Crategi Wtz. gubacsnál. Budakesz és Parad.

Aphis mali Fb. Közönséges.

Cyrisus leucotrichus Schur.

Cecidomyia (Asphondylia) cytisi Frfld. Közönséges.

Daucus carota L.

Cecidomyia (Asph.) umbellatarum Fr. Löw. Parad.

ErıtogIum angustifolium L.

Coleoptera. Szärgubacsok (KALTENBACH, Pflanzenfeinde p. 246. Nr. 2, 3. Rupow, Pflanzengallen p. 70.) Budakesz.

EnvNciuw campestre L.

Cecidomyia (Lasioptera) eryngii Vall. Matra, Szt.-Endre és monori erdő.

FEUPHORBIA L.

Cecidomyia Lowii Mik. Rákos (E. gerardiana Jacq.)

Cecidomyia euphorbiæ H. Lw. Közönséges az E. Cyparissias-on.

Cecidomyia sp. Hüvelyszerüleg összehajlott levelek. Tihanyi parton. (E. pannonica Host.)

Evonymus europeus L.

Phytoptus evonymi Frfld. Parad.

Faaus silvatica L.

Cecidomyia (Hormomyia) Fagi Hart. és « « piligera H. Lw. Kózsg. Cecidomyia sp. Hosszükás ránezok a mellékerek mentében. (Fn. Low, V. z. b. G. 1877, p. 156.) Zugliget. Phytoptus (Erineum nervisequum Kunze). Lipótmezó. Phytoptus (Erineum fagineum Pers.) Miksaárok. Phytoptus (Legnon eireumseriptum Br.) Zugliget.

Fracarıa elatior Ehrh.

Phytoptus fragari» Vall. Svábhegy és Mária-Remete erdeiben.

Fraxınus L.

Cecidomyia botularia Wtz. Gyakori a F. excelsior L. levelein.

. Psylla Psyllopsis) fraxini L. és

Phytoptus fraxini Karpeles gubacsok. Közönsegesek. Mind a ket Fr.-on. Gauium L.

Phytoptus galii Karp. Haraszti szigeten G. Aparine L. levelein. Phytoptus. Csücshajtás-torzulás. (Fr. Low, V. z. b. G. 1877, p. 9. és 1875, p. 626.) Monori erdó. Cecidomyia galii H. Löw. Gyakori a G. Aparine L., verum L., Mollugo L. és Schultesii Vest. nóvényeken. Drechselhäuschen a G. silvaticum L. GENISTA tinctoria L.

Cecidomyia genisticola Fr. Low. Zugliget.

GERANIUM sanguineum L.

Phytoptus. (Fn. Low, V. z. b. G. 1879, p. 721). Vadaskert-hegy. Geum L.

Erineum Gei Fr. Csikihegy, Hárshegy (G. urbanum L.), Hosszátó a Tátrá- ban (G. montanum L.). GLECHOMA L.

Cecidomyia bursaria Br. Hárshegy (G. hirsuta W. K.). Diastrophus Glechomæ Fb. Matra és Nagy-Hideghegy (G. hirsuta), Bal- döcz, Monor (G. hederacea L.).

HELIANTHEMUM canum Dun.

*Phytoptus. Bimbószerü csücshajtás-deformatio rendellenes szörözettel. Sashegy. Hırracıum L.

Aulax hieracii Bouche. Közönseges a H. boreale, tenuifolium &s umbella- tum növenyeken.

Cecidomyia piloselle Binnie. Dobogókó (H. præaltum).

Hypericum perforatum L.

Cecidomyia hyperici Br. Lueski (Liptö-m.),

17

INura ensifolia L.

Cecidomyia (Diplosis) subterranea Frfld. Sashegy.

JuUGLans regia L. Erineum juglandinum Pers. Közönséges. Phytoptus bifrons Br. Budakesz. JUNCUS.

Psylla (Livia) juncorum Latr. Chöcs, Tatra-Fured.

JUNIPERUS communis L.

Cecidomyia juniperina L. Tátra-Füred.

LapsaNa communis L.

Timaspis lapsanæ Karsch. Budakesz, Vadaskerthegy, Parad.

Laruyrus latifolius L. Cecidomyra sp. Leveldeformatio. (SCHLECHTENDAL Jahresb. d. Ver. f. Naturk. Zwickau, 1883, p. 5.) Zugliget. Leprpium Draba L.

Phytoptus. Elzöldüles rendellenes szörözettel. (Fr. Löw, V. z. b. G. 1874, p. 501.) Sashegy.

LiausTrRUM vulgare L.

Rhopalosiphum ligustri Kaltb. Becsavart levélszélek. Lipótmezó.

Litrum Martagon L.

* Creidomijia sp. Virággubacs. A virágok bimbo állapotban maradnak, ben- sejükben semmi változás nem látható. Azonban kívül à perigon hosszu hyalin hajazattal van beborítva, melyek kozott élnek az álezák. Vise- grádi hegyek. :

Linosyris vulgaris L. Phytoptus. Csucshajtas-deformatio. (Fr. Low, V. z. b. G. 1879, p. 722.) Sas- hegy. Lorus corniculatus L. Phytoptus. Levélgubacs. (Fr. Löw, V. z. b. G. 1877, p. 9.) Csiki-hegyen. Cecidomyia (Diplosis) loti Deg. N.-Svabhegy, Parad.

Lyrarum hyssopifolium L.

Nanophytes lythri Fb. Szárgubacs. Sósfürdó közelében.

«

Természetrajzi Füzetek. XIII, köt. =

18

MEpIcAGo. Cecidomyia onobrychidis Br. Remetehegy és Parad (M. sativa), Farkas- völgy (M. falcata). MELANDRIUM album Mill.

Cecidomyta lychnidis Heyd. Monor.

NEPETA pannonica Jacq. * Cecidomyia sp. Termésgubacs. Hárshegy. A termések alakulnak át még a virágzási időben mintegy 5 mm. nagyságú, kemény gubacscsá. Onoprycuis arenaria D. C. —* Syärgubacs; a tengelynek hosszúkás megvastagodäsai, melyek tobb gubaes ósszefolyásából keletkeztek. Rákos. Ononts Column: All.

Cecidomyia sp. (Fr. Löw, V. z. b. G. 1880, p. 39.) Csikihegyeken.

Orogus ochroleucus W. K.

*Cecidomyia sp. Hüvelyszerüleg összehajlö levelek. Hárshegy.

PIMPINELLA Saxifraga L.

Cecidomyia (Asph.) umbellatarum Fr. Löw. Farkasvolgy.

Pinus Abies L. Chermes Abietis L. Alsó-Tátra-Fured.

Pozvaonum arenarium W. K.

— Termesgubacs. (Frrup. V. z. b. G. 1869, p. 936.) Budán a Rökushegyen és a Rákoson. Porunus L.

Cecidomyia tremulæ Wtz. P. alba L. és P. tremula L. levelein, de elófor- dul a levélnyélen, sót az ágakon is. Budapest, Tatra-Fured.

Erineum populinum Pers. Budapest, Tatra-Fured ; P. tremula L.

Phytoptus (Batoneus) populi Kirchner. Budapest, Balaton; P. tremula L.

Pemphagus affinis Kaltb.

Pemphigus bursarius L.

Pemphigus ovato-oblongus Kessl.

Pemphigus spirothecæ Pass. Kozonségesek.

19

PorENTILLA reptans L.

Xenophanes Potentillæ Vill. Budapest.

PorERrum Sanguisorba L.

Erineum poteri: Req. Közönséges.

Prunus L.

Cecidomyia pruni Kltb. P. spinosa L. levelein kózónséges, a P. domestica L. levelén a Miksa-árokban.

Phytoptus (Ceratoneon) attenuatum Dr. Tátra-Füred. (P. Padus L.)

Phytoptus (Cephaloneon) hypocrateriforme Br. Monori erdő; P. spi- nosa L.

Phytoptus (Cephaloneon) molle Br. A P. spinosa L. levelein gyakori.

Aphis (Hyalopterus) pruni (Fb.) P. domestica L. levelein (Promontor).

Aphis (Myzus) Cerasi Fb. P. Cerasus L. gyakori.

Aphis (Myzus) Mahaleb (Koch). Lipótmezó ; Pr. Mahaleb L.

Pyrus L.

Phytoptus (Volvella) marginalis Am. A P. communis L. levelein gyakori. Phytoptus (Thyplodromus) mali Am. A P. Malus L. levelein gyakori. Phytoptus pyri Scheut. A P. communis L. kózónséges.

QuERcUsS L

Erineum quercinum Pers. Budapest, Balaton-Füred. Különböző nagy- ságban s néha pirosas szinezettel. (Q. Cerris L. és Q. lanuginosa Th.) Cecidomyia (Diplosis) dryobia Fr. Löw. Zugliget, Lipötmezö; Q. lanuginosa

és sessiliflora. Cecidomyia Cerris Koll. Közsg. Cecidomyia Cercinans Gir. Budapest, Parad. Cecidomyia subulifex Mayr. Lipótmezó, Budakesz (Q. Cerris L.). Andricus crispator Tschek. Kamaraerdó, Q. Cerris és lanuginosa Th. Andricus eydoniæ Gir. Kamaraerdó (Q. Cerris L.). Andricus globuli Hart. Zugliget (Q. lanug.). Andricus lucidus Hart. Hárshegy, Sashegy, Parad. Andricus Mayri Wachtl. Q. Robur L.-on, a régi lóversenytéren. Andricus occultus Tshek. Kamaraerdó ; Q. Cerris L. Andricus ostreus H. Zugliget (Q. Robur L.). Andricus quadrilineatus Hart. Kamaraerdő. (Q. Cerris L.).

* Itt csak azon Cynips gubacsokat sorolom fel, melyek Pasznavszkv J. (Ter- mészetrajz. Füzet. VI. p. 152—161.) adataiban egyältaläban nem fordulnak eló, vagy a. melyeknek elterjedési köréhez egy-két adattal hozzájárulni szükségesnek véltem.

DES

20

Andricus Seckendorffi Wachtl. Mária- Remete, Lipótmezó (Q. lanug.).

Andricus testaceipes H. Budakesz, Kamaraerdó (Q. Cerris L.).

Andricus urnæformis Mayr. Sashegy.

Chilaspis nitida Gir. Zugliget (Q. Cerris L.).

Cynips argentea H. Budakesz.

Cynips calyciformis Gir. Zugliget, Kamaraerdő.

Cynips calicis Burg. Parad (Q. Robur L.).

Cynips conglomerata Gir. Parad, Strecsno.

Cynips hungarica H. Härshegy, Zugliget, Strecsno.

Cynips Kollari H. Parad.

Cynips polycera Gir. Sashegy, P.-Szt.-Lórinez. (Q. pubescens W.)

Oynips tinctoria L. Hárshegy, Zugliget, Parad.

Cynips corruptrix Schltd. M.-Remete (Q. Robur L.)

Andricus ramuli H. Vadaskerthegy, Zugliget.

Dryophanta agama H. Hárshegy, Zugliget (Q. sessilifl.).

Dryophanta cornifex H. Sashegy (Q. Cerris), Vadaskerthegy (Q. lanugin.).

Dryophanta divisa H. Zugliget (Q. sessilifl.).

Dryophanta Taschenbergii Schlt. Hárshegy (Q. Robur L.).

Neuroterus baccarum L. Zugliget, Farkasvôlgy (Q. pubescens W.; a bar- kán 1s).

Neuroterus glandiformis Gir. Kamaraerdő (Q. Cerris).

Neuroterus saltans Gir. Zugliget (0. Cerris L.; a fiatal hajtáson is).

Ruamnus cathartica L.

Erineum rhamni Pers. Hárshegy. Trichopsylla Walkeri Fórst. Gyakori.

RHODIOLA rosea L.

Phytoptus. Virág- és levélgubacsok. (Fr. Löw, V. z. b. G. 1881, p. 5.) Magas-Tátra. Raus Cotinus L. * Phytoptus. Levélszélnek becsavarodottsäga a felszín felé. Budapest (Lipót- mező), Balaton-Fured.

Rorıpa silvestris (L.).

Cecidomyta sisymbrii Schrk. Baldóez (Szepes-m.) és Uj-Pest-m. a Duna- parton. Rosa L. Rhodites rose L. Közönséges. Ithodites Mayri Schlecht. Budakesz (R. canina L.). Rhodites eglanteriæ H. R. canina és austriaca Cr. (Budapest), R. alpina L. (Tátra).

91

Rhodites spinosissine Gir. R. canina és R. pimpinellifolián. Közönséges. Cecidomyia rosarum Hard. Svábhegy, Kamaraerdő (R. canina L.).

Rugvs L.

Lastoptera rubi Heeg. Ujpesti- és Csepelsziget.

SALIX L.

Phytoptus. Cephaloneon-szerü kiemelkedések a leveleken, Tätra-Füred (S. caprea L.) Cephaloneon umbrinum D. .

Phytoptus. Hólyagos levél kitüremlések. (Fn. Lów, 1875, p. 628.) S. fragi- lis L. Parád (Mátra).

Phytoptus. Zsebszerü, kiálló és elhüsosodott tüszók a levél szélen. (Fr. Low, V. z. b. G. 1874. p. 504; 1878. p. 142.) S. alba L. (Város- liget.)

Phytoptus. Levélszél beesavarodottság felfelé. (Fm. Lów, 1874. p. 503; 1878. p. 142a.) Lipótmezó (8. fragilis L.).

Phytoptus. Viräg- és rügykörsäg, rendellenes ág- és levélképzódéssel (Wirr- zópfe). Gyakori külömböző 5. fajtákon.

Cecidomyia heterobia H. Lw. Dunaparton és szigeteken, Budapest kör- nyékén.

Cecidomyia rosaria H. Lw. Közönséges.

Cecidomyia capree Wtz. S. Caprea L. Tátra-Füred.

SALVIA L.

Phytoptus (Bursifex) salviæ Am. S. austriaca, pratensis és nemorosa leve- lein közönséges. ; SAMBUCUS nigra L.

Phytoptus (Craspedoneus) sambuci Am. Gyakori.

ScABIosa ochroleuca L.

*Coleoptera. Szárgubacs. Sashegy.

SAXIFRAGA Aizoon L.

—* Szärgubacs. A külömböző nagyságú és hosszúságú gubacsok, a szár azon részéból fejlódnek ki, a melyen a virágzat ágai vannak elhelyezve; miért is az eredeti virágzat-alak helyett egy többé-kevésbbé umbelläs virägzatot találunk. A tengely a megtámadott helyen meggorbul, sőt lefelé s vissza, miáltal a gubacsok is szabálytalan alakúakká válnak. Legtöbb esetben a tengely annyira megrövidül, hogy a megvastagodott és görbült része alig-alig emelkedik ki a rosettából ; míg ellenben a virá- gokat hordó egyes ágak rendkívül meghosszabbodnak, miáltal a növény

99

nemcsak hogy eltörpül, hanem egész idegenszerű kinézést is nyer. A virágok rendesek, sőt gyümölcsöt is érlel. Drechselháuschen-en a

Tátrában. ? £ j SCORSONERA austriaca W.

Aulax scorsonere Gir. Lipótmezó, Sashegy.

SEMPERVIVUM soboliferum Sims.

—* Szargubacs.

A szár rendkívül megróvidült s mintegy 15 mm. hosszü és 5 mm. vastagságú, hengeres, a levélrózsa által fedett gubacsesä alakult át. Ezen rövidke szár négy ágra (4 em. h.) oszlik, melyek alul hengeres alakúak, fent pedig, a hol a rendellenes virágzatban oszlanak szét, ellaposodnak és kiszélesednek.

Az egész növény törpe (10 em.) és kivéve a virágait, eltorzult. Az egész deformatio sok tekintetben emlékeztet a fentebb leírt Saxifraga Aizoon Jag. eltorzulására.

Egyetlen egy példányt gyűjtöttem az Aggteleki-barlang környékén.

SESELI L.

Phytoptus. Elzöldülés. Sashegy (S. osseum Cr.), Drevenyik (75. leucosper- mum W. K.). [Fr. Löw, V. z. b. G. 1881. p. 6. és 1886. p. 30.

SILENE Li.

Sybines gallicolus Gir. S. Otites, nutans és dichotoma szárain gyakori.

SINAPIS arvensis L.

*Coleoptera. Szärgubaes. A szár, de különösen az agak, rendellenesen meg- vastagodnak, mely utóbbiak még dus serteszörözettel is vannak fedve. Zugliget.

*Psylla? Levélhólyagok szórózet nélkül; hasonlóan a Ps. Aegopodii-hez. Zugliget.

SISYMBRIUM Columnæ L.

*Phytoptus. Levél- és viráseltorzulás. A sűrű, finom hajazattal ellátott levélgubaesok a levélszélnek, esetleg a metszeteknek kisebb-nagyobb mérvü behajlásaiból s helyenkénti megvastagodásból állanak. Ilyen képződésű levél általában csak kevés van az egyes példányokon és leg- inkább az eltorzult virágzat közelében fordulnak elő ritkAbban a szár alsóbb részein is.

Nagyobb mérvű azonban az elváltozás a virágzaton, mely egy sza- bálytalan, szörös-bolyhos esomóvá tömörül, a melyből csak itt-ott nyu- lik ki egy-egy ép virág. A legtöbb virág bimbó állapotban marad, vag elzöldül, erősen gyapjasodik, a virágzat közti elváltozott gyapjas leve-

98

se

lekkel együtt, a tengely megróvidülése folytán, egy többé-kevésbbé gömbölyded tömeggé torlódik össze. Homokos pusztáinkon helyenként elég bőven. Budapest.

SonBus L.

Phytoptus. Levélhimlók. S. Aria Cr. és S. torminalis L. gyakori; S. do- mestica L. Bazin vidékén (Pozsony-m.). Aphis (Mysus) Sorbi Kaltb. Zugliget (S. torminalis L.).

SPIRAEA Ulmaria L.

Cecidomyia ulmari:e Br. Dobsinai-Jégbarlang.

Sracays recta L.

Cecidomyia sp. FRAUENFELD, V. z. b. G. 1866, p. 555. Rákos, Farkas- völgy. Tevcrıvm L.

*Laccometopus teucrii Hst. Hólyagosan felfuvódott párta. Csiki-hegyen Buda alatt. (T. montanum L.)

Phytoptus (Revolutaria) chamædrys Vall. T. chamedrys L. levelein gyakran. gi Taazicrrum collinum Wallr.

* Phytoptus. Levél-deformatió. Az eltorzulás néha az egész levélre, máskor csak egyes metszeteire terjed ki. A megtámadott részek kicsinyek ma- radnak ; a levélkék azonkívül ránczosak- és fodrosakká válnak s gyak-

É ; rabban egy csomóba halmozódnak össze. 0-budai hegyeken.

Taesıum Linophyllum L. Phytoptus. Elzóldülés. (Löw, 1881. p. 7.) Sashegy.

Tazaspr perfoliatum L.

—* Szärgubaes. Gömbölyded, 5—6 mm. nagyságú gubaesok a száron. Monori erdó.

Tavmus humifusus Bernh.

Phytoptus (Calycopthora) Serpylli Am. Csepelsziget, Häromhatär-hegy.

Tras E

Krineum nervale Kunze. Pozsony mellett a Zerge-hegyen és Szepes- Olaszi (Kalchbrenner) 'T. ulmifolia Scop...

Erineum tiliaceum Pers. Közönséges a T. ulmifolia Scop. és T. platyphyl- los Scop.

94

" Erineum. T. argentea Desf. levelein. Városliget és Balaton-Füred. (Low, Wo ze 105 CMS 100176.)

Erineum T. platyphyllos Seop. Parád. (Fr. Löw, V. z. b. G. 1875, p. 629. nr. 84.)

Phytoptus. Gömbös gubacsok az erezet szôgleteiben. (Fn. Löw, 1874, p. 11.) T. platyphylla Scop. levelein gyakran.

Phytoptus (Ceratoneon) extensum Br. kozonséges (T. argenta Desf. Bala- ton-Fured).

Cecidomyia (Hormomyia) Réaumuriana Fr. Low. Kózónséges.

— Levélnyél-gubaes. Az 5—7 mm. nagyságú, zöldessárga színű, kissé hosszúkás és meggörbült gubacsok, a megrövidült nyélnek végén, kôz- vetlenul a lemez alatt ulnek.

A Pilishegyesoport «Dobogókó» nevü hegyén (T. ulmifolia Scop.).

*

'l'onrLis Anthriseus Gmel.

Cecidomyia umbellatarum Fr. Low. Lipótmezó.

Turritis glabra L.

* Aphis sp. Virágzat-eltorzulás. Hárshegy és Monor.

ULwmus L.

Phytoptus campestricola Frnfld. Kózónséges. Phytoptus. Cephaloneon-szerü gubaesok az U. effusa-n. (Fm. Lów, V. z. b. G. 1874, p. 507 no. 65 és 1875, p. 630.) Városliget. Cecidomyia sp. Egy U. campestris L. eserjén a Vadaskert-hegyen. (THomas, Zeitschrift f. d. ges. Naturw. 1877, Bd. 49. p. 347.) Tetraneura rubra Licht. Lipótmezó. ( pallida Hal.

« ulmi Geoff. Schizoneura compressa Koch. « lanuginosa Hrt. és « ulmi L. Kózónségesek.

Urrica dioica L.

Cecidomyia urticæ Perr. Zugliget, Orczykert.

VERBASCUM Austriacum Schott.

Cecidomyia (Asphondylia) verbasci Vall. J ánoshegy erdeiben nem ritka.

25

Veronica L. Gymnetron villosulus Sch. Räkoson. V. Anagallis L.-on. —* Szärgubacs. Hosszú (4— 10 mm. h. és 2— mm. széles) szőrös, pirosas és górbe gubacsok a V. præcox All. szárán. Csepelsziget. Cecidomyia veronice Vall. V. Chamædrys L. növényen Baldóez vidékén.

ViBURNUM Lantana L.

Cecidomyia Réaumuri Br. Helyenként bóven. Phytoptus. Exineum a leveleken. Lipótmezó. Phytoptus. Cephaloneon gubaesok. Gyakori.

Victa Craeca L. Phytoptus. Begöngyölödött levélszél. (V. z. b. G. 1874, p. 507.) Farkas- volgy. Viora hirta L. Cecidomyia affinis Kieff. Levél karelyainak becsavarodottsáea a felszín felé. Kamaraerdő ; V. hirta L. és V. odorata L. Vrris vinifera L.

Erineum Vitis Fr. Közönséges. Cecidomyia œnophila Haimh. Farkasvoley.

QUERCUS BUDENZIANA MEG A MOCSARTOLGY ROKONSAGA.

(QUERCUS BUDENZIANA ET SPECIES BOTRYOBALANORUM).

Auctore Dre VincentIo DE Bonsás, Budapestinensi.

Quercus Budenziana (Qu. Hungarica X Robur) Borb.* e serie Quercuum, quae Lepidobalanos Endl., a) «Phthartophyllum» Kotschy, aa) «Botryobalanos» Borb. nominatur.

Ramuli elongati, purpurascenti-cinerascentes, verrucosi, glabri, vel abbreviati, dense foliati, vwn?ores pilosi, denique glabrati, sed rudimento pubis sæpius remanente. Gemmae magnitudinem illius Qu. confertae attin- gentes, ovoideae : terminales solitariz vel sepius confertæ atque stipulis circumdate ; axillares solitariæ, squamis pubescentibus vel dorso hine-inde glabratis, margine longissime villoso-ciliatis, — basi ramulorum evoluto- rum sepius persistentibus.

Folia in apiee ramulorum conferta, magna vel medioeria, erassieiei mediocris, minora vel mediocria eorum breviter (4—7 mm.) petiolata ; maiora, precipue que gemmas aut fructus terminales cingunt, circiter 1 emtris petiolata, petiolis purpurascentibus, basi incrassatis, denique ela- bratis rudimento pubis remanente; folia maiora illis Qu. Hungaricae similia, 12—20 em. longa, 7—12 cm. lata, ambitu obovata, in superiore parte latissima, basi conspicue angustiora atque (plerumque oblique) cor- dato-auriculata, auriculis revolutis; supra intense viridia, glabra, nitida, ima basi solum ad nervum medium hine inde puberula, subtus glauca, opaca, oculis liberis glabra, nervis purpurascentibus sparse pilosis, in parenchymate — sub lente — minute asterotricha ; nervis lateralibus etiam in sinus excurrentibus; fere ad medium vel ultra pinnatifida, segmentis saepius 7, mediis oblongis vel rhombeis, utroque vel exteriore margine angulato-lobulatis, lobis apicem versus angustatis, superne acutiusculis, " calloso-terminatis vel late rotundatis; sinus angusti ore magis aperto-folia minora magis dissimilia sunt, forma atque magnitudine magis Qu. sessili- floram referentia, sed 5 — septemloba, lobis acutiusculis.

Stipulæ setaceæ vel apicem versus latiores, pilosw.

* In «Erdészeti Lapok» 1887. p. 350. verbis paucissimis indicata.

Inflorescentia s:epe dichasio vel cymae similior. Pedunculi enim elon- gati vel solitarii sunt, vel apice ramulorum, ex axillis foliorum confertorum, peduneuli 2—3 oriuntur, atque inter illorum bases gemmie solitarim vel plures, floris dichasii terminalis adinstar, insident.

Pedunculi 17—95 mm. longi, erect?, quam in Qu. Robore conspicue crassiores, atro-purpurascentes, villoso-pubescentes, vel rarius glabrati, in superiore parte tamen plus minus pilosi. Fructus racemosi, remoti. Cupula distincte basi bracteae lanceolatae villoso-pubescentis insidens, hemisphærica, squame neque illis Qu. confertae, neque Qu. Roboris similes, sed charac- teres earum ab his deduei possunt: laxæ, atque imbricate sunt ut in Qu. conferta vel Qu. Hungarica, distinctissime tamen ad Lepidobalanum perti- nent, inferne dilatate, adnatæ, gibbose, canescenti-nigrescentes, appendice libera laxe patenti, rufescenti atque triangulari, cano- et adpresse pubescen- tes, quasi sericeæ, margine haud longe ciliate, squamas igitur indole Lepidobalanorum ab influxu Qu. Roboris interpretari possumus; sed squame Qu. Budenzianae illis Qu. Roboris majores sunt, imbricatæ, bicolores apice laxiuscule patenti. Squam: inferiores ovato-triangulares, superioribus evi- denter maiores sunt, ut cupula iuvenis illi Qu. confertae similis sit.

Glandes oblong, 27 mm. longi, 15 mm. late, aut paulo minores, tenuiter roridæ, costis tenuibus præditæ, apicem versus angustiores ; vel breviores ovoider, apice parum impressæ, stylo 1—t!/2 mm. longo ornate.

Flores masculini emarcidi 1. Sept. inter folia arboris ssepius adhuc inveniuntur.

Lugostól nem messze Harmadia erdejében, a Drinova felé vezető kocsi-út mellett, szép és egészséges fát találtam, mely makkal egészen tele volt, Déva hegyein is (In montibus ad Lugos com Krassó-Szörény et Déva com. Hunyad).

A Qu. Budenztaná-n Lugoson a következő gubacsok voltak :

Neuroterus leviusculus Schenk (in utraque pagina foliorum), N. lenti- cularis Ol., N. ostreus Hart. (frequens).

Cynips calycis Burgsdf., C. coriaria Hart., C. caput medusae Hart.

Andricus curvator Hart.

A Qu. Budenziana-t Dr. Bupenz Józsrr egyetemi tanár jeles nyelv- tudós és hazafi tiszteletére és érdemeinek emlékére neveztem igy.

Folia Qu. Budenzianae multiloba, magna, ramulis abbreviatis flabel- lato-conferta, acute dentata, gemmæ grandes, stipulæ diutius persistentes atque glandium forma illis Quercus confertae var. Hungaricae (Hubeny) sunt similia, a qua Qu. Budenziana foliis non adeo dilatatis, diverse magni- tudinis, eum ramulis glabratis, longius petiolatis, pedunculis elongatis et squamis Lepidobalanorum differt.

Glabriciem vero, squamas Lepidobalanorum, et pedunculos elongatos

28

Qu. Budenziana a Qu. Roboris var. perrobusta Borb. habet, a qua pube pedunculorum, forma foliorum asterotrichorum et squamarum cupulæ, semmis grandibus, stipulis persistentibus et glandibus recedit.

Quum Qu. spectabilis Kit. (Qu. conferta. var. intermedia Heuff., non alior.), ab autoribus nonnullis «Qu. conferto- Robur» sive «Qu. conferto- pedunculata» indicaretur, facile quis putare posset, ut Qu. Dudenziana in Qu. spectabilem. caderet. At Qu. spectabilis sive var. intermedia Heuff. ex specimine authentico et exemplaribus loco classico nunc quoque vigen- tibus, non valde a Qu. conferta recedit, neque ad Lepidobalanum pertinet, veluti Qu. Budenziana, sed variatio esse videtur Qu. confertae Stenolepıdo- balanorum pedunculata.

Series Quercuum, cui Qu. Budenziana inserenda est, fructibus excellit 1—8 nis, pedunculo petiolis conspicue aut multo longiore, sepius pendulo spieato-dispositis; folis plerumque breviter petiolatis, basi lata cordatis, sepius eum petiolo utrinque glaberrimis, subtus rarius tenuiter tenuissi- meque pilis stellatis, sepius sub lente visibilibus inspersis; lobis foliorum rotundatis, muticis, raro acutis. Nervi laterales etiam in sinus foliorum excurrentes. Cupule squamis sepius dilatatis, haud densis, neque imbri- eatis, concretis, apice liberis. Glandes plerumque ellipsoideæ, roridæ ( Botryobalanos Borb.).

Sequuntur species atque forme Botryobalanorum :

1. Rami hornotini cano-tomentosi . . . 2. — ( « sparse pilosi, denique fere glabri; folia subtus tenuiter puberula . . . 4. — Rami hornotini ab initio omnino glabri . . . 9.

2. Cupulæ atque glandes maximæ; cupularum squamis remotis; foliis ambitu late obovatis, pinnatifidis, lobis dilatatis, rotundatis, subtus stellato-pubescentibus = Quercus Haas Kotschy Eich. t. 2, in Tauro Cilicie.

— Cupulæ atque glandes maiuscule vel mediocres . . . 3.

.Gemmis globosis; foliis ambitu lanceolatis, tenuibus, superne parum dilatatis, acutilobis, utrinque glabris, subtus ad nervos crassiores sparse pilosis. Cupularum squamis tomentosis, dense imbricatis. Glandes bre- ves, sphæroïdeo-ovoïdeæ — Qu. Kanitziana Borb. Erdész. Lap. 1887. p. 732. (Csereviz, Vukovar, Apatin).

— Gemmis ovoideis ; foliis late obovatis, crassitudinis mediocris, utrinque glabris, pinnatifidis ; segmentorum paribus 5— 6, late rotundatis. Pedun- culus crassus erectus, dense velutino-pubescens. Glans oblongo-ellip- soidea = Qu. Bedôi Borb., «A magy. homokpuszták növényvilága . . .» 1886. p. 54, 108. (Monor, Zágráb),

4. Petiolus 5 mmtris vix longior . . . 5.

— « circiter 10 mmtra longus . . . 6.

5. «Foliis ovato-oblongis, superne latioribus, sinubus et angulis obtusis», grosse et parum profunde sinuatis; «glandibus longe pedunculatis» Qu. Apennina Lam. Dict. I. (1783) p. 725. Italia.

— Folis grandibus, late obovatis, pinnatifidis, tenuibus, segmentis dila: tatis, sed sinu angusto seiunctis, lobulatis, lobulis sepius calloso-termi- natis, subtus tenuiter puberulis, ad nervos barbatis. Glandes pedunculo brevi (4—8 mmtra) longo insidentes; cupularum squamæ appendice elongata terminate = Qu. Haynaldiana Simk. Magy. Noy. Lap. 1883. p. 69. (Déva).

Rami pilis stellatis minimis quasi pulverulenti. Folia maiuscula, obo- vata acutiloba, cupula maiuseula = Qu. digenea Borb. (Qu. Haas X Qu. Kurdica ). Ad Zyaret prope Gumgum (Kotschy Iter Cilicico-Kurdi- cum no. 408, ex parte).

— Rami patenter pilosi . . . 7.

7. Gemm:e maiuscule, foliis apice ramulorum confertis, maioribus, illis Qu. confertae similioribus, subtus glaucis, minute stellato-puberulis,

D

multilobis, eupule squamis laxis imbricatisque = Qu. Budenziana Borb. — Nee cupula, nec folia illis Qu. confertae similia . . . 8.

8. Folia parum undulata, subtus ad nervum medium pilosula, pinnatifida. Pedunculi dimidiam foliorum longitudinem attingentes. = Qu. subcrispa Borb. ( Qu. crispata X Robur, in silva camerali Bud).

— Foliis planis, petiolo piloso insidentibus, subtus tenuiter pubescentibus, 45 mm. longus, villosus,

ad !/s-aàm partem pinnatifidis. Pedunculus 10 cupulis 1—2, illis Qu. lanugtnosae similioribus, squamis imbricatis, cano-tomentosis. Glandes minores ovoide:e aut ovoideo-oblonge — Qu. semilanuginosa Borb. Oest. Bot. Zeitschr. 1887. p. 198 (Monor; Qu. lanuginosa X Robur ).

Foliis petiolo 5 mmtris vix longiori insidentibus . . . 10.

— Foliorum petioli 10 mmtra longi longioresve . . . 15.

10. «Foliis oblongo-lanceolatis, integris seu parce sinuatis, 1n basin attractis et quasi productis. Qu. laurifoliae æmula. Qu. loboris L. (nec Willd.) varietas» = Qu. mespillifolia Wallr. Sched. crit. p. 494 1822 (in nemore Heringensi).

— Foliis distincte sinuatis, lobatis vel pinnatifidis . . . 11.

11. Glandes 4—8-n: pedunculo elongato, foliorum longitudini æquilongo

>

.

longiorique pendulæ. Foliis crassiusculis, firmioribus, cupulæ squama- rum appendicibus squarrosis. Rossia austr., Albania (Qu. Drutia Gris. Spic. fl. Rumel. II. p. 338 non Ten), Hung., Croat. ( Qu. filipendula Vuk., Rad IL. (1868) p. 46.\, Styria (Preissmann !), Austr. infer., Moravia !,

14.

— OT

16.

30

Germ. ? (Driesen: Qu. Germanica var. longepedunculata Lasch. Bot. Vig. 1857. p. 414.) = Qu. hiemalis Stev. Bull. soc. Mose. 1857. p. 395. Peduneulis longitudini foliorum dimidiæ æquilongis aut illa breviori- busco.

2. Foliis subtus pilis stellatis tenuiter obductis . . . 13.

c utrinque glaberrimis . . . 15.

.Nervis in pagina foliorum inferiore dense villosis; gemmis ovoideis ;

foliis e maioribus, breviter petiolatis, superne dilatatis, obovatis, basin versus conspicue angustatis, sinuatis pinnatifidisve, subtus pallidioribus, breviter puberulis. Pedunculus 15—40 mm. longus, erectus, sparse pilosus, denique fere glaber. Cupularum squamis squarrosis, glandibus cylindrieis = Qu. Neo- Heuffelii Borb. Erdész. Lap. 1887. p. 350. (Qu. Heuffelii Simk. olim, in herb. Hayn. !, non Kotschy, nec Simk. postea qui in «Magy. Nov. Lap.» 1883. p. 68. Qu. confertae var. intermediam Heuff. (non aliorum) Quercum Heuffelii nominabat; Lugos ! !).

Foliorum nervi haud dense villosi... 14.

Gemmis ovoideis. Foliis petiolo 5—8 mmtra longo insidentibus, mino- ribus, crassioribus, obovatis, breviter sinuatis, lobis late rotundatis, utrinque 3—4-nis, subtus glaucis atque æqualiter breviterque stellato- puberulis, basi cordatis auriculis reflexis. Pedunculus 15—20 mm. longus, sparse pilosus, cupulis hemisphæricis spicatis. Glandes abbre- viatæ ovoideo globose = Qu. Svecica Borb. ined.*

Gemmis globosis, fol. ultra medium pinnatif., segmentorum elongat. pa- ribus basin versus folii cuneato-angustatis, apice folii fere tridactylo- producto, basi cordata brevissime petiolata. Pedunculus foliorum longi- tudine duplo brevior aut illi æquilongus. Cupula turbinata, nitida, glabrata, olivacea squamis squarrosis = Qu. asterotricha Borb. et Csató Magy. Nóv. Lap. 1886. p. 152. (Hung. austr., Transsilv., Austr. infer.). Appendice squamarum cupule elongata, laxe patente, squamis crebris. Foliis e minoribus sinuatis. Cum Qu. Budenziana pedunculis elongatis et squamis cupulæ maioribus laxisque bene convenit, at foliis utrinque glaberrimis, gemmis subglobosis, eum pedunculis glabris foliorum, forma et petiolis brevissimis, — a Qu. Haynaldiana glabricie absoluta, gemmis, foliorum forma, pedunculis elongatis etc. diversissima = Qu. Bellogradensis Borb. ined. (Makis ad Bellogradum Serbis»).

Cupulæ squamis non elongatis, sæpius adpressis . . . 16.

Glandibus et cupula e maioribus, prioribus 3 cm. longis maioribusque, ovoideo-ellipsoideis, 2—3 subaggregatis, in pedunculi stricti «sesqui- pollicaris longitudinis summitate», eupula fere quadruplo longioribus.

Qu. Roboris var. puberula Lasch foliis brevius petiolatis, fructibus autem

longius pedunculatis videtur recedere.

Vhs

18.

19;

31

Squamis squarrosis. Foliis oblongis, duris, profunde multilobis, laciniis approximatis, oblongis obtusis. Italia = Qu. Bruttia Ten., ad sem. 1825 enum. adnot. p. 12. [Hue Qu. Httingeri Vuk. Rad. XXIL 1873 p- 18, foliorum lobis haud profundis neque numerosis, cupula humili patelliformi ; — var. cylindrocarpa Borb. Erd. Lap. 1887. p. 730, glan- dibus eylindrieis, 3—4 mm. longis, 12—13 mm. latis, cupula eyathi- formi, — et var. perrobusta Borb. Oest. Bot. Zeitschr. 1889. p. 376., foliis sinuatis, pedunculis foliorum longitudine duplo aut magis brevi- oribus, glande crasse ellipsoidea aut subgloboso-ellipsoidea maxima (Hung. centr., austr., Transsilv. (Mártonhegy), Slav., Croat.) . Cupulæ et glandes magnitudinis mediocris . . . 17. Foliis utrinque glaberrimis (raro subtus breviter asterotrichis = var. puberula Lasch, 1. e. 414, Austr. infer., Germ. ; pilosa Schur Oest. Bot. Wochenbl. 1857. p. 4., Transsilv.), oblongo-obovatis, basi profunde cor- datis, inter Quercuum species Europæas, quod consistentiam attinet, tenuissimis, interdum etiam crassiusculis coriaceisve var. crasstuscula Borb. Erd. Lap. 1887. 721 (Serb., Hung. Gall., Thuring.) , subtus glaucis, sinuatis pinnatifidisque, lobis rotundatis (interdum elongatis — var. longiloba Lasch 1. c. 414, Qu. malacophylla Schur Oest. B. Wochenbl. 1857. ^., Qu. laciniata Vuk. Rad. XXII. (1873) p. 19, non Lodd., nec Lam.), planis levibusque, rarius crispis, acutilobis (var. helicophylla Borb., Hung. austr), sinubus magis irregularibus. Pedunculus tenuis, glaber, raro sparse pilosus (var. pubipes Borb. et Csató l. c. 130), pendulus, longitudine foliorum duplo aut conspicue brevior (2—3 cm.; var. brevipes Heuff. in Wachtel Zeitschr. 1850., brevipedunculata Lasch. 1. c. Hung., Ross. Germ.) Cupulæ squamis dilatatis, remotis, glandibus mediocri magnitudine, ellipsoideis, roridis ; rarius ovoideis (var. borealis Heuff. 1. c.), apice angustatis, raro anguste cylindricis (var. tubulosa Schur Sert. 1853. p. 67., stenocarpa Vuk. Oest. B. Zeitschr. 1859. p. 188.) = Qu. Robur L. a) Spec. pl. 1753. p. 996. Ramis erectis, coronam pyramidali-conicam formantibus. Foliis subses- silibus obtusissime breviterque sinuatis. Fructibus apice pedunculi, petiolum conspicue superantis, 3—5 nis aggregatis. Glandes cylindricæ eupula 3—4-plo longiores = Qu. fastigiata Lam. Encycl. I. (1783) p. 725. Calabr., Gall. Foliis + pubescentibus . . . 19.

« omnino glabris... 27. Foliis mediocribus petiolo 20—25 mm. longo insidentibus, lanceolatis oblongisque basi leviter cordatis, inæqualiter grosse obtuseque dentato- lobatis, ad nervos sparse pilosis, nervis lateralibus 7—8, approximatis. Pedunculus erectus, glandibus cylindricis = Qu. Armeniaca Kotschy l. c. t. 25! (Anatolia, Amasia !).

20.

24.

25.

32

Foliis profundius sinuatis pinnatifidisque . . . 20.

«Foliis subtus ad nervos pubescentibus, lobis integris, peduneulis folia æquantibus, cupule squamis adpressis, superioribus torulosis» = Qu. longipes Stev. 1. c. 387 (Transcauc.).

Pedunculus foliorum longitudine brevior . . . 21.

. Cupulæ et glandes permagnæ aut folia bis lobata . . . 99.

Cupulæ et glandes mediocres ; peduneuli abbreviati . . . 25. Folia profunde pinnatifida . . . 23. « haud profunde pinnatifida, lobis paucioribus . . . 24.

.Foliis «bis lobatis», «subtus pubescentibus pinnatifidis, lobis incisis,

obtusis, pedunculis folio brevioribus, cupulæ squamis adpressis» = Qu. erucaefolia Stev. 1. c. 388. (Transcauc., Qu. Kurdica We. ?). |

(Folia in lacinias numerosas, oblongo-lineares profunde fissa vel par- titan, mediocria, ambitu oblonga, subcordata, longe petiolata coriacea, segmentis acutiusculis, sinubus angustis seiunctis; gemmis ovoideis, pedunculis erectis, glandibus cylindricis. Cupule magne squamis crebris, imbricatis, tomentosis = Qu. Haas Ky, var. pinnatipartita Boiss. Fl. orient IV. (1879) p. 1164., Qu. Kurdica Wenzig ! Jahrb. d. bot. Garten zu Berlin 188. p. 1866, Kurdistania. (Juercut lanuginosae magis affinis.

Foliis late obovatis, multilobis, grandibus tenuibus, magis cordatis, pinnatipartitis, segmentorum dilatatorum, sinu latiore seiunctorum apice rotundato lobulatoque. Gemmis subglobosis. Cupule magne squamis remotis, appendice laxe patente. Glandes ovoideæ, pendule = Qu. Haas Ky, var. atrichoclados Borb. et Bornm., Bot. Centralbl. 1889. Nr. 5. (Thessalia ad Larissa et Velestino, Bithynia, Kurdistania, Ana- tolia (Amasia). Qu. Robort magis affinis.

«Folia obovata, . . . sinuato-pinnatifida, lobis in utroque latere subtri- bus, apice rotundatis ... basi cordatula, subtus glauca, puberula, . . . pedunculi dimidium folium sæpe attingentes...squame cupule... veluting appendice adpressa instructæ» = (Ju. pedunculiflora C. Koch, Linnea XXIL (1849) p. 324, Daghestan, Korfu, Trikala et Makrichori Thessal. Petiolus fide autore 8 mm. longus. j

Foliis ambitu oblongis, basi breviter in petiolum elongatum angustatis, pinnatilobis, lobis fere (late) triangularibus acutiuseulis, utrinque. 3— 4, subtus breviter canescenti-puberulis. Pedunculi foliorum longitudinem sepius adæquantes. Cupularum grandium squamæ remote, appendice laxe patente. Glandes ovoïdeæ, apicem versus angustatæ. Gemme sub- globose = Qu. (pedunculiflora var.) Asiatica Borb. ined. (Prov. Musch). A Qu. pendulina cupulæ squamis, ramis omnino glabris etc. diversa. Folia maiora, tenuia, superne valde dilatata, in apice ramulorum rostæ- formi-congesta, petiolo 5—7, circa fructum. 10 usque 15 mm. longo

33

insidentia, late obovata, sinuata, lobis 5—7, angulato callosoque lobu- latis, sinubus angustis, densissime reticulato-venosa, subtus pallide viridia, pilis minutissimis sub lente vix visibilibus inspersa. Pedunculus 1 em. longus, pubescens, cupule squamis inferioribus gibbosis = Qu. superlata Borb. Deutsche Bot. Monatschr. 1887. p. 164. Lugos.

Folia superne haud conspicue dilatata . . . 26.

Foliis ambitu ellipticis oblongo-obovatisque, e maioribus, basi apiceque fere æquilatis, illis Qu. Roboris similioribus, tenuibus, subtus glaucis, breviterque asterotrichis, sinuatis, Pedunculus 1 em. longus, pubescens, cupulis conglomeratis, squamis fere tesselatis, gibbosis (Nagy-Enyed, Cserevíz) — Qu. Csatói Borb. Magy. Nóv. Lap. 1886. p. 133. (Qu. aurea X Robur ).

Foliis obovatis tenuibus, pinnatilobis, subtus ad nervos crassiores rufescenti-barbatis, basin versus conspicue angustioribus; pedunculis glabratis, petiolum superantibus, cupula magis illi Qu. Roboris similis, squamis remotioribus = Qu. Csatói Borb. var. erioneura Borb. Deutsche Botan. Monatschr. 1887. p. 164. (Cserevíz).

Foliis e minoribus, illis Qu. sessiliflorae similioribus, fructibus pedun- culo 15—20 mm. longo spicatis = Qu. Suecica (p. 30.).

Cupule et glandes magnitudinis mediocris. Foliis obovatis, multilobis, fructibus ovoideis, pedunculo longitudinis mediocris aut brevioribus spicatis. Petiolo elongato precipue a Qu. Robore diversa = Qu. inter- media Bonn. in Rchb. Fl. Germ. exeurs. p. 177. (1831.).

Cupul et glandes permagnæ . . . 28.

Foliis rigidis oblongo-ovatis, basi parum cuneato-angustatis, ad medium sinuatis, crispis, rosaceo-confertis. Pedunculus 4 cm. longus, glandibus 1—2, cylindrico-angustatis, 26—40 mm. longis, 13 mm. latis = Qu. rosacea Bechst., in «Sylvan» 1813. p. 67. (Thuring.).

Foliis obovato-cuneatis, basi cordatis, duris, pinnatifidis, segmentis remotis, acutiusculis, parum undulatis. Glandibus cylindricis usque 45 mm. longis, pedunculo 25—40 mm. longo 1—3-nis subaggregatis, eupula quadruplo longioribus. Squamarum appendice squarrosa (ltal., Hung. austr. = Qu. T'homasii Ten. ad sem. horti Neap. 1825 adnot. pag. 12.

Folis ambitu late ellipticis, haud cuneatis, leviter cordatis, sinuatis vix undulatis, lobis rotundatis. Cupule maxima valde verrucoso-globose squamis late triangularibus appendice squarrosa. Pedunculus 2 em. longus aut fere nullus. Glandes ovoideo-globosw aut fere sphwroidew, edules, 25 mm. longe, 2 mm. late = Qu. sphaerocarpa Vuk., Rad. 1873. p. 7. (Zagrabiæ, Qu. sessiliflora var. castanoides Vuk. Oest. B. Zeitschr. 1879. p. 187.).

Természetrajzi Füzetek. XIII. kôt. a

TERMÉSZETRAJZI FUZETEK.

VOL. XIII.

REVUE.

1890. Nr. 1.

Alle Arbeiten, — ausge- nommen die lateinisch ge- schriebenen, — erscheinen ausser der ungarischennoch in einer anderen (deutscher, französischer oder engli- scher) Sprache.

Vor jedem Artikel ist die Pag. des ungarischen Textes angegeben.

Die Tafeln sind gemein- sam für beide Texte.

Der Wissenschaft ge- genüber sind die Autoren verantwortlich.

Toutes les exceptées celles en latin, pa-

publications

raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en allemand, fran- çais ow anglais).

A la tete de toute com- munication la page du texte hongrois sera citée.

Les planches sont les mêmes pour tous les deux textes.

Seuls les sont responsables au point de

vue scientifique.

auteurs

Every publication, ex- cepted those written in la- tin, will be published, be- sidesthe Hungarian, also in an other (German, French or English) language.

At the head of every

article the page of the Hungarian text will be quoted.

The tables are the same

for both texts.

The authors alone are responsible for the scien- tifical contents of their res- pective papers.

Pag. 1.

BRANCHIPUS PALUDOSUS Mitt. 0. Fr. IN DER UNGARISCHEN FAUNA.

Von Dr. EUGEN v. Dapay in Budapest.

(Mit drei Figuren.)

Ich habe in meinem, in der Ausgabe der ung. Academie der Wissen-

schaften unter dem Titel «Conspectus specierum Branchiopodorum Faunæ Hungarica erschienenen Werke (Mathematische und naturwissenschaft- liche Publicationen. Ausgegeben von der ung. Academie der Wissenschaf- ten, 25. Band, Nr. 3, 2. Abh.) alle jene Branchipus-Arten behandelt, die ich in der Fauna Ungarns in minderem Theil in den vorhergehenden litte- rarischen Daten, grósstentheils jedoch durch eigene Forschung eruirte.

Im December vorigen Jahres überliess mir mein Freund, Dr. CORNELIUS Cavzer, Oberarzt im Zempliner Comitate, bei Gelegenheit meines Besuches, eine in den «Tatraer Raupenseen» gesammelte Branchipusart, in der ich die Branch. paludosus Miun. ©. Fr. Art erkannte. Da diese interessante Art bislang hier unbekannt war, fand ich es angemessen, dieselbe im All- gemeinen, in Ergänzung meiner erwähnten Arbeit, zu publiciren.

Vor Allem bemerke ich, dass ich von meiner Ansicht bezuglich der

35

Eintheilung der Branchipusarten in Genera von meinem in der erwähnten Arbeit precisirten Standpunkt auch jetzt nicht abweiche. Daher betrachte ich auch, von dem Branchinecta-Genus ganz absehend, die von Packarp und Simon E. erwähnte Branchinecta paludosa als eine einfache Branchi- pus-Art. Diese meine Ansicht begründet übrigens am einfachsten die wei- ter unten anzuführende Serie der Synonimien.

BRANCHIPUS PALUDOSUS, Müzr. O. Fm.

Cancer stagnalis Fagrıcrus, Fauna Groenlandica. 1780. p. 247.

Branchipus paludosus Müzzer O. Fr. Zoologia Danica. 1788— 15806. II. p. 10. Tab. 48. Fig. 1—8.

Cancer paludosus Herssr, Naturgeschichte der Krabben. II. p. 113. Tab. 35. Fig. 3—5.

Branchipus Middendorfianus Fischer, Middendorfs Reise in den äussersten Nor- den und Osten Sibiriens. Zool. II. 1851. p. 153. Tab. 7. Fig. 17—23.

Branchipus Middendorfianus GRuBE, Bemerkungen über die Phyllopoden. Archiv für Naturgeschichte. 1853. p. 136.

Branchipus paludosus Dysowsxr, Beitrag zur Phyllopoden-Fauna der Umgegend Berlins. Archiv für Naturgeschichte. 1860. p. 200. Tab. X. Fig. 7 —5.

Branchipus paludosus ReinHaror, Bidrag til en Beskrivelse of Groenland 1857. — Pacxarp, Glacial Phenomena of Maine and Labrador etc. Memoirs Boston Soc. Nat. Hist. I. 205. 1867.

Branchipus (Branchinecta) groenlandicus VERRILL, American Journ. Se. 2 d. Ber. 1869. p. 253.

Branchinecta groenlandica VERRILL, Proceed. Amer. Assoc. Adv. Sc. July 1870.

Branchinecta paludosa Packarp, A monograph of the Phyllopod Crustacæ of North America. With Remarks on the Order Phyllocardia. Geological Survey of the Territories. 1884 (?), p. 295. Tab. 89.

Branchinecta paludosa Simon E., Étude sur les Crustacés du sous-ordre des Phyllopodes. Annales de la Société entomologique de France. 1886. p. 393. Tab. 5— 6.

Branchipus Grubei Gersricxer, Bronn, Classen und Ordnungen des Thierreichs. V. 1879. Tab. 29. Fig. 9., 4.

Frons in utroque sexu inermis, simplex, rotundata. Cornua maris simplicia, articulo secundo introrsum et parum deorsum curvato, apicem versus sensim attenuato, inclinato; articulo basali in margine interiore tuberculis 18—21 sensim crescentibus setiferis armato, tuberculis | usque ad 7 uniseriatis, S-usque ad ultimum maximum biseriatis. Cornua feminæ brevia, lobos depressos formantia, in parte ultima valde attenuata velut biartieulata, in marginibus exterioribus tuberculis parvis setigeris armata in ceteris tubereulis similibus sparsim vestita. Superficies cornuum utrique sexu rugulosa. Pedes in utroque sexu pedibus Branchipi ferocis similibus.

STA 9"

36

Segmenta corporis omnia glabra abdominalia longiora quam lata, seg- mentum penultimum ultimo multo longius. Appendices caudales brevis- sim», foliiformes, setis 20—91 ubique vestitæ. Penis pene Branchipi ferocis similis.

Specimina in spiritu vini rectificati conservata colore indistincta, albida.

Die Stirne ist bei beiden Geschlechtsindividuen glatt, einfach, abge- rundet. Die Greifzangen des Münnchens sind einfach, ihr zweites Glied ist etwas ein- und theilweise abwürts gebogen, gegen das Ende gradatim ver- engt und bogenförmig, an dem inneren Rande des Basalgliedes mit 18—21 stufenweise sich vergrössernden borstigen Fortsätzen bewafinet. Die ersten sieben Fortsätze zeigen sich in einer, die übrigen in zwei Reihen; der letzte ist der grósste. Die Greifzangen des Weibchens sind kurz, einer flachen Platte ähnlich, verengen sich auffallend in ihrem hinteren Drittel, sind fast zweigliederig; an ihrem äusseren Rand sind sie mit kleinen, bor- stigen Auswüchsen bewaffnet und mit ähnlichen Auswuchsen auch ander- warts, doch dünn bedeckt. Die Oberfläche der Greifzangen beider Ge- schlechtsindividuen ist rauh. Die Fusse beider Geschlechtsindividuen sind denen des Branchipus ferox ähnlich. Alle Segmente des Körpers sind glatt, die Segmente des Abdomen länger, als breit; und das letzte Segment be- deutend kürzer als das vorletzte. Die gabelförmigen Schwanzanhänge sind auffallend kurz, blätterförmig und mit 20—21 Borsten bedeckt. Der Penis ist jenem des Branchipus ferox ähnlich.

À Die Farbe der in Spiritus aufbewahrten Exemplare konnte ich nicht bestimmen ; diese sind ohne Ausnahme weisslich.

Die mir zur Verfugung gestandenen hiesigen Exemplare tragen zwar zweifellos die Charactere der Branchipus paludosus-Art an sich, doch weichen sie in mancher Hinsicht trotzdem von den in der Litteratur bis jetzt beschriebenen ab, ja ich kann sogar behaupten, dass die Beschreibun- gen selbst der einzelnen Forscher mehr oder minder abweichend sind.

Abgesehen von den ziemlich lückenhaften Beschreibungen des Min. 0. Fn., Fasricrus und Hergsr, sehen wir was FISCHER von der Stirne des mit der Branchipus paludosus-Art des MÜLLER O. Fr. synonimen Branchi- pus Middendorfianus sagt. Nach Fiscumr ragt aus der Stirne des Männ- chens sehr oft eme dreieckige, dünne Platte hervor, die er wie folgt be- schreibt: «an der Stirne bemerkt man häufig, besonders beim Männchen, eine vorspringende, dreieckige dünne Hautfalte oder einen Stirnlappen als Andeutung der tentakelförmigen Organe; bei einigen Exemplaren stellte er sich beim leichten Drucke eines Glasplüttchens als eine dünne, nach vorn gerade abgeschnittene Membran dar, die seitwürts mit je einem Basaltheile der Horner, nach hinten mit den Seitentheilen des Kopfes und

37

der Stirne zusammenhing.»! GRuBE, der den Branchipus Middendorfianus blos aus Fıscuer’s Beschreibung kannte und trotzdem, dass er ihn als selbstständige Art beschrieb, dennoch bemerkte, dass er wahrscheinlich identisch sei mit Branchipus paludosus Miu. O. Fr. spricht nach den Daten FrscuEr’s von der Stirne des Männchens wie folgt: «Processu fron- tis membranaceo triangulo vel truncato.»? Diese Frage klàrte zuerst Dvsowskr an grönländischen Exemplaren, die er untersuchte und sagt als Resultat: «Fischer beschreibt einen membranartigen Fortsatz an der vor- deren Seite des Kopfes, er sagt aber nur, dass er häufig, also nicht con- stant, vorkomme; wenn ich nun seine Figur 18, welche den Kopf eines Weibchens darstellt, ansehe, so scheint es mir, dass diese Membran nur durch Abheben des Chitinüberzuges, verursacht durch Spiritus-Maceration, entstanden ist. Diese Vermuthung gewinnt noch mehr an Wahrscheinlich- keit, da uns kein Fall bekannt ist, in welchem die tentakelformigen An- hänge bei Männchen und Weibchen in gleichem Masse ausgebildet waren und auch kein solcher, wo sie beim Männchen nicht constant vorkümen.»? Und dass Letzterer wirklich recht hat, bestärken die Untersuchungen Packanp's und VERRILL's, aber auch meine eigenen an den mir zur Ver- fügung gestandenen Exemplaren betriebenen Studien.

Die Greifzange des Männchens beschreiben die Erwühnten alle gleich und nur bezüglich der Details zeigen sich Abweichungen.

Ueber die zahnartigen Fortsütze des Basaltheiles der Greifzange aus- sert sich FISCHER wie folgt: «Was vorzüglich diese Art auszeichnet, ist, dass gegen den inneren Rand des Basaltheiles zu und zwar an den zwei letzten Dritteln desselben, viele (10—18) spitze oder auch doppelt gezäh- nelte Dornen bemerklich sind, obwohl sie auch häufig durch eine vor- springende Leiste oder Wulst verdeckt werden und deshalb zu ihrer Ent- deckung einige Aufmerksamkeit erfordern.»* DyBowskt bestätigt zwar die Erfahrungen Fiscaer’s, doch bezüglich der Stellen und Zahl der Fortsätze bemerkt er das Folgende: «auf der unteren Fläche gegen den inneren Rand findet sich eine Reihe von dornartigen Spitzen, welche schon in dem ersten Viertel des Basaltheiles anfangen und allmählig grösser werdend sich bis zum Zangengliede fortsetzen. Ihre Zahl beträgt 21; die ersten 17 stehen in eine Reihe geordnet, die 4 letzten, welche die längsten sind, stehen in zwei Reihen neben einander.»5 Soweit ich aus den disponiblen Exemplaren schliessen kann, war Dysowsxk1 im Recht. Meine Männchen hat- ten nümlich 21 Fortsütze und diese sind nicht in einer Reihe bei dem zweiten

m

Middendorfs Reise ete. p. 153.

Bemerkungen über die Phyllopoden. Loc. cit. p. 142.

Beitrag zur Phyllopoden-Fauna der Umgegend Berlins. L. c. p. 201. Middendorfs Reise ete. p. 151.

Beitrag zur Phyllopoden-Fauna der Umgegend Berlins. L. c. p. 202—205.

-

or

38

Drittel des 1-ten Basaltheiles, sondern bei dem 1-ten Drittel in einer, bei dem 9-ten Drittel in zwei Reihen placirt. Die Exemplare der Tatra weichen also diesbezüglich von den grönländischen ab, denn, wie bemerkt, sind bei den Letzteren die 17 ersten gezühnelten Fortsätze in einer heihe, die vier letzten in zwei Reihen — bei den ersteren hingegen blos die ersten 7 in einer Reihe — die übrigen 14 hingegen in 2 Reihen. Nach FrscHER und Dvsowskr sind ferner dieselben einfach oder höchstens gezähnelt, bei den meinigen hingegen befindet sich an der Spitze eine Borste.

Die Greifzange der Weibchen beschreiben die Forscher im gleichen Sinne. FrscugR zeichnet jedoch deren innere Fläche gezühnelt (L. c. Tab. VII, Fig. 18), während Dysowsxr dieselben bloss an ihrem hinteren Ende borstig findet. Aehnlich ist nahezu Packanp's Zeichnung (Loc. cit. Tab. IX, Fig. 2. Meine Exemplare sind der Ueber- gang der zwei Extreme ; insofern bei diesen die Fange auf der ganzen Oberflache mit dünn verstreuten, am äusseren Rande aber etwas dichteren, in eine Reihe gefassten, zahnartigen, borstiggespitzten Auswuchsen bewaffnet sind.

Bezuglich der Construction der Fusse finden sich blos in FrscugR's und Packanp's Abbildungen Daten und diese sind ziem- lich übereinstimmend ; besonders gleichen sich die Zeichnungen FIscHER’s und Packanp's bezüglich der Füsse des Br. paludosus (arctica). Siehe Fiscuer Loc. cit. Tab. VU, Fig. 23 und Pacxarp Loc. cit. Tab. X, Fig. 1—5. Die Fusse der Tatraer Exemplare sind mit jenen identisch.

Die Länge der gabelförmigen Schwanzanhänge bestimmen FISCHER, Packanp und Dvsowsxr nicht; doch alle drei zeichnen sie als ziemlich lang und lanzenartig. (S. FıscH. Loc. cit. Tab. VII, Fig. 21; Dye. Loc. cit. Tab. X, Fig. 8; Pack. Loc. cit. Tab. IX, Fig. 6.) Grube sagt: «appendicibus cau- dalibus brevibus, ferme quater longioribus quam latis». Alle Abbildungen zeigen sie mehr oder minder rundgespitzt. Die Zahl der Borsten der Schwanzanhänge bestimmt Fischer nicht; doch zeigt die Abb. 19—-90, so auch bei GRUBE ; Dysowskt hingegen hat deren 36. Die Schwanzanhänge der Tatraer Exemplare sind sowohl bezüglich der Form, als auch der Lànge und der Borsten von den vorhergehenden abweichend. Sie sind nämlich blattformig, sehr zugespitzt, oben 2—3-mal länger wie breit und mit 20 —21 Borsten bewaffnet.

Was den Br. paludosus M. O. Fr. für unsere Fauna interessant macht, ist seine geographische Verbreitung. Müzzer O. Fr. kennt ihn von Norwegen, Fasrrcrus aus Grönland. Fischer nennt mehrere Orte, u. 2. den Taimyr-Fluss in Sibirien, Boganida ebendort und Tri Ostrowa in Lapp-

39

land, wo ihn auch MrppENponr fand. DyBowsxr beschrieb ebenfalls Grón- länder Speciminen, Packarp und VERRILL solche aus Labrador und Grön- land. Nach diesen Daten war also diese Art bis jetzt blos im üussersten Norden Europas, Asiens und Amerikas bekannt, sozusagen blos in der Polarzone; in der gemüssigten Zone hingegen bis jetzt unbekannt und Ungarn ist derart sein erster Aufenthaltsort in der Letzteren. Es ist jedoch zu bemerken, dass er auch hier nicht weit von der Schnee-Region, in der hohen Tatra, in den Raupenseen domicilirt. Hiedurch steigt die Zahl der in der hierortigen Fauna bekannten Branchipusarten auf 8.

Und nun nur noch einige ergänzende Bemerkungen zu meinem «Conspectus specierum Branchiopodorum Faun:e Hungarie». Auf p. 278 und 281 dieser Arbeit sage ich, es sei nicht unmôglich dass Branch. ferox

Miln. Edw. und Branch. (Branchinecta) paludosus M. O. Fm., sowie die Branchinecta-Arten PackaRp's synonim sind, resp. locale Varietäten des Branchipus ferox. Da ieh nun den Branch. palud. durch eigene Forschun- gen kenne, muss ieh — in Ermangelung der bedingten Uebergangs- Formen — beide Arten für selbstständig erklären. Hiezu bietet die in den Details der Greifzangen und in der äusseren Form der Blatter der Schwanz- anhänge sichtbare Abweichung genügenden Grund.

Im selben erwühnten Werk nannte ich als einzigen Fundort des Branch. diaphanus Prev. bloss den Retyezat. Hiezu kommt nun ein zwei- ter. Bei Gelegenheit eines Ausfluges nach dem Buesees, im vorigen Jahre, gelang es mir den Branch. diaph. in mehreren, männlichen und weiblichen Exemplaren in einem kleinen Gebirgssee zu entdecken. Dieser Fund be- stärkt mich nur noch mehr in der schon früher ausgesprochenen Meinung, dass Branch. diaph. eine ausschliessliche Alpenart sei, die, wenn sie auch weiter unten vorkommt, doch nur Anfangs des Frühjahrs, zur Zeit der Schnee- und Eisschmelze in den Lachen, deren Wasser damals noch ziem- lich niederer Temperatur ist, zu finden sei. Mit dem Steigen der Wasser- temperatur gehn sie auch zu Grunde.

40

Pag. 7.

Ceuthorhynchus Paszlavszkyi n. sp. A DESIDERIO Korny.

Pag. 8.

Descriptiones Araneidarum trium minus cognitarum. A Dre A. Lenpr. Tab. I.

Pag. 12.

BEITRAGE ZUR KENNTNISS DER VERBREITUNG DER GALLEN MIT BESONDERER RÜCKSICHT AUF DIE UMGEBUNG VON BUDAPEST.

Von Victor SZÉPLIGETI in Budapest.

Wahrend meinen, durch mehrere Jahre fortgesetzten botanischen Excursionen in der Umgebung von Budapest und theilweise auch in ande- ren Gegenden Ungarns, hatte ich oftmals Gelegenheit durch verschiedene Thiere verursachte Pflanzendeformationen zu sammeln. Diese Gallen sind. in dem ungarischen Original auf p. 12 in der alphabetischen Reihenfolge der Pflanzen, auf welchen sie vorkommen, aufgezählt und womöglich mit Namen versehen ; wo kein Name bekannt ist, berufe ich mich auf die ein- schlagige Literatur. Da das Uebrige auch aus dem ungarischen Texte ver- ständlich ist, so sind in dem deutschen Auszuge nur jene Gallen enthalten, die bisher in der Literatur noch nicht erwühnt wurden.

ACER TATARICUM L.

Cecidomyia sp. Blattgalle. Die unregelmässig zerstreuten und in verschie- dener Anzahl vorkommenden Gallen haben 2—3 mm. Durchmesser, erheben sich auf beiden Seiten der Blattfläche, jedoch mehr auf der oberen und óffnen sich unten. Die meisten Cecidien umgibt ein Ring, dessen innerer Rand gelbgrün, der äussere roth gefarbt 1st. Budapest, Thiergartenberg, Ende Mai schon leer.

ARTEMISIA L.

Phytoptus. Mit Erineum bedeckte und deformirte Blütter. Rákos (A. pon- tica L.).

41

ASTER ALPINUS L.

Cecidomyia sp. Die grunen Gallen haben 10 mm. Durchmesser, sitzen am Stamme und sind kugelformig, gegen die Spitze etwas schmäler. Sie entstehen aus jenen Knospen, aus welchen bei dieser Pflanze die unfruchtbaren Blattbüschel entstehen. An jedem Zweige des Stammes sitzt nur je eine Galle, welche unten durch 3 bis 4 entwickelte Blatter umgeben ist. Zwischen den die Gallen bildenden Blättern leben mehrere Larven. Hohe Tatra, Drechselhäuschen in der Region der Zwergkiefer.

CHONDRILLA JUNCEA L.

Phytoptus. Vergrünung und Zweigsucht. Rákos, Csepel.

CLEMATIS RECTA L.

Phytoptus. Blasenartige Ausstülpungen der Blatter und Blüthenstand- deformation mit abnormer Haarbildung. Auwinkel bei Budapest.

ÜRATTEGUS OXYACANTHA L.

Phytoptus. 1—2 mm. hohe, hornartige (Ceratoneon) Gebilde, welche grösstentheils auf der oberen Blattseite vorkommen, jedoch auch am Blattstiele und sogar an den Trieben. Infolge der verbreiteten Infeetion bleiben die Blätter an den Enden der Zweige schopfartig zusammen, sowie bei Cecid. Cratægi. Wtz. Budakesz und Parad.

HELIANTHEMUM CANUM L.

Phytoptus. Knospenartige Triebspitzen. Deformation mit unregelmässiger Behaarung. Adlersberg.

Lıitıum ManracoN L.

Cecidomyia sp. Blüthengalle. Die Blüthen bleiben im Knospenzustande, in ihrem Inneren ist keinerlei Veränderung zu sehen, jedoch auswendig sind die Perigon mit langen hyalinen Haaren bedeckt, zwischen denen die Larven leben. Visegräder Berge.

NEPETA PANNONICA Jacq.

Cecidomyia sp. Fruchtgalle. Lindenberg. Die Friichte verwandeln sich noch in der Bluthezeit in beilàufig 5 mm. grosse, harte Gallen.

ONOBRYCHIS ARENARIA D. C.

— Stengelgalle ; besteht in der länglichen Verdickung der Axe, welche durch Zusammenfluss mehrerer Gallen entsteht. Rakos.

-OROBUS ocHROLEUCUS W. K.

Cecidomyia sp. Hülsenfórmig zusammenklappende Blätter. Lindenberg.

Raus Cotinus L.

Phytoptus. Eine Einrollung des Blattrandes nach oben. Budapest (Leo- poldfeld) und Balaton-Fured.

SCABIOSA OCHROLEUCA L.

Joleoptera. Stengelgalle. Adlersberg.

SAXIFRAGA AIZOON L.

— Stengelgalle. Die Gallen verschiedener Grosse und Lange entwickeln sich aus demjenigen Theile des Stengels, auf welchem die Zweige des Blüthenstandes sind; infolge dessen finden wir anstatt der ursprung- lichen Blüthenform eine mehr oder weniger umbella-fórmige. Die Axe krummt sich am inficirten Orte und bildet sogar eine ganze Schrauben- wendung, u. z. entweder seitwärts oder von oben nach unten und zu- ruck, wodurch die Gallen auch eine unregelmässige Gestalt bekommen. Meistens wird die Axe so kurz, dass ihr verdickter und verkrummter Theil sich kaum aus der Blattrosette erhebt, während wieder diejenigen Zweige, welche die Bluthen tragen, sich ausserordentlich verlangern, wodurch die Pflanze nicht nur zwerghaft wird, sondern auch ein ganz fremdartiges Aussehen bekommt. Die Blüthen sind normal, sogar ihre Früchte werden reif. Hohe Tatra (Drechselhäuschen).

SEMPERVIVUM SOBOLIFERUM. Sims.

— Stengelgalle. Der Stengel verkürzt sich ausserordentlich und verwan- delt sich in eine circa 15 mm. lange und 5 mm. breite, cylindrische, durch die Blattrosette verdeckte Galle. Dieser verkürzte Stengel theilt sich in vier (4 em. lange) Zweige, welche unten cylindrisch, oben aber, wo sie sich in dem abnormen Blüthenstande auflósen, flach sind und sich verbreiten. Die ganze Pflanze ist zwerghaft (10 em.) und, aus-

43

genommen die Bluthen, deformirt. Die ganze Missbildung erinnert in mancher Hinsicht an die oben beschriebene Deformation der Saxi- fraga Aizoon L. Ein einziges Exemplar fand ich bei der Aggteleker Hohle.

SINAPIS ARVENSIS L.

*Coleoptera. Stengelgalle. Der Stengel und besonders die Zweige werden unregelmässig dick, welch letztere noch mit reicher Behaarung bedeckt sind. Auwinkel.

Psylla? Blattblasen ohne Behaarung, ähnlich wie bei Ps. Aegopodii. Au- winkel.

SISYMBRIUM CoLUMNAE L.

Phytoptus. Blatt- und Blüthendeformation. Die dichten, mit feiner Be- haarung versehenen Blattgallen bestehen aus einer mehr oder weniger intensiven. Umbiegung und stellenweisen Verdickung der Blattrander, eventuell auch der Schnitte. Derartig gebildete Blatter sind überhaupt sehr selten und an den einzelnen Exemplaren kommen sie auch meistentheils nur in der Nàhe der deformirten Blüthe, seltener an den unteren Theilen des Stengels vor.

Grosser ist die Veränderung an dem Blüthenstande, welcher zu einem unregelmässigen und behaarten Knäuel wird, aus welchem nur hie und da eine unversehrte Blüthe hervorschaut. Die meisten Bluthen bleiben im Knospenzustande oder vergrunen, werden stark behaart und häufen sich mit den deformirten Blättern in Folge der Verkürzung des Stiels zu einer mehr oder weniger runden Masse zusammen. Auf Sandboden stellenweise sehr hàufig. Budapest.

TEUCRIUM MONTANUM L.

Cecidomyia sp. Blasenartig deformirte Corolle. Csiker-Berg bei Budapest.

THALICTRUM COLLINUM Wallr.

Phytoptus. Blattdeformation. Die Deformation erstreckt sich mitunter auf das ganze Blatt, manchmal jedoch nur auf einzelne Schnitte desselben. Die infieirten Theile bleiben klein, die Blättehen werden ausserdem gerunzelt und gekrüuselt und vereinigen sich oft in einen Knäuel. In dem Altofner Gebirge.

44

THLASPI PERFOLIATUM L.

— Stengelgalle. Rundliche, 5—6 mm. grosse Gallen am Stengel. Monorer Wald.

TILIA ULMIFOLIA Scop.

— Blattstielgalle. Die 5—7 mm. grossen, grunlichgelben, etwas lang- lichen und gekrümmten Gallen sitzen an dem verkurzten Blattstiele, nahe unter der Blattfläche. In der Piliser Bergeruppe auf den Do- bogökö.

TURRITIS GLABRA L.

Aplus sp. Blüthenstanddeformation. Lindenberg und Monor.

VERONICA L.

— Stengelgalle. Lange (4—10 mm. lange und 2—3 mm. breite), behaarte, rothliche und gekrümmte Gallen an dem Stengel der V. præcox All. Csepeler-Insel.

Pag. 26.

Quercus Budenziana et species Botryobalanorum. A Dre VICENTIO DE BORBÁS.

Publ. VII. 31. 1890.

. Természetrajzi Füzetek j XIII kötet, 1890. port. Tabla.

Nyom Grund V.utóda: Budapest

14 e TEL t. a uh M IN HN WIN

SZERKESZTI

SCHMIDT SÁNDOR.

TIZENHARMADIK KÓTET.

9.— 3. FÜZET.

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK

% Vol XIIL 1890.

JOURNAL POUR PERIODICAL OF )LOGIE, BOTANIK, MINERA- | LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- | ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY | LOGIE UND GEOLOGIE NEBST | NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC AND GEOLOGY BESIDES A ER REVUE FÜR DASAUSLAND. | UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER. REVIEW FOR ABROAD.

| HERAUSGEGEBEN VOM UNG. | PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. | EDITED BY THE HUNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. DE HONGRIE A BUDAPEST. | MUSEUM AT BUDAPEST.

d

BUDAPEST

Publ. XII. 1 1890.

Mocsary SÁNDOR. Additamentum primum ad Monographiam gg.

- sididarum orbis terrarum universi Dr. ISTVÁNFFI GyuLa. Ruméliai Algák, SUELE Imre gyüjtésébő . Dr. Bors4s Vincze. Mentha Frivaldszkyana Borb. ined. meg a a | rokon DD ein RM Mine ee ay Se oe

Dr. BORBÁS VINCZE. Gypsophila digenea n. sp. ime et G. arenarize

E W. et Eis var. ee Mi WERE

T d Dot Ausztráliából. 2. Pyrit Porkura határából, Hal megyében 86

eben található ar, folyóiratok jegyzéke c: 11

: us at kapj ák.

Revue.

AN -Mocsánr. Additamentum primum ad Monographiam Chrysididaram o orbis terrarum universi __

= J. TsrvÁNFEL Alex ue a E. Sia deny in ees Teac

r. V. de Bors4s. Mentha Frivaldszkyana Borb. et species affines __ ___ E De V. de Boris. Gypsophila digenea m. sp. bybe et oe arenariæ W. et Kit. var. leioclados n. var...

93

93.

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK.

XIII. KÖTET. 1890. 2—3, FÜZET.

ADDITAMENTUM PRIMUM AD MONOGRAPHIAM CHRYSIDIDARUM

ORBIS TERRARUM UNIVERSL*

Auctore ÁLEXANDRO Mocsíny Budapestinensi.

L

Tempore recenti a viris huius amabilis scientiæ eruditis numerosæ Chrysididarum species mihi determinationis causa transmissæ : nonnulli earum adhue indescriptæ vel characteribus non satis completis illustrate sunt. Quum viris his illustrissimis summas agerem gratias, illas publici iuris facere officium mihi gratum est.

ADELPHINAE nova SUBFAMILIA.

Pronotum quadratum, longitudine æquilatum, supra parum depres- sum, angulis anticis leniter rotundatis, suleo arcuato-transverso im duas quasi partes divisum, parte antica valde brevi, transversa. Metanotum utrique angulo postico-laterali dentatum. Unguiculi tarsorum infra sub medio unidentieulati. Ale anticæ vena cubitali rudimentaria, basi non satis distineta, venula transverso-discoidali prima penitus absente, sine cellula discoidali completa. Abdomen supra subtusque convexum, in solum cognito mare e quattuor segmentis constitutum, ultimi dorsalis margine apicali mutico seu inermi.

, Animadversio. — Nova hee subfamilia in systemate meo inter Amiseginam et Cleptinam inserenda est ; in nonnullis enim iam unius iam alterius characteri- bus gaudet et alis antieis paupertate venularum Chalcididas cum Chrysididibus ex parte conjungit.

Monographia |. Chrysididarum orbis terrarum. universi. Auctore ALEXANDRO Mocsány. Opus ab Academia scientiarum Hungarica editum. 4? XV. et 645 pag. cum 2 tabulis. Prostat Berolini apud FmrEpLANDER et Sohn, Carlstrasse, Nr. 11. Pretium (Preis) 32 Mark.

Természetrajzi Fizetek. XIII. kit. 4

46

ADELPHE novum GENUS. (adeig~y = soror.)

Caput: transversum, pronoto latius; frons: convexa, sime sulculo mediano tenui; antennae: longs, sat robuste, ori insert», dense nigro- pilosellæ ; os : satis porrectum ; genae : mediocriter longæ.

Thoracis pronotum : longum, mesonoto multo longius, hoc suturis longitudinalibus quattuor bene distinctis; scutellum : mesonoto brevius, non eonvexum, sed parum deplanatum ; postscutellum : breve ; metanotum : transversum, supra planatum, postice truncatum, concinne sculpturatum.

Alae: mediocres, anticae : late, abdomine longiores, parcius nigrose- toss, cellulis (preter radialem lanceolato-ovatam et apice sat late apertam) tribus tantum completis, nempe: costali, mediali et submediali prima; venis : costali, postcostali, mediali, anali, stigmate et radiali firmis, reliquis fere rudimentariis; posticae — præter costalem — omnino carent.

Pedes : longius pilosi, femora : basi incrassata.

Abdomen : ovatum, depresso-convexum, segmenta dorsalia magnitu- dine inter se inæqualia : primum sat magnum, secundum maximum, primo duplo, tertio ter longius, quartum parvum, sine serie punctorum ante- apical.

Ex hoe novo genere et subfamilia unica hucusque tantum cognita est species, Mexicana.

1. Adelphe Mexicana n. sp.

Submediocris, sat robusta, parcius longiusque nigro-pilosa, nigra, nitidissima, eapite, pro- et mesonoto cum scutello postscutelloque nigro- æneis; capite supra sat sparsim fortius punctato, vertice ad ocellos posti- cos utrinque carinula brevi subparallela; antennarum scapo rufo-piceo, articulis reliquis nigris, ultimo apice rufescenti ; margine occipitali utrinque inermi; pronoto sparsim, mesonoto et scutello adhuc multo dispersius mi- nus crasse, mesopleuris fortius punctatis, his superne longitudinaliter fos- sulatis, fossula sat profunda transverse-costata; metathorace concinne sculpturato, supra nempe areis tribus, parte truncata seu postice unica, ovalibus egregie marginato, areis: intermedia superna et postica medio carinatis, illa utrinque transverse-costata, reliquis irregulariter transverse, oblique et longitudinaliter rugosis; metanoti dentibus postico-lateralibus brevibus, sat validis, obtusis; abdomine nigro-piceo, levi ac polito, seg- mento primo parte truncata rufescenti; pedibus rufo-piceis, tibiis tarsis- que magis dilutis, fulvo-pilosis ; alis sordide-hyalinis, venis rufo-piceis. — d ; long. 5 mm.

Patria: Orizaba in Mexico, e collectione egregia Clariss. Dom. H. de Saussure mecum benevole communieavit Dom. E. lrey-Gessner.

2. Cleptes consimilis Buyss.

Cleptes ignita, Chevr. Chrysid. du Léman, p. 123. 9. (nee A.) 1862. sec. spec. typ. e coll. Saussurei (nec Fabr.).

Cleptes consimilis, Buyss. Revue d'Entom. VI. p. 198, n. 36. 2. sec. spec. a Clariss. Auctore mihi donatum (1887). — Mocs. Mon. Chrys. p. 44, n. 10. 7. (1888— 89).

Cleptes ignita, Fabr. var. Chevrieri, Frey, Chrys. Helvet. p. 28 et 30. 9. (1887). — Destef. Natural. Sicil. VII. p. 115 et 215. 9. (1888).

Cleptes Chyzeri, Mocs. Mon. Chrys. p. 50. n. 16. 9. (1888—89).

Secundum observationem Clariss. Dom. R. du Buysson Cleptes con- similis Buyss. est mas ad Cleptem Chyzeri Mocs., cui opinioni etiam ego consentio.

Femina: metathorace nigro, opaco, irregulariter reticulato et abdo- minis segmento dorsali primo fere toto levi ae polito coloreque thoracis capitisque, facile cognoscitur.

Mas: colore corporis, pronoti parte postica intra marginem posticum serie punctorum transversa nulla, mari Cleptis nitiduli Fabr. similis; sed abdominis segmentis dorsalibus densius fortiusque punctulatis et alis anti- cis apicem abdominis attingentibus, optime distinguendus.

Patria: Gallia (Buyss. et Mus. Hung.); Sicilia (Destef.); Helvetia (Chevr.) ; Hungaria septentrionalis (Moes.); Graecia (Mus. Hung.) ; Brussa in Asia minore (Mus. Hung.).

3. Cleptes femoralis n. sp.

Medioeris, elongatus, supra nigro-, subtus cum abdomine pedibusque albo-pilosus, nigro-violaceus parumque virescens, abdomine ex parte, tibiis tarsisque rufo-testaceis, his ultimis apicem versus infuscatis ; facie planata, dense sat crasse punctata, medio canaliculata, canalicula usque ad stemma antieum extensa; antennis longis, crassiusculis, nigris, cano-puberulis, scapo viridi-cyaneo, articulo secundo flagelli sat longo, tertio parum tan- tum longiore ; genis sat longis, articulo antennarum secundo parum longio- ribus ; pronoto convexo, sat regulariter minus dense crassius punctato, intra marginem posticum serie punctorum transversa nulla; mesonoto et scu- tello sparsim subtilius punctatis, interstitiis levibus; metanoto irregulari- ter reticulato, dentibus postico-lateralibus brevibus, subobtusis; mesopleu- ris sat sparsim fortius punctatis; abdominis segmentis dorsalibus nitidis, duobus primis et tertii parte basali anguste rufo-testaceis, huius parte api- cali et quarto quintoque nigro-piceis, 3—4 lateribus violascentibus, primo maxima ex parte levi, tantum supra sparsim, reliquis distinete punctulatis, segmentis ventralibus eoncoloribus; femoribus violascenti-cyaneis, posticis postice nigro-piceis ; alis sordide-hyalinis, venis fuscis, tegulis cyaneis, an- tieis abdominis apice multo brevioribus. — © ; long. 6 mm.

Clept. fallaci Mocs. affinis ; sed paulo maior, nigro-violaceus, facie et

p L

48

mesopleuris multo dispersius fortiusque punctatis abdominisque segmentis

dorsalibus densius fortiusque punctulatis, speciem distinguendam esse

censeo. — A Clepte nitidulo Fabr. pronoto sine serie punctorum transversa,

iam bene distincta. Patria: Brussa in Asia minore (Mus. Hung.).

4. Cleptes seutellaris mihi.

Cleptes ignitus Fabr. var. scutellaris, Moes. Mon. Chrys. p. 53, n. 18. #9. (1888— 1889).

Clepti ignito Fabr. similis et affinis; sed in sexu utroque : clypeo apice subtruncato (non rotundato), facie cum vertice, pro- et mesonoto scutelloque et abdominis segmentis dorsalibus multo densius subtiliusque punctatis ; femina insuper: eapite toto violaceo-æneo, antennis nigro-piceis, scutello et postseutello viridi-auratis (non cupreo-æneis plus minusve violascenti- bus); mas: seutello viridi-subaurato, est species bene distincta.

Patria: Hungaria septentrionali-occidentalis, centralis et meridiona- lis (Mus. Hung.): Austria ad Vindobonam (Coll. Schulthess-hechbergi! et Mus. Ces. Vindobonense !).

5. Ellampus (Notozus) obesus n. sp.

Mediocris, crassus ac robustus, viridi-cyaneus parumque violascens, parcius, sed longius albo-pilosus ; cavitate faciali lata, minus profunda, dense subtiliter oblique-striata; antennis sat longis, valde tenuibus, nigris, scapo cyaneo-viridi, articulo primo flagelli supra cyanescenti, secundo longo, ter- tio fere dimidio adhuc longiore; fronte minus dense ac crasse punctato ; pronoto sat longo, mesonoto tamen breviore et cum hoc minus dense ac profunde, scutello parum fortius punctatis; mesonoto lobo medio antice basi dense subtiliter punctulato ; posteutelli mucrone lato, sat longo, re- ctangulari seu parallelo, apice rotundato tam lato, quam in medio, crassius punctato-reticulato; metanoti dentibus postico-lateralibus mediocribus, acute-triangularibus ; mesopleuris fortius punctatis; abdominis segmentis dorsalibus duobus primis dense equaliter, tertio adhue densius parumque subtilius punctulatis, huius margine apicali in medio arcuatim emarginato, plica nigro-fusca semilunata, utrinque transverse-sulcata, lateribus sordide- pellucidis leniter bisinuatis ; ventre viridi-subaurato ; pedibus viridi-cyaneis . parumque violascentibus, tibiarum apice tarsisque fusco-rufis; femoribus anticis basi extus rectangulatim dilatatis; alis hyalinis, apice parum sor- didis, venis fuscis, tegulis nigro-æneis, levibus ac politis. — c; long. 6 mm.

Species : de corpore obeso, crasso, cavitate faciali, antennis, puneta- tura, postscutello, iam facile cognoscitur. — In systemate meo post Hllam- pum bidentem Först. (41. a.) loeum aptissimum habebit.

49

Patria: territorium Transcaspicum (Turcomania), a Dom. E. König detectus (Coll. Radoszkovszkyi).

6. Ellampus (Notozus) spinipes n. sp.

Sat magnus, elongatus, viridi-cyaneus parumque violascens, parce breviterque albo-pilosus ; cavitate faciali sat lata ae profunda, parum viridi- subaurata, irregulariter rugosiuscula, supra sublevi; antennis tenuibus, longis, nigris, scapo cyaneo-viridi, articulo secundo flagelli longo, sequenti- bus duobus æquilongo; oculis ovalibus, fronte sparsim minus profunde punetato, occipite utrinque pronotum versus angulo subobtuso; pronoto longo, subdepresso, mesonoto longiore et cum hoc sparsim minus profunde, scutello crassius punctatis ; postscutelli mucrone angusto sed longo, rectan- gulari seu parallelo, apice rotundato tam lato quam in medio, crassius punctato-reticulato ; metanoti dentibus postico-lateralibus mediocribus acutis, mesopleuris fortiter punctatis ; abdominis segmentis dorsalibus duo- bus primis dense subtiliter, tertio adhuc subtilius punctulatis, hoc margine postieo apicis reflexi rufescenti late profundeque exciso et utrinque trans- verse suleato, lateribus sordide-pellucidis leniter bisinuatis; ventre pedi- busque viridi-cyaneis parumque viridi-subauratis et violascentibus, tibia- rum apice tarsisque rufo-testaceis; femoribus postice lævigatis ; femoribus anticis basi extus rectangulatim dilatatis in spinam sat longam acutam pro- ductis; alis subhyalinis, venis fuscis, tegulis nigro-æneis, antice viridi- bus. — 9; long. 6 mm.

Species: de forma elongata, punctatura, postscutello, abdominis se- gmento tertio et presertim de pedibus, facile cognoscitur. — In systemata meo post Ellampum bidentem Forst. et obesum (41. b.) optime ponenda.

Patria: Mongolia meridionalis (Ta-wan), a Cl. G. N. Potanin detectus (Coll. Radoszkovszkyi).

7. Ellampus (Notozus) montanus n. sp.

Submediocris, elongatus, sat gracilis, viridi-cyaneus, abdominis se- ementis dorsalibus duobus primis lateribus, femoribus item et tibiis viridi- subauratis, parcius cinereo-alboque pilosus; cavitate faciali sat lata, minus profunda, irregulariter suboblique rugosiuscula; antennis valde tenuibus, fuscis, scapo viridi-eyaneo, articulo secundo flagelli mediocri, tertio vix adhue dimidio longiore ; fronte, pro- et mesonoto sat sparsim mi- nus profunde punctatis, mesonoti lobo medio basi densius punetulato, seu- tello erasse punctato, postscutelli mucrone sat longo subtriangulari apicem versus evidenter angustato crasse punctato-reticulato, apice rotundato; mesopleuris dense sat erasse punctatis ; metanoti dentibus postico-laterali- bus parvis, subacutis ; abdominis segmentis dorsalibus duobus primis dense rregulariter, tertio rugosiuscule punctulatis, hoc margine apicali in medio

50

-subtruncato, subtus parum emarginato, plica nigro-fusca semilunata, utrin- que transverse-sulcato, lateribus bisinuatis; ventre viridi-cyaneo, tibiarum apice tarsisque fusco-rufis ; femoribus anticis basi extus tantum leniter dila- tatis; alis hyalinis modice sordidis, venis fuscis, tegulis nigro-æneis. — d" ; long. 4 mm.

Ellampo angustato Mocs. mucrone postscutelli et femoribus anticis simplicibus similis; sed magis gracilis viridique eyaneus, pro- et mesonoto dispersius punctatis, abdominis segmentis dorsalibus subtilius punctulatis alisque magis hyalinis distinctus.

Patria: montes Ararat Armeniæ, ibidem a Cl. Dom. Mlokosewitz de- tectus (Coll. Radoszkovszkyi).

8. Ellampus (Notozus) albipennis Mocs. Ellampus albipennis, Mocs. Mon. Chrys. p. 80, n. 54. c? 9. (1888—89). Specimina maiora e Sarepta in Coll. Schulthess-Rechbergi lætius aurato-viridia splendida et crassius punctata sunt. Cavitas facialis magis oblique- et sublongitudinaliter, quam subtransverse-striata. Abdominis se- ementi dorsalis tertii truncatura centralis rufescens. — Long. 4—51/2 mm.

9. Ellampus Sareptanus Mocs. var. inflammatus mihi.

Sculptura et magnitudine typo simillimus; sed corpore toto igneo- cupreoque auratus, alarum tegulis brunneis et alis magis hyalinis. Patria: Astrabad in Persia (Coll. Schulthess-Rechbergi).

10. Ellampus auratus, L. var. viridiventris mihi.

Typo simillimus; sed abdominis segmentis dorsalibus viridi-auratis, secundo disco macula sat magna nigro-ænea.

Patria: Caucasus (Borschom, Lenkoran, Daghestan) (Coll. Schulthess- Rechbergi).

11. Ellampus Schulthessi n. sp.

Mediocris, elongatus, sat robustus, viridi-cyaneus parumque viola- scens, parcius cinereo-alboque pilosus; cavitate faciali profunda, laevi ac polita; antennis tenuibus, nigris, articulis duobus primis viridi-cyaneis ; fronte mimus dense crassius punctata ; vertice circa stemmata postica spatio levi, postice sparsim minus profunde punctato ; pronoti disco valde spar- sim crasse, sed non profunde punctato, mesonoti lobis in medio spatio lato levi longitudinali, lobis omnibus lateribus sat crasse profunde- que minus dense punctatis, basi anguste dense punctulatis, scutello post- scutelloque crasse punctato-reticulatis, illo basi in medio spatio minuto levi ac polito, hoc subacute-conico ; abdominis segmentis dorsalibus cyane- scenti-viridibus, primo disco sat sparsim, lateribus et secundo dense sub-

51 tiliter punctulatis, tertio adhuc densius et parum crassius rugosiuscule- punctato, in centro marginis apicalis triangulariter sat late exciso, lateri- bus utrinque vix sinuatis; ventre pedibusque viridi-cyaneis parumque vio- lascentibus, tarsis rufo-testaceis; alis parum sordide-hyalinis, basi vix dilutioribus, venis pallidis, tegulis violascentibus. — 9 ; long. 41/2 mm. Species: de cavitate faciali, punctatura, postscutello, tarsis et alis (facile cognoscitur. — In systemate meo ante Ellampum similem Mocs. 74. a.) optimum locum habebit. | Patria: Russia meridionalis (Sarepta), a Clariss. Dom. Schulthess- Rechberg mecum benevole communicatus (Coll. Schulthess-Rechbersi).

Var. subauratus mihi.

Typo simillimus; sed corpore toto viridi-subaurato, alarum tegulis nigro-æneis.

Patria: Raddefka in territorio Amurensi Sibirie (Coll. Schulthess- Rechbergi).

HOLOPHRIS novum SUBGENUS ELLAMPINARUM. (62mg = integer; dgevc — margo).

Postseutellum plano-convexum. Femora antica et tibiæ posteriores normalia. Abdomen segmento tertio margine apicali rotundato, integro. Unguiculi tarsorum infra tridenticulati.

Novum hoe subgenus, absentia alarum anticarum cellulis: discoidali et submediali, subfamilie Ællampinae inserendum est. Forma et statura quoque eidem similis. Abdomine tamen segmento tertio margine apicali rotundato, integro, ad genus Holopygam vergit et Ellampinas cum Hedy- chrinis conjungit; ideoque in systemate meo post subgenus JPhiloctetes ponendum.

12. Ellampus (Holophris) marginellus n. sp.

Parvus, sat robustus, æneo-viridis, vix pilosus, nitidissimus ; vertice circa et post ocellos, pronoto supra et postice mesonotoque toto ad areas distinctas non diviso, alarum tegulis et abdominis segmentis dorsalibus : duobus primis macula magna maximam segmenti partem occupante et ter- tio toto nigro-æneis, lævibus ac politis, segmento secundo margine apicali anguste et tertio parum latius albotestaceo-marginatis, scariosis, pellucidis, tibiarum apice tarsisque rufo-testaceis ; cavitate faciali a stemmatibus longe remota profunda, levi ac polita ; fronte convexa, subtiliter transverse striata; antennis nigris, scapo æneo-viridi; pronoto margine antico serie puncto- rum transversa, pleuris rugoso-punctatis; scutello longitudinaliter dense minus crasse striato, postscutello concinne crassius punctato-reticulato ;

52

ventre viridi- et nigro-æneo variegatis, pedibus viridi-æneis ; alis basi hya- linis, apice late fumatis, venis pallide-fuseis — 9 ; long. 3 mm.

Species: colore et sculptura eximia, in systemate meo post Ellampum coriaceum Dhlb. (98. a.) collocanda.

Patria: Sumatra ; a Clariss. Dom. Schulthess-Rechberg mecum bene- vole communicatus (Coll. Schulthess-Rechbergi).

13. Holopyga (Hedychridium) Zelleri Dhlb.

Hedychrum Zelleri, Dhlb. Dispos. p. 2, n. 2. (1845); Hym. Europ. II. p. 69, n. 39. tab, IV. fig. 63. a. c. (1854). — Schck. Nass. Jahrb. p. 81, n. 3. (1856); Progr. Gymmn. zu Weilb. p. 16, n. 25. (1870). — Lampr. Goldwesp. Deutschl. p. 20, n. 59. (1881).

Holopyga Zelleri, Mocs. Mon. Chrys. p. 134, n. 130. (1888 —89).

Holopygae monochroae Buyss. simillima; sed paulo minor ac multo gracilior, subtiliter coriaceo-rugulosa magisque viridis vel viridi-cyanea, abdominis segmentis dorsalibus valde dense subtilissime punctulatis, se- gmento secundo sine macula nigro-wnea, ventre nigro-piceo nitidissimo, tarsis rufo-testaceis, bene distincta. — c'?; long. 21/2 mm.

Patria: Germania (Dhlb. et Mus. Hung.) mihi a Clariss. Dom. F. Konow in aliquot speciminibus donata, qui exemplaria illa in Germania ad Fürstemberg in Magno Ducatu Megalopolitano (Mecklenburg) mensibus Augusto et initio Septembris in locis arenosis collegit.

14. Holopyga (Hedychridium) suleata n sp.

Mediocris, robusta, læte-viridis aureoque lavata, parcius cinereo-albo- que pilosa ; cavitate faciali, antennarum scapo, femoribus tibiisque cyaneo- violascentibus ; cavitate faciali lata, minus profunda, medio anguste longi- tudinaliter canaliculata et utrinque subtilissime irregulariter transverse- striata, lateribus punctulato-coriacea, superne indistincte crenulatim sub- marginata; antennarum flagello fusco-brunneo; genis fere nullis; vertice dense irregulariter sat crasse, pro- et mesonoto cum scutello postscutelloque parum gibbo-convexo regulariter. crasse profundeque punctato-reticulatis ; metanoti dentibus postico-lateralibus sat validis, acute-triangularibus ; ab- dominis segmentis dorsalibus plano-convexis, primo parte truncata oblique striato-punctato, secundo carinula mediana indistincta, tertio valde brevi, basi transverse-concaviusculo, apice incrassato-dilatato et infra (specie sub- tus visa) transverseque profunde sulcato; segmentis omnibus sat dense crasseque irregulariter rugosiuscule-punctatis; ventre cyaneo-viridique subaurato ; femorum tibiarumque apice tarsisque rufo-testaceis; alis hyali- nis, venis fuscis, venula transverso-mediali angulatim curvata, tegulis viola- scentibus. — d! ; long. 5 mm.

Species : colore, punctatura et presertim abdominis segmenti dorsalis

Qt OO

tertii apice a congeneribus facile cognoscitur. — In systemate meo post Holopygam incrassatam Dhlb. (148. a.) ponenda. Patria: Promontorium Bonae Spet (Museum Capense).

15. Holopyga (Hedychridium) Caspica n. sp.

Submediocris, sat robusta, æneo-viridis cupreoque lavata, longius cine- reo-alboque pilosa; antennarum scapo, ventre femoribusque brunneis, haud metallieis; alarum tegulis, femorum apice, tibiis tarsisque et anten- narum flagello rufo-testaceis, hoc apicem versus infuscato; abdominis segmentis dorsalibus eupreo-auratis; cavitate faciali sat lata, medio longi- tudinaliter canaliculata, dense punctulato-coriacea, superne convexa, non marginata ; genis fere nullis; pronoto sat longo, mesonoto longiore, trans- verso, antice in medio vix impresso; vertice et pronoto dense subtiliter, mesonoto parum dispersius crassiusque, scutello et postscutello adhuc dispersius punctatis, metanoto convexo, dentibus postico-lateralibus valde brevibus subobtusis ; abdominis segmentis dorsalibus convexis, duobus pri- mis dense sat regulariter punctulatis, tertii punctatura parum densiore et crassiore, margine apicali anguste testaceo-pellucido ; alis hyalinis, venis pallide-testaceis, venula transverso-mediali tantum leniter eurvata. — 9 ; long. 4. mm. |

Species: de colore corporis iam facile cognoscitur. — In systemate meo post Holopygam cupratam Dhlb. (158. a) adinterim locum aptissimum habebit.

Patria: Territorium Maris Caspii (Coll. Radoszkovszkyi).

16. Chrysis (Holochrysis) Naila n. sp.

Magna, elongata, minus robusta, parallela, obscure nigro-ænea, parum- que virescens, longius fusco-alboque pilosa; antennarum articulis quinque primis supra, vertice, pronoto, mesonoto, alarum tegulis pleurisque cupreo- lavatis; cavitate faciali lata, planata, dense punctato-coriacea, lateribus ar- genteo-sericeo-pilosa, superne non marginata ; antennis longis, crassiusculis, fusco-rufis, articulis: primo toto, sequentibus quattuor supra cupratis, arti- culo tertio valde longo, 4—6 simul sumptis longitudinis fere æquali ; genis valde longis, articulo antennarum tertio æquilongis ; mandibulis apice rufis, bidentatis ; pronoto brevi, transverso-rectangulo, antice in medio profunde suleato, postscutello gibbo-convexo, metanoti dentibus postico-lateralibus brevibus tenuibus subobtusis ; thorace supra crasse profundeque punctato- retieulato, punctis in pronoto et mesonoti antice viridi-aureo nitentibus ; abdominis segmentis dorsalibus obscure brunneo-æneis in certis locis parum eupreo-nitentibus, coriaceis, duobus primis crasse sed minus profunde sat sparsim punetatis, tertio subtiliter coriaceo, convexo, supra seriem non incrassato, foveolis minus distinctis oblongis haud profundis, margine api-

54

cali truncato-integro, lateribus rotundatis ; secundo carinula mediana nulla ; ventre brunneo-testaceo parumgue cuprato; femoribus viridi-cupreoque, tibiis viridi-auratis, tarsis brunmeo-testaceis; alis obscure-hyalinis, venis fuscis, cellula radiali triangulariter lanceolata completa, — d" ; long. 10 mm.

Species: colore corporis, antennarum articulo tertio genisque valde longis, metanoti dentibus postico-lateralibus brevibus, tenuibus, postscu- tello gibbo-convexo, foveolis indistinctis, facile cognoscitur. — De cetero Chrys. Kuthyi Mocs. similis; sed multo maior, antennis et presertim arti- culo tertio genisque valde longis, abdominis segmento dorsali tertio supra seriem nec minime calloso, foveolis indistinctis, cellula radial completa, . optime distinguenda. In systemate meo ante hane speciem (231. a.) collo- canda.

Patria: Smyrna, a Clar. Dom. W. Wüstnei mecum benevole commu- nicata (Coll. Wüstneii).

17. Chrysis (Holochrysis) cyanophris n. sp.

Submediocris, breviuscula, sat robusta, violascenti-cyanea, abdominis segmenti dorsalis tertii margine apicali concolori, cinereo-alboque pilosa ; pro- et mesonoto abdominisque segmentis dorsalibus duobus primis et tertii parte basal igneo-cupreoque auratis; facie subangusta, cavitate sat pro- funda, virescenti, medio longitudinaliter canaliculata, lateribus punctulato- coriacea et argenteo-sericeo-pilosa, superne acute transverse marginata, margine deorsum versus parum arcuato ramulosque duos breves ad oculos demittente ; oculis ovatis magnis valde exsertis (antenna desunt); genis bre- vibus, linearibus ; vertice circa oculos viridi-aureo-maculato sat dense et sub- tilius, thorace crassius punctato-reticulatis ; pronoto brevi, transverso, antice in medio parum impresso viridi-aureoque maculato, scutello parum viridi tincto ; mesopleuris apice bispinosis, superne et tegulis alarum viridi-aura- tis; metanoti dentibus postico-lateralibus validis, late-triangularibus, obtu- sis ; abdominis segmentis dorsalibus : primo basi parte truncata violascenti- cyaneo superne viridi-aureo limbato ; secundo carinula mediana sat distincta, 2—3 basi nigro-æneis, tertio convexo, supra seriem modice calloso, foveolis circiter 10 inzequalibus profundis rotundis, margine apicali sat brevi, dense punctulato, rotundato-integro, segmentis omnibus dense sat crasse et regu- lariter punctato-subreticulatis ; ventre viridi-æneo, segmento secundo basi utrinque nigro-maculato; pedibus violascenti-cyaneis, geniculis et tibiis basi sordide-albo-maculatis, tarsis fusco-rufis; alis hyalinis, venis fuscis, cellula radiali triangulariter lanceolata subcompleta, apice parum aperta. — 2; long. 6 mm.

Species : colore corporis et pedum iam facile cognoscitur. Specierum : Chrys. candens, Phryne, Destefanii et Circe socia, sed multo robustior et

or Qt

ex parte aliter colorata et sculpturata. — In systemate meo post has spe- cies, ante Chrys. hydropicam Ab. (254. a.) habet aptissimum locum. Patria: Promontorium Bonae Spei (Museum Capense).

18. Chrysis (Gonochrysis) chaleites n. sp.

Submediocris, ovato-oblonga, robusta, speciebus minutis generis Hedychri laud insimilis, æneo-viridis, parcius cinereo-alboque pilosa; vertice, mesonoto cum scutello, alarum tegulis, pleuris et abdominis se- gmentis dorsalibus concinne cupreo-micantibus; cavitate faciali lata, pla- niuscula, dense punctulato-coriacea, fronte plano-convexa (non marginata) irregulariter dense minus crasse longitudinaliter substriata, vertice thora- cisque dorso dense minus fortiter coriaceo-rugulosis ; antennis valde tenui- bus, fusco-rufis, articulis duobus primis æneo-viridibus, tertio longitudine mediocri, quarto vix dimidio adhuc longiore; genis valde brevibus, line- aribus, fere nullis; pronoto proportionaliter valde brevi, transverso-rectan- gulo, antice in medio parum impresso ; metanoto convexo, dentibus postico- lateralibus sat longis acutis, postscutello dense subtilius punctato-subre- ticulato ; abdomine mediocri, ovali, segmentis dorsalibus: primo parum fortius, reliquis subtilius dense punctulatis, secundo carinula mediana indistincta, tertio convexo, foveolis minus profunde immersis indistinctis, sat magnis, confluentibus, margine apicali mediocri, depresso, tenui, vix punetulato, imo margine anguste testaceo-pellucido, haud procul a basi et sub initio seriei anteapicalis angulo laterali distincto ; ventre pedibusque æneo-viridibus parumque cupreo-micantibus, femoribus tibiisque apice tar- sisque rufo-testaceis ; alis albido-hyalinis, venis fuscis, cellula radiali lan- ceolata valde incompleta, apice late aperta. — 9 ; long. 5!/s mm.

Statura et magnitudine coloreque Chrysidi versicolori Spin. valde similis; sed fronte plano-convexa (non marginata), genis fere nullis, anten- nis valde tenuibus, punctatura capitis thoracisque et abdominis segmentis dorsalibus, cellula radiali valde incompleta, ab ea toto ccelo differt. — In systemate meo post Chrysidem versicolorem Spin. (348. a.) collocanda.

Patria: Russia meridionalis (Sarepta) (Coll. Schulthess-Rechbergi).

19. Chrysis (Trichrysis) triangulifera n. sp.

Mediocris, elongata, sat robusta, parcius cinereo-alboque pilosa, læte- viridi-cyanea vel cyaneo-viridis; macula minuta verticis circa stemmata, occipite, collo eum pronoti truncatura antica, maculis item mesonoti, fovea centrali ad basin postscutelli, ssepius etiam alarum tegulis, segmentis item dorsalibus ad basin, carinula mediana omnium segmentorum fossulisque duabus magnis ac levibus segmenti tertii marginis apicalis læte-nigro- violaceis; cavitate faciali sat lata, profunda, viridi vel viridi-subaurata, subtiliter rugosiuscula, lateribus argenteo-sericeo-pilosa, superne transverse

56 subarcuatim acute marginata ; antennis crassis, cano-puberulis, nigris, arti- culis tribus primis lete-viridibus, tertio brevi, secundo parum tantum lon- giore; genis mediocribus, antennarum articulo tertio æquilongis ; vertice thoracisque dorso dense crasseque punctato-reticulatis; pronoto brevi, transverso, antice in medio parum impresso; postscutello mucronato, mu- crone valido, longo, triangulari, apice subacuto, medio subcarinato ; meta- noti dentibus postico-lateralibus validis, acute-triangularibus, incurvis; mesopleuris crasse punctato-reticulatis; abdominis segmentis dorsalibus : primo parte truncata trifossulato, supra breviter carinulato, 2—3 per totum segmentum carinatis, carinula mediana acuta, levi, tertio basi convexo, foveolis indistinctis, sed centralibus duabus per carinulam centralem acu- tam in dentieulum non exeuntem divisis valde magnis fossulatis, margine apicali subtruncato, denticulis: centrali obtuse-subarcuato, lateralibus ex utroque angulo apicali-laterali formatis subacute-triangularibus, parvis; segmentis apicem versus valde angustatis: primo crasse minus dense, reli- quis successive subtilius et densius parum rugosiuscule punctatis; ventre, femoribus tibiisque et pedum posticorum tarsis supra viridibus, illo se- gmento secundo basi utrinque nigro-maculato, his tarsorum articulis reli- quis fuscis; alis parum fumato-hyalinis, iridescentibus, venis piceis, cellula radiali lanceolata subcompleta. — 9; long. 81/2—9 mm.

Chrysid. Amazonicae Mocs. similis et affinis; sed minor, cavitate faciali superne aliter marginata, mucrone postscutelli sine carina levi ac polita, mesopleuris inermibus, abdominis segmento dorsali tertio carinula mediana in denticulum non exeunte, utrinque fossula multo maiore, præ- sertim distincta.

Patria: Brasilia (provincia Piauhy) (Mus. Hung.).

20. Chrysis (Tetrachrysis) confluens n. sp.

Mediocris, elongata, angustula, parallela, eyaneo-viridis, parcius cine- reo-alboque pilosa; vertice circa stemmata et mesonoto lobo medio nigro- eneis; abdominis segmentis dorsalibus : 2—3 basi et margine apicali foveo- lisque violascentibus; cavitate faciali sat lata, dense punctulato-coriacea, lateribus argenteo-sericeo-pilosa, superne transverse acute marginata, mar- gine bis-arcuato; antennis brevibus, tenuibus, nigris, articulis tribus pri- mis viridi-subauratis, tertio longitudine mediocri, secundo duplo longiore : genis brevibus, articulo antennarum secundo æquilongis ; pronoto brevi, transverso-rectangulo, antice in medio vix impresso; metanoto convexo, dentibus postico-lateralibus brevibus, late-triangularibus, subacutis ; vertice thoracisque dorso sat dense crassius punctato-reticulatis; abdominis se- gmentis dorsalibus: primo basi in medio longitudinaliter. canaliculato, canalicula levi ac polita, nigro-violacea, utrinque impressa; secundo cari- nula mediana abbreviata sparsim subtiliter punctulata; tertio convexo,

Qt ag

postice parum :enescenti, foveolis profunde immersis magnis confluentibus fossulatis, per carmulam medianam brevem interruptis, margine apicali sat longo, dense punctulato, quadridentato, dentibus acute-triangularibus, intermediis sat longis, externis duobus minoribus, in arcum levem disposi- tis, emarginaturis sat profundis, externis centrali parum latioribus, margine laterali recto; segmentis duobus primis sat sparsim, tertio densius minus erasse punctatis interstitiisque hic illie punctulatis; ventre pedibusque læte-viridibus, illo segmento secundo basi utrimque nigro-maculato, his femoribus postice cyanescentibus sparsim punctulatis, tarsis fuscis; alis hyalinis, venis fuscis, cellula radiali lanceolata incompleta, apice parum aperta. — d ; long. 71/2 mm.

Species: de statura corporis elongata angustula et abdominis segmenti dorsalis tertii foveolis confluentibus fossulatisque, à congeneribus facillime distinguitur. — In systemate meo post Chrysidem longigenam (402. a.) inserenda est.

Patria: Promontorium Bonae Spei (Museum Capense).

21. Chrysis (Tetrachrysis) seutellata n. sp.

Colore parum variabilis.

Submediocris, elongata, angustula, parcius breviterque cinereo-albo- que pilosa. aut viridi-cyanea, pleuris, scutello et abdominis segmentis dor- salibus: primo toto, secundo parte apicali et tertio supra seriem anteapi- calem viridi-subauratis, aut maxima ex parte viridi-subaurata, tantum ver- tice circa ocellos, mesonoti lobo medio, alarum tegulis et abdominis se- gmentis dorsalibus: secundo tertioque parte basali et hoc etiam margine apicali cyanescentibus; cavitate faciali subangusta, dense punctulato- coriacea, lateribus parcius argenteo-sericeo-pilosa, superne transverse mar- ginata, margine ramulos utrinque stemma anticum includentem areamque semicireularem non satis distincte formantem emittente; antennis brevi- bus, tenuibus, nigris, cano-pubescentibus, articulis: primo læte-viridi vel violascenti-cyaneo, 2—3 supra cyanescentibus, tertio brevi, secundo vix dimidio adhue longiore; genis mediocribus, articulo antennarum tertio æquilongis ; pronoto sat longo, transverso, antice in medio parum impresso ; scutello sparsim fortius punetato; metanoto convexo, dentibus postico- lateralibus mediocribus, triangularibus, acutis; vertice, pro- et mesonoto metanotoque dense crassius punctato-reticulatis ; abdominis segmentis dor- salibus: secundo carinula mediana nulla, tertio convexo, foveolis separatis haud numerosis mediocribus rotundatis, margine apicali sat longo, dense punetato, quadridentato, dentibus fere in lineam rectam transversam dispo- sitis brevibus, intermediis obtuse-triangularibus, externis parum maioribus subacute-triangularibus, emarginaturis sat profundis subæqualibus, mar- gine laterali recto, ante dentem externum parum sinuato ; segment:s omni-

58

bus dense minus crasse parum rugosiuscule punctatis; ventre pedibusque viridibus et cyaneis, illo segmento secundo basi utrinque nigro-maculato, his tarsis fuscis; alis hyalinis, venis fuscis, cellula radiali lanceolata in-

completa, apice sat late aperta. — 2 ; long. 6'/2—7 mm. Species: de frontis area non satis distincta, scutello sparsim fortius punetato et segmento anali optime cognoscenda. — In systemate meo post

Chrysidem longigenam et confluentem (402. b.) habeat suum locum. Patria: Promontorium Bonae Spei (Museum Capense).

22. Chrysis (Tetrachrysis) Zuluana n. sp.

M

Chrysis Zuluana, Mocs. Mon. Chrys. p. 358, n. 404. 3. (1888—89). Femina indescripta: marl penitus similis est. Patria: preter Caffrariam (Mus. Cees. Vindob.) etiam Promontortum Bonae Spei (Museum Capense).

23. Chrysis (Tetrachrysis) maculata n. sp.

Submediocris, elongata, latiuscula, cyaneo-viridis nigro-violaceo pieta, parcius cinereo-alboque pilosa; vertice circa et post stemmata, mesonoti lobo medio et loborum lateralium vitta abdominisque segmentis dorsalibus secundo tertioque parte basali nigro-æneis ; cavitate faciali lzete-viridi, sub- angusta, sat profunda, medio longitudinaliter canalieulata et utrinque anguste subtilissime transverse striata, lateribus dense punctulato-coriaceg argenteo-sericeoque pilosa, superne transverse, in medio sinuatim, margi- nata; antennis mediocribus, haud longis, fusco-rufis, superne nigro-annu- latis, artieulis duobus primis cyaneo-viridibus, 3—-4 fuscis, tertio sat brevi, secundo parum tantum, vix dimidio, longiore; genis brevibus, articulo antennarum secundo adhuc parum brevioribus; oculis ovalibus magnis valde exsertis; pronoto brevi, transverso, antice in medio vix impresso, nigro-violaceo maculato, macula reniformi; mesonoti lobo medio cyaneo- viridi maculato, macula minuta; vertice thoracisque dorso dense sat crasse punetato-reticulato ; abdominis segmentis dorsalibus: primo cyaneo-viridi nigro-violaceo maculato, secundi macula basali magna nigro-ænea nigro- violaceoque limbata posticeque producta ultra dimidiam segmenti partem occupante, tertio basi utrinque nigro-æneo-maculato, macula medioeri, dein nigro-violaceo et supra seriem anteapicalem virescenti convexo, foveolis haud numerosis sat magnis et profundis, sed minus distincte separatis rotundis, margine apicali brevi nigro-violaceo, dense punctulato, quadri- dentato, dentibus parvis, intermediis obtuse-triangularibus, externis sub- acutis, emarginaturis minus profunde areuatis subæqualibus, dentibus a margine laterali recto longe remotis; segmentis: primo secundoque sat dense crassius, tertio parum subtilius rugosiuscule-punetatis, secundo cari- nula mediana nulla; ventre pedibusque viridi-cyaneis, illo segmento se-

59

eundo basi utrinque nigro-maculato, his tarsis fuscis; alis hyalinis, vents fuscis, cellula radiali lanceolata subcompleta, apice parum aperta. — d ; long. 7 mm.

Species : de cavitate faciali, antennarum funiculo, maculis abdominis et segmento anali facillime cognoscenda. — In systemate meo post Chry- sidem Zuluanam (404. a.) collocanda.

Patria: Promontorium Bonae Spei (Museum Capense).

24. Chrysis (Tetrachrysis) plagiata n. sp.

Submediocris, elongata, parallela, angustula, læte-viridis, nigro-viola- ceo-picta, longius cinereo-alboque pilosa ; cavitate faciali lata, viridi-aurata, dense punctulato-coriacea, superne transverse parum areuatim acute mar- ginata; antennis nigris, scapo et articulis duobus primis flagelli supra viridi-subauratis, huius secundo longo, primo duplo longiore ; genis medio- cribus, articulo antennarum secundo æquilongis; vertice circa stemmata, occipite, collo, mesonoti lobo medio, scutelli medio et pronoti maculis tri- bus nigro-violaceis; pronoto brevi, transverso-rectangulo, antice in medio parum impresso; metanoto convexo, dentibus postico-lateralibus sat lon- gis, validis, acute-triangularibus; vertice thoracisque dorso sat dense cras- sius punctato-reticulatis; abdominis segmentis dorsalibus læte-viridibus, primo disco cyanescenti, secundo tertioque macula basali magna mediana nigro-violacea, maximam segmenti partem occupante, illo carinula mediana indistincta, hoc utrinque parum concavo, ante seriem convexiusculo, foveo- lis haud immersis, profundis, rotundatis, mediocribus, circiter 12, margine apicali sat longo, dense punctulato, quadridentato, dentibus in arcum levem dispositis brevibus, triangularibus, externis potius tantum angulatis, emar- ginaturis minus profundis, centrali externis multo angustiore, margine late- rali recte truncato-obliquo; segmentis duobus primis sat crasse minus dense, tertio parum densius punctatis ; pedibus læte-viridibus, tarsis fuscis ; alis parum fumato-hyalinis violascentibus, venis piceis, cellula radiali lan- ceolata subcompleta. — 7? ; long. 7 mm.

Species : de forma corporis, colore abdominisque maculis et ano, facile cognoscenda. — In systemate meo post Chrysidem Zuluanam et maculatam (404. b.) ponenda.

Patria: Promontorium Bonae Spet (Museum Capense).

25. Chrysis (Tetrachrysis) striata n. sp.

Mediocris, elongata, subangusta, nigro-violacea viridi-aureo-pieta, longius cinereo-alboque pilosa; facie cum fronte verticeque anterius et in lateribus oculorum, pronoto, mesonoti vittis tribus, scutello, postscutello, metanoti lateribus, mesopleuris et abdominis segmentis dorsalibus: primo toto, secundo parte apicali et tertio supra seriem, ventre item et pedibus

60

ex parte viridi-auratis; vertice post stemmata et occipite, collo, maculis pro- e£ mesonoti, macula item basali magna abdominis segmenti dorsalis secundi in medio postice valde producta tertioque fere toto nigro-violaceis ; cavitate faciali sat lata ac profunda, medio longitudinaliter canaliculata et utrinque sat late subtiliter transverse-striata, lateribus punctulato-coriacea argenteo-sericeoque pilosa, superne transverse acute marginata, margine in medio parum sinuoso, ramulum utrinque stemma anticum includentem areamque semicircularem non satis distinctam formantem emittente; an- tennis brevibus, crassiusculis, fusco-rufescentibus argenteo-sericeoque pilo- sis, articulis: primo læte-viridi, secundo supra cyanescenti, tertio longitu- dine mediocri, secundo vix dimidio tantum longiore; genis valde brevibus, linearibus, articulo antennarum secundo adhue brevioribus ; pronoto brevi, transverso-rectangulo, antice in medio parum impresso ; metanoto convexo, dentibus postico-lateralibus brevibus, validis, triangularibus, apice acutis incurvisque ; vertice thoraceque supra dense crassius punctato-reticulatis ; abdominis segmentis dorsalibus: primo basi trifossulato, secundo carinula mediana indistineta, tertio basi utrinque parum transverse concaviusculo, supra seriem anteapicalem incrassato-convexo, foveolis circiter 10 sat ma- gnis ae profundis sulciformibus separatis, margine brevi, dense punctulato, quadridentato, dentibus sat brevibus, intermediis obtuse-triangularibus, externis subacutis, im arcum levem dispositis, emarginaturis minus pro- funde areuatis, centrali externis parum angustiore, a margine laterali basi recto, postice rotundato et ante dentes externos parum sinuato longe remo- tis; segmentis omnibus sat dense crassius punctato-subreticulatis; ventre pedibusque cyaneo-viridibus, illo segmento secundo basi utrinque nigro- maculato, his tarsis fusco-rufescentibus; alis hyalinis, venis fuscis, cellula radiali lanceolata incompleta, apice parum aperta. — 9; long. 8 mm.

Species, preter colorem : de cavitate faciali, vertice et abdominis se- gmento dorsali tertio, optime distinguenda. — In systemate meo ante Chry- sidem cingulatam (501. a.) locum aptissimum habebit.

Patria: Promontorium bonae Spei (Museum Capense).

26. Chrysis (Tetrachrysis) oxygona n. sp.

Submagna, elongata, parallela, lata ac robusta, nigro-violacea viridi- subaureo pieta, densius longiusque cinereo-alboque pilosa; cavitate faciali lata ac profunda, dense punctato-coriacea, medio spatiis levibus minutis, lateribus argenteo-sericeo-pilosa, superne transverse acute marginata; an- tennis longis, crassis, fuscis, cano-puberulis, articulo primo toto, secundo tertiique basi supra viridibus, hoc longitudine mediocri, secundo duplo longiore ; genis mediocribus, articulo antennarum quarto æquilongis: ocu- lis magnis, ovalibus, valde exsertis; fronte virescenti dense subtilius pun- ctato ; pronoto brevi, transverso, antice in medio impresso ; vertice thoracis-

61

que dorso crasse punctato-reticulatis, metanoti dentibus postico-lateralibus validis, late-triangularibus, apice acutis incurvisque ; abdominis segmentis dorsalibus nigro-violaceis, primo toto etiam parte truncata viridi-subaureo pieto, secundo parte apicali viridi-subaurata seu potius fasciata, fascia in medio antice producta, tertio basi late nigro-violaceo, supra seriem viridi tineto, apice viridi-cyaneo ; primo crasse cribrato-punctato, interstitiis levi- bus tantum hic illie punctulatis, secundo vix subtilius sed densius similiter punetato, carinula mediana abbreviata depressa subtiliter sparsim. punctu- lata, tertio parte basali dense minus crasse punctato utrinque parum trans- verse concaviusculo, ante seriem fortiter imcrassato-prominulo, foveolis profunde immersis magnis rotundatis separatis circiter 14, lateralibus mi- noribus, margine apicali sat longo, densius punctato, quadridentato, den- tibus acutis spinoideis longis in areum dispositis, lateralibus parum mino- ribus, a margine laterali basi parum areuato et apice rotundato longe remo- tis, emarginaturis sat profunde arcuatis subæqualibus ; ventre pedibusque viridibus et violascentibus, tarsis fuscis; alis hyalinis, venis fuscis, cellula radiali lanceolata incompleta, apice parum aperta. — © ; long. 10 mm.

Species, quoad formam corporis coloremque exemplaribus maioribus Chrysidis (Euchrei) purpuratae F. (quadrati Shuck.) mari similis : præter colorem de cavitate faciali segmentoque abdominis tertio iam facile cogno- seitur. — In systemate meo post Chrysidem elegantulam (504. a.) locum aptissimum habebit.

Patria: Promontorium Bonae Spei (Museum Capense).

27. Chrysis (Tetrachrysis) eximia Mocs. Chrysis eximia, Mocs. Mon. Chrys. p. 428, n. 508. 9. (1888—89).

Mas indeseriptus : feminz similis, sed minor et angustior, mesonoto violascenti-cyaneo vittis tribus viridi-auratis minus distinctis, abdominis segmentis dorsalibus magis viridi-aureo, quam igneo-fasciatis. Long. 7 mm.

De cetero : characteribus apud feminam allatis, a congeneribus facile distinguendus.

Patria: preter Caffrariam (Museum Vindobonense) etiam Promon- torium Donae Spei (Museum Capense).

28. Chrysis (Tetrachrysis) Croesus n. sp.

Mediocris, sat lata ac robusta, corpore toto (preter antennarum fla- gello tarsisque rufo-testaceis abdominisque segmentis dorsalibus 2—3 parte basali utrimque maculis violascenti-cyanels) concinne igneo-cupreoque aurato; facie lata, cavitate minus profunda, dense punctato-coriacea, late- ribus argenteo-sericeo-pilosa, superne transverse acute marginata, margine ramulum utrinque deorsum ad oculos sursumque ad ocellos emittente areamque planatam non completam formante; antennis brevibus, crassiu-

Természetrajzi Fiizetek. XIII. kit. 9

62 sculis, argenteo-puberulis, articulo primo flagelli supra cupreo-nitenti, se- eundo brevi, tertio vix longiore; genis valde brevibus, sublinearibus; ala- rum tegulis, mesonoti lobo medio et scutello parum viridi-auratis ; pronoto brevi, transverso, antice in medio parum impresso, metanoto dentibus postico-lateralibus validis, brevibus, late-triangularibus; capite thoraceque supra dense sat concinne crassius punctato-reticulatis ; abdominis segmen- tis dorsalibus : secundo tertioque basi nigro-æneis utrinque macula magna nigro-violacea viridi-aureoque limbata egregie ornatis ; tertio convexo, supra seriem parum calloso, foveolis profunde immersis sat magnis circiter 12 viridi-auratis, margine apicali brevi, quadridenticulato, dentibus intermediis subparvis obtuse-triangularibus, externis a margine laterali longe remotis parvis obtusis, omnibus in lineam transversam dispositis, emarginaturis : externis centrali latioribus, minus profundis; primo parum fortius, reliquis modice subtilius sat crasse punetatis interstitiisque angustis subtilissime punetulatis; ventris segmento secundo basi utrinque nigro-maculato; alis hyalinis, disco parum sordidis, venis fuscis, cellula radiali lanceolata in- completa, apice sat late aperta. — d ; long. 8 mm.

Species elegantissima de colore corporis maculisque abdominis iam primo intuitu facile cognoscenda. — In systemate meo post Chrys. tucun- dam (510. a.) nova sectio pro ea esset erigenda.

Patria: Promontorium Bonae Spei (Museum Capense).

29. Chrysis (Tetrachrysis) Valesiana Frey Moes.

Chrysis Sybarita Först. var. valesiana, Frey, Chrys. Helvet. p. 55 et 74. 29. (1887). — Mocs. Mon. Chrys. p. 456. #9. (1888—89).

Chrysidi Sybaritae Forst. similis et affinis ; sed corpore magis robusto ac plerumque maiore : cyanea parumque violascens, facie cum vertice, fascia pronoti per sulcum abbreviatum longitudinalem plerumque interrupta, vitta lata mesonoti loborum lateralium, disco scutelli et macula mesopleurali viridi-auratis; cavitate faciali iuxta canaliculam longitudinalem utrinque subtilissime minus regulariter transverse striata (non dense punctulato- coriacea), pronoto plerumque longiore, abdominis segmento dorsali se- cundo punctatura densiore magisque subtili subcoriacea, foveolis maiori- bus magisque oblongis, dentibus, presertim intermediis, brevioribus ma- gisque obtusis, ventris segmentis uberius viridi-pietis — nune speciem per benevolentiam Clariss. Dom. Frey-Gessner in speciminibus numerosis ante me iacentem distinguendam esse censeo.

Etiam Chrysidi Pérezi Moes. valde similis; sed maior ae robustior, cavitate faciali tota viridi-aurata, punetatura thoracis parum fortiore, me- tanoti dentibus postico-lateralibus magis validis, abdominis segmento dor- sali secundo punctatura densiore magisque subtili, foveolis maioribus oblon- gis, alarum anticarum cellula radiali magis aperta.

63

Teste Dom. Frey-Gessner est parasita Odynert spiricornis Spin. Patria : hueusque solum Helvetia.

30. Chrysis (Tetrachrysis) Chloris Mocs. Chrysis Chloris, Mocs. Mon. Chrys. p. 480, n. 560. #. (1888—89).

Femina e Grecia in Coll. Musæi Nation. Hungarici est 9 mm. longa: abdominis segmentis dorsalibus duobus ultimis concinne cupratis, occipite et thoracis dorso pulchre cceruleo-violascentibus, clypeo longe-producto, subquadrato, sparsim punctato, apice truncato, basi utrinque emarginato. — Præter hos characteres species: de cavitate faciali subtiliter punctulato- coriacea, superne minus distincte acute-marginata, genis sat longis, articulo antennarum tertio longioribus, foveolis minus profunde immersis minus distinctis, dentibus sat longis ab angulo laterali remotis, intermediis exter- nis longioribus, emarginaturis profunde arcuatis subæqualibus, antennis pedibusque, facile cognoscitur.

Patria: preter Algeriam etiam Graecia (Mus. Hung.).

31. Chrysis (Tetrachrysis) angulata Dhlb.

Chrysis angulata, Dhlb. Hym. Europ. II. p. 277, n. 155. 9. (1854). — Mocs. Mon. Chrys. p. 505, n. 588. 9. tab. 1I. fig. 35. (abdominis segment. tertium) (1888— 1889).

Specimen unum a Clariss. Dom. Schulthess-Rechberg ex Astrabad in Persia mecum benevole communicatum est: corpore læte-viride, anten- narum funiculo tarsisque magis rufo-brunneis, pronoti canalicula mediana abbreviata non tam distincta et abdominis segmenti dorsalis secundi pun- etatura minus densa; de cetero typo penitus conformis.

Patria: preter Sardiniam, Croatiam et Asiam minorem etiam Persia.

32. Chrysis (Tetrachrysis) carnifex Mocs. Chrysis carnifex, Mocs. Mon. Chrys. p. 517, n. 603. 3. (1888—89).

Specimen a Clariss. Dom. Sehulthess-Rechberg e Sibiria orientali (Wladiwostok) mecum benevole communicatum : est læte-viride et viridi- subaureo micans, collo, mesonoti lobo medio et abdominis segmentis dor- salibus duobus primis basi violascentibus. — De cetero typo conveniens.

Species : de cavitate faciali minus profunda superne transverse acute, medio sinuoso-marginata, margine utrinque oculos non attingente deorsum flexo; punctatura item duplici abdominis segmenti dorsalis primi, secundi carinula, tertii punctatura, foveolis dentibusque analibus in lineam rectam transversam dispositis, facile cognoscitur.

Patria: preter Chinam borealem (Mus. Hung.) etiam Szbirta orien- talis (Coll. Schulthess-Rechbergi).

64

33. Chrysis (Tetrachrysis) ignita L. var. cuprata mihi.

Typo simillima ; sed facie cum vertice et mesonoto scutelloque leviter, pronoto (preter impressionem basalem), alarum tegulis vittaque mesopleu- rarum saturate cupratis. — 9; long. 71/3—8 mm.

Patria: Graecia (Mus. Hung.).

34. Chrysis (Hexachrysis) porphyrophana n. sp.

Mediocris, elongata, parallela, sat robusta, violascenti-cyanea, lon- eius einereo-alboque pilosa; fronte cum vertice, pro- et mesonoto, scutello et postscutello, tegulis item abdominisque segmentis dorsalibus igneo-pur- pureoque auratis ; cavitate faciali sat profunda, viridi-aurata parumque vio- lascens, medio longitudinaliter canaliculata, utrinque late levi ac polita, lateribus punctato-coriacea, superne indistincte marginata ; antennis brevi- bus, crassiusculis, nigris, argenteo-puberulis, scapo et articulis duobus sequentibus supra viridi-auratis, tertio brevi, secundo vix duplo longiore; genis brevibus, articulo antennarum secundo equilongis; capite supra et thorace sat dense fortius punctato-reticulatis; pronoto brevi, transverso, antice im medio vix impresso; mesopleuris et metanoti dentibus postico- lateralibus viridi-aureo-maculatis, his latis, robustis, acute-triangularibus, apice incurvis; abdominis segmentis dorsalibus: primo parte truncata vio- lascenti-cyanea superne viridi-aureo limbata, secundo tertioque basi nigro- zneis, carinula mediana sat distincta, sublævi, tertio convexo, supra seriem fortiter incrassato, foveolis immersis sat magnis et profundis, circiter 8 tan- tum, margine apicali longo, virescenti vel cyanescenti, sat dense punctato, sexdentato, dentibus quattuor apicalibus robustis, acute-triangularibus, æqualibus, sat longis, lateralibus duobus minoribus, subparvis, emargina- turis centralibus inter se æqualibus, sat profunde arcuatis, externis latiori- bus, minus profundis; primo crasse, secundo tertioque subtilius concinne punctato-subreticulatis ; ventre pedibusque violascenti-cyaneis, tarsis rufo- brunneis ; alis sordide-hyalinis, venis firmis piceis, cellula radiali elongata lanceolata, incompleta, apice sat late aperta. — o; long. 71/2—8 mm.

Species hæc eximia : colore corporis, facie dentibusque analibus facile cognoscitur. — In systemata meo ante Chrysidem sabulosam Rad. (697. a.) ponenda erit.

Patria: Promontorium Bonae Spei (Museum Capense).

35. Chrysis (Hexachrysis) Peringuezi n. sp.

Mediocris, elongata, parallela, minus robusta, viridi-cyanea, parcius emereo-alboque pilosa; vertice (cirea ocellos macula nigro-ænea), pronoto, seutello et postscutello mesopleurisque igneo-auratis; collo et mesonoti lobo medio violaceis; alarum tegulis et metanoti dentibus postico-latera-

65

libus viridi-auratis; cavitate faciali sat lata, minus profunda, dense pun- ctato-coriacea, lateribus argenteo-sericeo-pilosa, superne indistincte margi- nata, margine flexuoso ramulos duos sursum versus ad ocellos emittente ; antennis brevibus, nigris, cano-puberulis, scapo æneo-viridi, duobus sequen- tibus supra parum virescentibus, secundo flagelli longitudine mediocri, tertio quartoque simul sumptis æquali; genis brevibus, articulo antenna- rum secundo vix longioribus; pronoto brevi, mesonoto breviore, trans- verso-rectangulo, antice in medio parum impresso; vertice densius sed subtilius, thorace supra parum dispersius sed fortius concinne punctato- reticulatis ; metanoti dentibus postico-lateralibus mediocribus, acute-trian- gularibus, incurvis; abdomine concinne violascenti-cyaneo, primi parte truncata concolori, sed superne viridi-aureo limbata, dorsalibus: primo toto igneo-aurato, secundo parte basali violascenti-cyanea, parte apicali fascia igneo-aurea, antice in medio parum producta viridi-aureoque lim- bata, carinula mediana nulla, tertio violascenti-cyaneo macula cuneata viridi-, parumque igneo-aurata ante seriem leniter callosam eximie ornata, foveolis magnis et profundis, haud numerosis, circiter 10 tantum rotun- datis, margine apicali sat brevi, dense punctulato, sexdentato, dentibus quattuor apicalibus et duobus lateralibus, iuxta initium seriei anteapicalis sitis, 1llis brevibus, late-triangularibus, centralibus duobus externis lon- gioribus, emarginaturis minus profunde arcuatis, lateralibus duobus par- vis, per emarginationem sat profundam angulatis; primo sat sparsim, sed fortius, 2—3 densius, sed parum subtilius punctatis; ventre viridi et cya- neo, segmento secundo basi utrinque nigro-maculato; pedibus viridibus, tarsis fuscis; alis hyalinis, disco parum obscurioribus, venis fuscis, cellula radiali lanceolata incompleta, apice sat lata aperta. — 9; long. 81/2 mm.

Magnifica hec species Tetrachrysidibus : Mocsäryi, eximia, semicincta, iucunda sociisque earum valde similis; sed ano sexdentato statim cogno- scitur. — Eam in honorem Clarissimi Domini Peringuez, Musæi Capensis Directoris, qui egregiam Musæi collectionem Chrysididarum mihi per Illu- strissimum virum: E. Frey-Gessner transmisit lustrandam, denominare optavi.

In systemate meo post Chrysidem Schönherri (635. a.) novam sibi sectionem vel subsectionem vindicat. |

Patria: Promontorium Bonae Spei (Musseum Capense).

66

SPECIES CHRYSIDIDARUM NOVISSIME DESCRIPTAE.

Notozus longicornis, Tournier, Societas Entomologica. III. Nr. 24. 1889, pag. 185. 9. — Patria: Helvetia.

— viridis, Tourn. |. c. IV. Nr. 1. 1889, pag. 1. &' 9. — Patria: Sarepta.

Omalus auratus Dhlb. var. obscurus, Tourn. 1. c. III. Nr. 20. 1889, pag. 153. 9. — Patria: Helvetia.

Elampus pygmaeus, Schek. Tourn. |. c. III. Nr. 21. 1889, pag. 161. c' 9. — Patria : Helvetia, Sieilia, Russia meridionalis.

— difficilis, Tourn. 1. c. III. Nr. 21. 1889, pag. 161. — Patria: Helvetia.

— Freyi, Tourn. I. c. III. Nr. 22. 1889. pag. 169. — Patria: Helvetia.

— araraticus, Radoszkovszky, Hore societatis entomologice Rossicæ. XXIV. 1890, pag. 508, n. 26. — Patria: montes Ararat Armeniæ.

— Medanae, Buysson, Annali del Museo Civico di Storia Naturale di Genova. Ser. 2. Vol. IX. (XXIX). 1890, pag. 531, n. 22. 9. — Patria: Syria.

-— Magrettii, Buyss. 1. c. pag, 532, n. 23. 9. — Patria: Syria.

Holopyga Hispanica, Tourn. 1. c. IV. Nr. 2. 1889, pag. 15. c9. — Patria: Hispa- nia meridionalis.

Hedychrum grande (grandis!), Tourn. I. c. IV. Nr. 3. 1889, pag. 23. #9. — Patria: Sarepta.

Spintharis Mocsaryi, Rad. 1. c. pag. 508, n. 30. — Patria: montes Ararat.

Chrysis Araratica, Rad. |. c. pag. 509, n. 31. — Patria: montes Ararat.

— Sardarica, Rad. l. c. pag. 509, n. 32. — Patria: montes Ararat.

— Magrettii, Buyss. 1. c. pag. 533, n. 26. 9. — Patria: Syria.

67

RUMÉLIAI ALGÁK, FRIVALDSZKY IMRE GYÜJTÉSÉBÓL. ALGAE NONNULLAE A BEATO E. FRIVALDSZKY IN RU- MELIA LECTAE.

Dr. IsrváNrrI. GyuLitél Budapesten.

A Nemzeti Múzeum növénytani osztályának átvételekor, a Krypto- gamok rendezése közben, nebány kevésbé ismert területről származó gyűj- tésre is akadtam. Ilyen volt többek között egy, Fmrvanpszkv Imrétől gyűj- tött: «Chara flexilis Kit. Rumelia» felirású Characea, mely figyelmemet azonnal felkeltette.

Behatóbb megvizsgálásához azonban csak később foghattam, mikor az osztály a szükséges optikai segédeszközökkel már rendelkezett.

A Haberlea Rhodopensis és más érdekes fajok felfedezőjének gyűjté- séhez bizonyos, természetes kivancsisäggal nyultam, mert gyakorlott szem azonnal észrevehette, hogy a «Chara»-hoz némi iszap tapad, melyben mi- kroskopikus növények rejtőznek. Vízi vagy mocsaras helyen élő növények általában sokszor igen jó lelőhelyei az alsóbbrendű Algáknak, s e tekintet- ben, több ily próbát vizsgálván már évek előtt, peldául ecuadori Trapákat és Myriophyllumokat,! szerb Aldrovandia vesiculosát,? afghan Ammannia pentandrát,? mongol Potamogetonokat ! stb. némi tapasztalattal is rendel- keztem. A növényünkre tapadó iszap lemosása és kellő módon való kezelése után sikerült valami 50 fajt meghatározható állapotban kipreparálni.

Mielőtt azonban a meghatározás munkájához fogtam volna, a növény eredetének megállapítása volt szükséges. A jelző czédulán pusztán Rumélia olvasható, minden közelebbi adat hiányzik. E végből utána néztem Fri- valdszky útleirásának." Az utazó társaság tudvalevőleg Belgrádból, Szofián és Tatár-bazáron át — a Rhodope hegység szélét érintve (itt lelik a gyo-

1 Specimen Phycologiæ Aequatoriensis. Magyar Növénytani Lapok. V. 1881. pp. 17 sg.

? Fragmenta Phycologiæ Bosniaco-Serbicæ U. o. VII. 1883. pp. 33 sq.

? Notes on Afghanistan Algæ. Journal of the Linnean Society XXI. 1884. pp. 241. sq.

* Alge nonnullæ a cl. Przewalski in Mongolia lectæ et a cl. C. J. de Maximo- viez comm. Magy. Nóv. Lapok X. 1886. pp. 4 sq.

^ Kózlések a’ Balkány vidékén tett természettudományi utazásról. Magyar Tudós Társaság" Évkónyvei II. 1834. 235 1,

68

nyörü Haberlea Rhodopensist) — Philippopolisba megy, és husz napi fáradságos vándorlás után érnek ide. Számba véve már most azt, mit Fri- valdszky Philippopol vidékéről mond, azt kell hinnem, hogy növényünk a Philippopolis vidékén elterülő mocsarakból való. Azt írja ugyanis, hogy ETT «vidéke (Philipp.) egy részről közép magossagu hegyekkel . . . . kor- látoztatik ; másrészről pedig tágas, homokos síksággá nyilik, melly 15 egész a’ tenger" partjáig hazánk" alföldéhez hasonlóan terjed el. Ezen termékeny lapályon riskása bőven termesztetik, ugyanitt több helyeken nádas tavak is

találtatnak, mellyek különféle vízi plantakkal’ s állatokkal . . . . . bővelked- nek» (242— 243. lapon). Innen Szlivnóba mennek, Eski Zágrán s Jeni Zág- rán át; — «ezen helységet választák az utazók fómulatásuk helyévé.

E szerint tehát, egybevetve ez adatokat a térképpel, növényünk Kelet- Ruméliából (Thrácia) való s a Philippopolis és Eski-Zágra közt elterülő mo- csarakban termett.

A lelőhely megállapítása után a növény meghatározása vált szukse- gessé. A «Chara flexilis» ismeretes synonymje a Nitella flexilisnek s igen sok autor élt vele Linné óta a szóban forgó növény megjelölésére. Ez a korul- mény tehát mindjárt Nitellára irányozta a figyelmet, az pedig, hogy a ckéregy hiányzik növényünknél, bizonyossá tette, hogy itt nem Charával, hanem Nitellával van dolgunk. A fajra való meghatározás nem volt lehet- séges, mert az ivarok még éretlenek, pusztán a csoportot lehetett megálla- pitani, e szerint Nitellánk a Monarthrodactylæ csoportba tartozik, abba t. 1. melynél a levelek csak egyszer izeltek s végső szelvényük csak egy sejtű.

A Nitelláról lemosott iszapos Alga-keverék kipræparäläsa a kiválasz- tandó Alga-fajok vagy családok szerint, különböző eljárást igényelt.

A Bacillariaceákat még a legkönnyebb kiválasztani s kipræparälni az ilyen próbákból. A lemosott bevonás iszapolása, miután a héjjak fajsúlya igen csekély, elég könnyen megyen. A Bacillariaceák héjjait legtöbbször nem is szükséges kiégetni vagy maró folyadékokkal kezelni, mert a szerves tartalom, — protoplasma, endochrom stb. — elrothadt már, vagy csak igen kevés maradt meg belőle, s így mindjárt tovább preparálhatók. Én rendesen a fedőlemezre szárítom rá a Bacillariaceák héjjait, hogy a jelen- leg használatos s meghatározásukra feltétlen szükséges nagy nyilású, rövid gyútávú objectivekkel jobban megközelíthetők legyenek. Ezt az eljárást jobbnak tartom, mint a tárgylemezre való præparäläst, mert a tárgylemezre szárított hejjak aránylag távol vannak az objectivtöl. A fedólemezt aztán a raszaritott héjjakkal, egy csöpp Xylolban oldott tiszta Kanada-balzsamra v. Liguidambarra borítjuk s a tárgylemezt kissé megmelegítjük (hogy a le- vegőt a héjjakból kiszorítsuk).

Higabb folyadékokat p. Monobrom-naphtalint, kalium-higanyjodidot stb. inkabb akkor használok, mikor sok anyaggal rendelkezvén, parallel készítményekre is jut a próbákból.

69

Az ily erósen fénytoró folyadékokba beleszórjuk a finom fehér port, a Bacillariaceäk héjjait, s aztán ovatosan felmelegitjük a tárgylemezt, mig a csepp gyengén forrni kezd; most a levegő kiszabadult a héjjakból s a lehuló cseppet mar leborithatjuk a fedólemezzel. A monobrom-naphthalin vagy kalium-higanyjodid azonban idóvel kristályosodik, s a preparatum kiszárad, még ovatos elzárás daezára is megesik ez sokszor.

Ennek a kétféle kikészítésnek különböző ezeljai vannak, a reászáritást akkor alkalmazom különösen, mikor nagyon kevés anyaggal rendelkezem, ez lévén a legbiztosabb mód az anyag hiánytalan megtartására, ha bővében vagyunk az anyagnak, akkor bizonyos alakok biztos rögzítésére szintén jó ez az eljárás. Természetesen megforgatni az odaszárított héjjakat többé nem lehet, itt melegítés sem használ, azért ha telik az anyagból, a rendes preparalasi módot is alkalmazni kell. Kevés anyagnál a közönséges eljárás nem ajánlatos, mert a fedőlemez ráborításakor könnyen kitolatnak a héjjak a készítmény szélére vagy ép a fedőlemez alól is kiszoríttatnak s így a vizs- gálóra nézve kárba vesznek.

A többi Algákat, ha száritott anyagból dolgozunk, szintén preparálni kell, hogy lehetőleg természetes állapotukhoz hasonlítsanak. Itt persze, leginkább csak a zöld Algákról lehet szó, a mennyiben a Cyanophyceak ilyen preparálást nem igen birnak el. Gyengén duzzasztó szereket sikeresen lehet használni az algák előkészítésére, én legtöbbször melegvizet hasz- náltam s ezzel is igen jó eredményt értem el, sőt még bizonyos fejlődéstani különbségek stb. felderítésére is vezetett. Így példáúl afghan Algákkal dol- gozván a kopulálásra előkészülő és a terméketlen Mougeotia-sejtek közötti különbséget! ép a melegvíz duzzasztó hatásával mutathattam ki. Ammo- niákot is sikerrel használtam, de a kellő higítást mindig ki kell próbálni. Legújabban tejsavat ajánlottak, Lagerheim? hozta javaslatba a tejsavat, megkisértvén alkalmazását, elég jónak találtam. Miután. a tejsav erősen duzzasztó szer, igen óvatosan kell bánni vele. A kipræparält Algák eltartá- sára, főleg, ha egysejtü alakokról van szó, a glycerin-gelatin ajánlható. Legelőször 0. Nordstedt? használta Desmidiaceák eltartására s a prieparáló eljárással nála Lundban ismerkedtem meg. Miután újabban ő is meg Klein *

1 Notes on Afghanistan Algæ. Journal of the Linnean Society XXI. 1884. p. 247 pl. V. f. 13, 14.

? Eine Prüparirmethode fiir trockne mikroskopische Pflanzen. Botan. Central- blatt XVIIL 1884. Nr. 19.

Ueber die Anwendung von Milchsäure bei der Untersuchung von trockenen Algen. Hedwigia 1888. Heft 2,

L'acide lactique, excellent agent pour l'étude des Champignons secs. Revue Mycologique 1889. Nr. 42.

* Botaniska Notiser 1876. Nr. 2.

^ Beitrüge zur Technik mikroskopischer Dauerprüparate von Süsswasseralgen. Hedwigia 1888. Heft 5—6.

70

is leirták az eljárást, nem tartom szükségesnek itt ismételni. A glycerin- gelatin egysejtü alakoknál igen jo szolgálatot teszen, mert melegitett tüvel érintve a fedólemezt, a gelatin felolvad s így az elzárt alakokat (magában a készítményben) meg lehet fordítani. Tömeges kevert készítmények elöallita- sára csak akkor alkalmas, ha felesleges anyaggal rendelkezünk, mert a fedő- lemez reáborításánál sok anyag szorúl ki a készítményből. Igen nagy gon- dot s sok próbálgatást kiván a gelatin surüségének eltalálása. Lehet mon- dani, hogy családok vagy fajok szerint más és más surüségü keveréket kell hasznälni. Nagy előnye ennek a conserválási módnak, hogy az elzárt alakok mindig helyükön maradnak, a gelatin még a szint 15 megőrzi. A glycerin- gelatinos készítmények körülzárását sokáig, évekig el lehet halasztani, mikor a gelatin elegendőképen megsurtidott, beszáradt s a fedőlemez szélei- től kissé visszahuzódott, akkor még kipótolva a hiányt friss gelatinnal, körül zárhatjuk a készítményt.

Az alábbi jegyzékben felsorolom a Nitella iszapjából kiválasztott s meghatározott fajokat. Legtöbbje a közölt fajoknak mindenütt el van ter- jedve, közönséges u. n. ubiguista fajok, de akad köztük egynehány, mely ritkább előfordulású p. a Navicula anglica, a Navicula gracillima, Stauroneis anceps f. tenuicollis, az Oedogoniumok stb." A Balkán vidékének algolo- giai átvizsgálása, mint ebből a kis felsorolásból is kitünik, (mely pedig a leg- mostohább anyagra támaszkodik) igen érdemes dolog volna. Annál 1s inkább mivel a terület még meglehetősen érintetlen, a czivilizáczió elóhaladása az eredeti termóhelyeket valószinüen még nem igen bántotta, s így az ere- deti tenyészeti viszonyok még fennállanak. Kultivált teruleteken sokszor tapasztalhatni, hogy a Kryptogam s nevezetesen Algaflora mennyit szenved a kultura elóhaladása folytán. Így például a rationalis fóldmívelés, a rét- kultura, az erdópusztitás, lényegesen csdkkenti az alsóbbrendü Kryptoga- mok tenyészésének feltételeit. Ezzel szemben aztán a czivilizáezió egyik eló- postája, a vasut, a vasútépítés az a tényező, mely számukra legalább részben új életfeltételeket teremt. Eltekintve a magasabbrendü növényektől, ha csak a Kryptogamokra ügyelünk, ezeknek elterjedését a vasátépítkezés igen hathatósan mozdítja elő, különösen az Algák, Mohok, s részben Penészek elterjedésére van nagy befolyása, az által t. i, hogy a vasútak mentén a nivelláló feltöltések készítésénél, árkok vagy nagyobb területű gödrök támadnak a föld kiásása folytán. Ezek aztán mint víztartók sze- repelnek és a mocsári növényzet termőhelyei lesznek, nem is szólván az Algákról s Mohokról, melyek a vizben, illetőleg a nedves partokon legelőször jelennek meg. A mocsári Phanerogamokon aztán még Penészparasiták is fellépnek s így, meglehetős soktagú lesz csakhamar a vasúti árkok stb.

* Egy pár fajt, hiányos anyaggal rendelkezvén, nem lehetett meghatározni, így pl. Spirogyrat, Coleochætet stb.. | |

71

flórája. A fellépés sorrendjéról most nem szólok, ezt késóbbre tartom fenn, esak ép ez alkalommal ráakartam mutatni erre a korulményre, melyet eddigelé nem méltattak a kelló figyelemre.

BACILLARIACEÆ Rhaphideae.

AMPHORA E. 1831.

1. A. ovalis Kürzinc. Van Heurcx Synopsis des Diatomées de Belgique t. I. f. 1. p. 59. Long. 35 u. Lat. 24 y. B. gracilis E. Van Heurcx |. c. t. I. f. 3. p. 59.

CYMBELLA C. A. Acanpu 1830.

. C. cuspidata Kürzinc. B. naviculaeformis Aube ALD. Vin HaUBCK Ic: t. II. f. 5. p. 61. Long. 36 u. Lat. 12 u. . C. gastroides Kürzınc. Van Heurcx 1. c. t. II. f. 8. p. 63. . Long. 216 u. Lat. 40 p.

bo

o

STAURONEIS E. 1843 4. St. Phoenicenteron E. Van Heurcr |. o. t. IV. f. 2. p. 67. Long. 108 u. Lat. 18 p. 5. St. anceps E. Van Haunck |. c. t. IV. f. 5. p. 68—69. Long. 77 y. Lat. 15 u. f. tenuicollis Scuarscumipr Notes on Afghanistan Algæ, Journal of the Linnean Society vol. XXI. 1884. t. 5. f. 12. p. 244. Forma sub polis valde constricta sed gracilior.

MASTOGLOIA Tawarres 1848.

6. M. Smithii Tawarres v. amphicephala Grunow. Van Heurcr 1. c. t. IV. f. 27. Long. 43 y. Lat. 12 y.

NAVICULA Bory 1822.

7. N. (Pinnularia) major (Kürzıne) W. SMITH. Van Heveck L. c. t. V. f. 9. p. 73. Long. 155 p. Lat. 20 t.

ENTE adis

8. N. (Pinnularia) viridis Kürzıne.

Van Heuror I. c. t. V. f. 5. p. 73. Long. 108 y. Lat. 17 p.

9. N. (Pinnularia) Brébissonii Kürzınc. Van Heveck 1. c. t. V. f. 5. p. 77. Long. 60 u. Lat. 9 v.

10. N. Stauroptera Grunow. Van HEURCEK 1. e. t. VI. f. 7. p. 77. Long. 67 y. Lat. 10 p. 11. N. appendiculata Kürzıne. Van HEURCK I. c. t. VI. f. 18. p. 79. Long. 29 u. Lat. 7 u. 12. N. mesolepta E. v. stauronetformis GRUNOW. Van Heurcx l. c. t. VI. f. 15. Long. 30—45 y. Lat. 8 u. 13. N. gracillima Grucory. Van Heuror I. c. t. VI. f. 24. Long. 26 v. Lat. 9 u. 14. N. anglica Rarrs. VAN HHURCK l. c. t. VIII. f. 29. p. 87. f. minor. Long. 25 y. Lat. 10 y. 15. N. elliptica Kürzıne. Van lire No c. i 2% 5 10, p. 92. Long. 25 w. Lat. 15 u. 16. N. mutica Kirzine. v. Goeppertiana (BLEISCH) GRUNOW. Van HEURCK I. c. t. X. f. 19. p. 95. Long. 20 u. Lat. 7:5 u. 17. N. ambigua E. Van HEUREK I. c. t. XII. f. 5. p. 100. Long. 15 u. Lat. 75 u. 18. N. sphaerophora Kürzıne. Van Hæurcr L. c. t. XII. f. 2. p. 101. Long. 80 p. Lat. 17 p. 19. N. ventricosa (E?) Doxxrx.

73

Van HEURCK |. c. t. XII. f. 24 p. 103. Long. 60 y. Lat. 12 u.

. N. minima Grunow. Van Hummer 1. e. t. XIV. f. 15. p. 107. Long. 20—26 u. Lat. 5—6 u.

GOMPHONEMA C. A. AaanpH 1824. . G. angustatum (KürziNG) Grunow. Van Heure 1. c. t. XXIV. f. 47. p. 126. Long. 24 u. Lat. 5 y. . G. olivaceum Kürzıne. Van Heurcx I. c. t. XXV. f. 20a. p. 126. Long. 45—50 u. Lat. 7—8 y.

ACHNANTHES Bory 1822.

3. A. Hungarica Grunow.

n. var. Rumelica m. Valvis medio leniter constrictis. Long. 26—38 p. Lat. 5—8 y. . A. minutissima KürzING. Van Hxvnckx I. c. t. XXVII. f. 37—38. p. 131.

COCCONEIS (E. 1835) Grunow 1868. . C. Pediculus E. Van Haunck 1. c. t. XXX. f. 28—30. p. 133. Long. 28 y. Lat. 16 u. . C. Placentula E. Van HEURCK I. c. t. XXX. f. 27. p. 133. Long. 27 u. Lat. 20 y.

Pseudorhaphide:e.

EPITHEMIA Brégissox 1838.

97. E. gibba (E.) Kirzine.

v. ventricosa KÜTZING. Van Heurck 1. c. t. XXXII. f. 4—5. p. 139. Long. 84 Lat. 12 y. . E. Argus (E.) Kürzıne. Van Hevrcx |. c. t. XXXI. f. 15. p. 139. Long. 17 y. Lat. 9 u.

9. E. gibberula (E.) Kürz.

v. producta GRUNOW.

30

21

39

34

37

74

Van Heurcx Il. e. t. XXXII. f. 11—13. p. 140. Long. 29 y. Lat. 7 y.

EUNOTIA E. 1837.

. E. Arcus E.

Van HEURCK |. c. t. XXXIV. f. 2. p. 141. Long. 40 p. Lat. 8 p.

. E. gracilis (E.) RABENHoRsT nec W. SMITH. Van Hauncx |. c. t. XXXIII. f. 1. p. 142. Long. 70 u. Lat. 14 m.

. E. pectinalis (Kürzıng) RABENHORST. (Himantidium pectinale Kürzxc.)

Van HEURCK |. c. t. XXXIII. f. 15—16. p. 142. Long. 60 p. . E. lunaris (E.) Grunow. (Synedra lunaris E.) Van Hkunck 1. e. t. XXXV. f. 4. p. 144. Long. 43 u. Lat. 3 p.

SYNEDRA E. 1831. . 8. capitellata Grunow. Van Heurcx |. c. t. XL. f. 26. Long. 31 u. Lat. 3 p. . 8, Ulna (Nrrzscg) E. Van Hevurck 1. c. t. XXXVIII. f. 7. p. 150. Long. 140 u. Lat. 10 y.

. 8. radians (KüTzING) Grunow.

Van Heurck l. c. t. XXXIX. f. 11. p. 151—152. Long. 70 y. Lat. 3 u.

HANTZSCHIA Grunow 1877. . H. Amphioxis Grunow. Van Hevrcx |. c. LVI. f. 1. p. 168. Long. 58 p. Lat. 10 py. v. vivax (HANTZSCH) Grunow. (Nitzschia vivax Hantzsch non W. Surrg.) Long. 132 p. Lat. 15 y.

NITZSCHIA (Hassarr; W. Surrg) Grun. Ch. em. 1880. . N. Tryblionella Haxrzscn var. littoralis Grunow. (Nitzschia littoralis Grunow.)

75

Van Heuror L. c. t. LIX. f. 1. p. 172. Long. 80 p. Lat. 15 p.

39. N. Hungarica Grunow. Van Erurerd. e. 0. LVIIE:f: 19.:p. 173. Long. 45 u. Lat. 9 y.

40. N. vermicularis (Kürz.) Grunow. Van Hevork I. c. t. LXIV. f. 1. p. 178. Long. 90 p. Lat. 8 p.

SURIRELLA Turpin 1827. A1. S. ovalis BnÉBISSON var. ovata KÜTZING, (Surirella ovata KÜTziNG.) Van Heurcx 1. c. t. LXXIIL f. 5. p. 188. Long. 72 u. Lat. 36 y. var. angusta KÜTzING. Van Heurcx 1l. c. t. LXXIIL f. 13. p. 189. Long. 24 y. Lat. 7 p. MELOSIRA C. A. AcanpH 1824.

42. M. varians C. A. Acanpn. Van Heurcx 1. c. t. LXXXV. f. 11. p. 198.

Diameter 15 p. DESMIDIACH Ai.

COSMARIUM Corpa 1835. 43. C. Botrytis (Bory) MENEGHINI. Razrs British Desm. t. XVI. f. 1. p. 98. Long. 73 u. Lat. 60 p. CALOCYLINDRUS Nicerr 1849. 44. C. Cucumis (Corpa) ISTVÁNFFT. (Cosmarium Cucumis Corpa.) Long. 67 y. Lat. 33 p. CLOSTERIUM Nrrzscu 1817. 45. C. Lunula (0. F. Miuurr) E.?

Solum unam semicellulam vidi.

PROTOCOCCACEH AI. OPHIOCYTIUM Nazceti 1849.

46. 0. majus NAEGELI. Long. SO u. Lat. 54 p.

76

VAUCHERIACH AI.

VAUCHERIA De Canpoe 1801.

47. V. geminata (VaucHER) Warz.

B. racemosa Wauz Beitrag z. Morph. u. System d. Gattung Vaucheria DC. PRgixcsHErw s Jahrb. f. wiss. Bot. V. ii. 1866. p. 147. Cooxz British Fresh- water Algae. IV. t. XLIX. f. 4. p. 125—126.

Ez a Vaucheria meglehetós mennyiségben tapad a Nitellához, s kü- lónbózó módon eltorzult szálaival meg ivaraival a figyelmet mindjárt ma- gára vonta. Majdnem valamennyi szálnak fala tóbbé-kevésbbé megvastago- dott, némely szálban majdnem az egész lument kitolti a vastagodás, mi aztán sokhelyt izeltségre, álválaszfal képzódésre vezet. Ezek a Rumeliai Vaucheriänäl észlelhető reductiós tünemények teljesen megfelelnek a tőlem már 1884-ben leirttaknak, azért elegendó lesz, ha erre a dolgozatomra uta- lok.* A falvastagodások még az ivarokat sem kimelték, a legtobb oogonium is esapos vastagodásokkal van tele, mi által hatalmasan eltorzült formák jönnek létre. Nem lehetetlen, hogy a Vaucherian élő parasita okozza ezt a nagyfokü eltorzulást s reductiót, mert helyenként a Notommata Werneckii «gubacsaira» is akadtam, vagyis azokra a nagy kórtve forma kinóvésekre, a melyekben a nevezett Rotatoria tanyázni szokott. Ezek a gubacsok még aránylag kicsinyek voltak, hosszuk 200 u, átmérőjük 130 y.

ŒDOGONIACEÆ.

OEDOGONIUM Link. 1820. ^

48. Oe. vernale (Hassani) WrrrRock Prodr. Monogr. Oedog. 1874. p. 10. Cooke .

British Freshw. Algae V. 1883. t. LVIII. f. 6. p. 155.

Long. oogon. 45 p. Cell. veget. 48—60 y.

Lat. « 45 B. AM « 17 p.

49. Oe. cyathigerum Wrrrrock. Monogr. Oedog. 1874. p. 21. Wırrrock Dispos. Oedogon. Suec. ezímü munkája, melyben legelószór leirta s lerajzolta ezt az Oedogoniumot nem lévén birtokomban,— O. Nordstedt volt szíves üssze- hasonlítani példányomat Wittrock rajzaival.

À mi alakunk eltér kissé a typustól mert rendesen négy oogonium all egymás felett, mig a typusnál csak kettó; továbbá a torpehímek az általam észlelt példányoknál mindig az oogonium tóvén ültek s nem az oogoniumot hordó sejten (cellula suffultoria), ez a sejt is kulonben hen- gerded s nem különbözik a többitől, mig Wittrock leírásában «cellulis suf-

* Sejthärtya vastagodások és Cellulinszemek a Vaucheriák- és Charáknál. Ma- gyar Nóvénytani Lapok. VIII. 1884. 83. sz.

77

fultoriis tumidis», olvasható. Mindezért a Rumeliai Oedogoniumot mint új varietást csatolom a typushoz. n. var. Rumelica m. Oogonis 3—4 continuis, cellulis suffultoriis non tumidis vel sub- tumidis, nannandribus oogoniis, rarissime cellulis suffultoribus sedentibus. Long. oogon. 68—72 y; lat. 60—62 y. « cell. veget. 135 u; « 27 y. « nannandr. 544; a 13 y.

COLEOCHÆTACEÆ.

COLEOCHAETE Brégissox.

50. Coleochaete sp. ? Solum in statu juven.

Természetrajzi Fiizetek, XIII. köt.

78

MENTHA FRIVALDSZKYANA Bors. men. MEG A ROKONFAJOK.

(MENTHA FRIVALDSZKYANA Bors. ET SPECIES AFFINES : SERIES MENTHARUM VERTICILLATAE NUDICIPITES ATQUE SPICATOCAPITATA EF.)

Auctore Dre VINCENTIO DE Boris, Budapestinensi.

Mentha Frivaldszkyana e serie « Verticillatarum nudicipitium Borb.» subgeneris Leiomenthae, folis subcordato-ovatis, inflorescentia tenui, in- ferne verticillastris numerosis, remotis eleganter interrupta, superne in spicam brevem, summo apice bracteis acuminatis, flores virgineos superan- tibus comosam confluentibus; verticillastris florum minorum bractearum longitudinem subæquantibus; corolla violacea, more «Gentilium» intus glabra. À

Virescens. Radice perenni, caule tetragono, altissimo ramosissimoque, virescente aut purpurascente, pilis albicantibus reflexisve undique pube- scente; angulis prominentibus, ut internodia caulis primarii quasi sulco- lato longitudinali exarata sint.

Foliis oppositis, mediocriter petiolatis, virescentibus, abbreviatis, ovatis, acutis, inferioribus (quam ramea superioraque) paulo longioribus, axillis fasciculi- aut ramuligeris, omnibus basi leviter cordatis subcorda- tisque, argute (simpliciter) serratis, serraturis humilibus, longitudine dila- tatis, supra intense viridibus opacis, minute sparseque (etiam ad margines) puberulis, subtus pallidioribus, glanduloso-punetatis, tota superficie (cum petiolo) pilis albicantibus pubescentibus, pilis nervorum longioribus, magis conspicuis villosis : folia infrafloralia magis abruptim acuminata.

Inflorescentia, universalis elongata, gracillima tenui, usque 16 em. longa, inferne verticillastris depresso-globosis numerosis remotisque elegan- ter interrupta, superne in spicam breviorem, summo apice bracteis acumi- natis, flores virgineos superantibus comosam attenuata. Verticillastra infima in axillis foliorum maiorum peduneulata, reliqua subsessilia sessiliaque. Bractets maioribus verticillastra fulerantibus foliaceis, lanceolato-acumina- tas, reflexis, verticillastris circiter aequilongis aut illa non nisi aeumine superantibus; bracteolis lineari-lanceolatis, acuminatis, floribus paulo brevioribus.

Flores violacei, parvi, gyno- atque androdynamici; pedicelli ealyce atro-violaceo duplo- triploque breviores, pilis albis reflexis hirtuli. Calycis

79

tubulosı, hirto-puberuli dentibus e basi triangulari subulato-acuminatis, quod longitudinem attinet, parum inæqualibus, duobus eorum ceteris longi- oribus, hirto-ciliatis, at fauce aperta, pilis haud clausa.

Corolla intense violacea, quadrifida, extus sat dense pilosa, intus omnino glaberrima, staminibus floris longistyli inclusis, illis androdynamici exsertis, ovariis glaberrimis.

Petioli cauli medio inserti circiter 8 mm., superiores 3—5 mm. longi ; folia eaulis medii 35—40 mm. longa, 18—20 mm. lata, verticillastra 12—13 mm. lata, 7—10 mm. alta. Flores cum corolla exserta circiter 4 mm. longi, limbo depresso circiter 2 mm. lato, calyx cum dentibus cirei- ter 2.5 mm. longus.

Habitat in Macedonia, locis humidis herbidisque ad Demirkapu, ubi 19. Aug. 1889. clar. Dr. £j. Formänek, Moravus invenit et mihi indetermi- natam misit.

A Mentha Frivaldszkyanát a hazai Frivaldszky család tiszteletére nevezem, a mely családnak egyik sarja Balkán flórájának kutatásával mara- dandó babért gyűjtött, egy másik sarja pedig, ez évben ünnepelt jubilans, tudományosságunknak ma is főoszlopa.

Sequuntur species Mentharum I. e serie Verticillatarum nudicipi- tium, — II. Spicato-capitatarum distinguendi gratia :

L Series Mentharum, que supra «Verticilatae nudicipites» sive «Capitato-verticillatae» in «Geogr. atque enum. pl. com. Castriferrei» p. 209. a me nominabatur, speciebus paucis adhuc notis abundat. Harum Mentha serotina Hort Fl. Austr. II. p. 143 (1831)* proxime ad M. Frivaldszkyanam accedit.

1. At M. serotina Host ( M. aquatica var. verticillata Wirtg., Fl. der preuss. Rheinprovinz p. 355, non L.) foliis «oblongo-ovatis», verticillastris floribusque maioribus, verticilastris superioribus quam folia subposita, breviter cuspidata, reflexa, late subcordato-ovata duplo, subduploque bre- vioribus, calyce «campanulato», denique coroll fauce pilosa a M. Fri- valdszkyana optime diversa.

2. Mentha nudiceps Borb. ined. et in lit. ad A. Kern. et H. Braun, species huius seriei, ad Vésztő [in ripa Chrysii mortui (Holt-Körös), Nagy- Ormägy] et in herbidis cirea Kót et Iraz comit. Biharensis rara, folus oblongo-ovatis, vertieillastris maioribus, precipue autem inflorescentiae apice haud. comoso, floribus terminato a M. Frivaldszkyana, — floribus autem minoribus, vertieillastris superioribus bracteas paulo superantibus ete.. a M. serotina Host recedit.

Mentharum species, e serie « Verticillatarum nudicipitium» mihi note,

* Non M. serotina Tenore, Sylloge plant .. . Neap. (1831. p. 281.) ex Koch Synops. IIT. p. 476.

80

omnes virescentes, foliis conspicue petiolatis, sparse puberulis; verticil- lastris numerosis, eleganter ab invicem remotis, in apice caulis plus minus confluentibus, aphyllis, habituque M. verticillatae L. excellunt, a qua præ- cipue inflorescenti: apice capitato aphyllo recedunt. Verticillatae nudici- pites medium quasi tenent inter « Capitatas» ( M. aquaticam) et « Verticil- latas» ( M. verticillatam L.); at M. Frivaldszkyanam quasi mediam inter M. viridem L. et M. verticillatam habere potes.

IL Series quoque Mentharum, que in Godetii «Fl. du Jura (1853),» p. 537 «Spicato-capitatae» dicitur, Menthae Frivaldszkyanae affinis; at species seriei huius magis canescenti-pubescentes aut omnino albicanti- cane, foliis petiolatis; præterea spicis abbreviatis aut non valde elongatis, crassiusculis crassisque, apice rotundatis, aphyllis, inferne verticillastris non nisi paucis a spica terminali remotis, corolla intus glabra, calyce pedicellisque villosis excellunt.

Sequuntur «Capitato-spicatarum» subseries, species atque varietates hucusque plerumque confuse :

A. $. Macrostachyae Borb. l. e. 209, spicis oblongo-cylindricis, cras- sis, depressis circiter 2 cm. latis, floribus (absque genitalibus, precipue stylis, elongato-exsertis) circiter 5— 6 mm. longis; foliis magnis, late sub- cordato-ovatis oblongisque, conspicue petiolatis, grosse serratis.

1. Mentha hirta Willd., Enum. pl. horti bot. Berolin. II. (1809) p. 608! et herb. ! altissima, caule precipue ad angulos albicanti-pubescente, ramoso, foliis e basi vix subcordata late ovatis, acutis, infra medium fere 4 cm. latis, 6*5 em. longis, argute serratis, serraturis nonnullis etiam bifidis, supra sparse tenuiterque puberulis, subtus «precipue in venis tantum pilosis» ; spicis cylindraceis, aphyllis, fere 2 em. latis, basi interruptis, laxiusculis, apice bracteis comosis.

In Germania boreali. M. nepetoides Lej. Fl. Spa, I. (1824) p. 116 a M. hirta vix aut ne vix quidem diversa foliis magis albicanti-pilosis.

b) var. M. Peck Grantzow, Fl. der Uckermark (1880) p. 206 ( M. «aquatica X piperita» Grantz. exsicc. 1876) foliis oblongis, in petiolum contractis, usque 4 cm. latis, 10 em. longis.

In fossis ad Hindenburg.

c) var. M. leucotricha Borb. apud Briquet, in Bull. des travaux de la soc. botan. de Genève V. (1889) p. 66., absque diagn.; tota indumento denso, albicanti-villosa ; folis inferioribus mediisque oblongis, basi in petiolum contractis, subcordatisque, superioribus subeordato-ovatis, argute serratis.

In humidis infra montem Allion ad Orsova.

2. M. dissimilis Déséglise, in Bull. de la soc. d'étud. sc. d'Angers XI (1882), extr. p. 11., Kern. Fl. exsiec. Austro-hung. 1753., foliis lanceolato- oblongis, viridibus, in petiolum longum angustatis, utrinque parce pube-

$1

rulis, dentibus remotis atque humelioribus serratis; inflorescentia achætes. T'ota planta viridis et prioribus conspicue glabrior.

Ad Mauer Vindobonæ ( Halácsy !). In humidis ad Orsova.

3. M. Braunii Oborny, Fl. v. Mühr: 1884. p. 378, serraturis obtusis et inflorescentia comosa a precedente diversa. Ambæ species posteriores inter nostrates M. pubescentis var. viridiori affines, foliis valde elongatis diverse.

Ad Znaim Moraviæ ( Oborny ! ).

B. §. Leptostachyae ! Borb. ined., spicis brevioribus atque conspicue tenuioribus, ad summum 15 mm. latis, sed plerumque angustioribus ; flores circiter 3—4 mm. longi. Foliis quoque minoribus, angustioribusque, magis oblongis, ovato-oblongis ovatisque, petiolatis.

4. M. sphaerostachya Hausm. ap. Briquet l. c. p. 89., foliis rameis ovatis, basi oblique leviter subcordatis acutis, conspicue petiolatis, subtus tenuiter einereo-tomentosis, remote serrulatis, spicis globosis subglobosisque compactis, calycibus ventricosis M. spicatae.

Ad Runkelstein Tiroliæ. Calycis indole absque dubio ad « Tomentosas Spicatarum» pertinet, sed foliis abbreviatis, remote serrulatis, spicisque abbreviatis Capitato-spicatis inserui.

5. M. pubescens Willd. Enum. II. (1809) 608! herb.! foliis mediis ovato-oblongis, sat magnis,? rameis ovatis aut subcordatis, breviter acumi- natis, supra pubescentibus, obscure viridibus, subtus «pubescenti-canis», serraturis illis M. aquaticae similioribus; «spice oblong ... sesqui-vel bipollicares»,? crassiuscule, 12—15 mm. late, verticillastris inferioribus paucis remotis, pedunculatis axillaribus, subsessilibusque. «Calycibus pedun- culisque hirtis, caule ramosissimo», villoso.

Ad rivulos locisque humidis ad Zábrány cott. Temes, Vinga, Palánka cott. Temes, Csereviz, Iráz (rara).

In humidis Rakovitza prope Bellogradum et circa Nissam (Nis) (Petrovie !)

A M. pubescente Willd. non differt M. pyramidalis Tenore! Fl. Neap. II. (1812) p. 33. t. 35, spicis 12 mm. latis, pubescentia paulo ac illa M. pubescentis laxiore; nec M. Ayassei Malinvaud, Etudes sur le genre Mentha, I. p. 3., minime quidem a M. pubescente recedit. Crescit in Helvetia (Entremont Valesiæ) necnon in Germania boreali (Prenzlau, Hindenburg).

* Mentha stenostachya A. Richt. Term. rajzi füz. XII. (1890) p. 186. (non Boiss. Fl. Orient. IV. 1879. p. 543) = est M. candicantis Cr. femina; M. tenuifolia A. Richt. (non Host) I. c. p. 187 et ic. t. VIII — M. arvensis var. sphenophylla Borb. Oesterr. Bot. Zeitschr. 1890 p. 944.

? Folia exemplaris Willdenowiani superiora infima, que adsunt, fere 6 cm. longa, basi 25 mm. lata.

? Willd. 1. c.; «foribus verticillato-spicatis» Willd, in sched.

82

b) var. viridior Borb., Temesmegye vegetatiója 1884. p. 46, flagellis foliiferis, foliisque ovato-orbicularibus preditis; foliis oblongo-ovatis vel simpliciter ovatis, omnibus magis viridibus, utrinque tenuiter pilisque minimis (subtus paulo magis) puberulis. Caulis quoque tenuius pubescit. Flores paulo minores ae in M. pubescente.

In humidis ad Vinga, Cserevíz, Orsova, Somló-Vásárhely, Taródháza, Nagy-Ormágy prope Vésztó.

c) var. M. Pannonica Borb., Oesterr. Botan. Zeitschr. 1879. p. 411, absque diagn., a M. pubescentis Willd. typo non valde recedit pube in folio- rum pagina inferiore non adeo densa atque cana ac illa M. pubescentis, sed laxiore, minus canescente, spica breviore atque tenuiore, 11 mm. lata. Folia inferiora late oblonga aut oblongo-ovata, basi in petiolum breviter con- tracta, subcordataque, inferiora 8 cm. longa, 35 mm. lata.

In fruticosis altissima ad rivum subthermalem Aquinci (Media Sept.), in humidis ad Vinga, Zábrány et Iráz (M. platyphylla Borb., Orvosok és term. vizsg. Munk. XX. (1880.) p. 312). |

d) var. M. Danubialis Borb. et H. Braun, apud Briqu. l. c. p. 67 (1889.), absque diagn., foliis abbreviatis, subcordato-ovatis, reflexis, argu- tissime serratis, utrimque villositate densa, atque sat crassa, subtus albicanti obductis ; caule quoque albo-villoso, spicis tenuiusculis, 12 mm. latis.

In humidis ad Danubium prope Cserevíz, ad Mehala Temesvarini.

6. M. brachystachya Borb., Magy. Orvosok és term. vizsg. Munk. XX. (1879/80.) p. 312, foliis elongatis lanceolatis, acuminato-attenuatis, basi ro- tundatis subcordatisque argute serratis, utrinque tenuissime puberulis, supra obscure viridibus, subtus pallidioribus, in nervis densius hirto-pubescen- tibus ; rameis ovatis aut subcordatis. Spica brevi ellipsoideo-elongata, cinereo-purpurascenti, verticillastro solitario tamen sepius in axillis foli- orum supremorum. Caule undique villoso.

In herbidis pusztarum Kot et Iráz territorii pagi Komádi cott. Bihar., sat frequens, in fossis vie ferreæ ad Dómolk, Taródháza (rara), ad Danubium prope Cserevíz, ad rivulos prope Beocsin (M. Syrmiensis Briqu. 1. e. 66), in humidis ad Vinga, Orsova. — In ripis et ad fossas prope Oravitza foliis minoribus ovato-lanceolatis ovatisque acuminatis, «leviter serratis» (= var. stenodonta m. ; M. parvifolia* Schur! Enum. p. 514 (1866.), non Opiz). Hee var. fide Schur etiam ad Kolos et Maros-Üjvár crescit.

Serbia : in humidis ad Rakovitza prope Bellogradum ( Petrovic ! ).

Romania : Kitila Mogoschæa ( Grecescu ! ).

M. brachystachya M. pubescenti nimis affinis differt foliis conspicue angustioribus minoribusque, acuminatis, magis elongatis, haud incanis, tenuius pubescentibus, spicis brevioribus, floribus minoribus ete., a M. Pan-

* M. silvestris var. pubescens Heuff.! herb. non Willd,

83

nonica foliorum minorum angustiorumque forma acuminata, inflorescentia comosa, minus albicanti-villosa.

Mentha (hirsuta a)| limosa Schur, Enum. pl. Transsilv. 517, que a botanicis nonnullis M. brachystachyae affinis esse dicitur, ad varietatem M. aquaticae L. pertinet, floribus duplo triploque ac in typo minoribus, foliis abbreviatis ovatis, basi leviter subcordatis.

7. M. Maximilianea F. Schultz, Flora 1854. p. 472 (M. rotundifolio- aquatica F. Schultz ibid. p. 226), caule horizontaliter villoso, foliis abbre- viatis, ovatis, leviter cordatis, breviter acutis, argute serratis, viridibus, utrinque hirtis, tenuibus. subrugosis, nervatura subtus prominente, villosa. Spicis oblongis, basi interruptis, crassiusculis, comosis.

Ad Weissenburg Alsatiæ.

Species Piperitarum, que corolla intus glabra (Leiomenthae ! ) foliisque conspicue petiolatis cum M. Frivaldszkyana conveniunt, calycibus pedi- cellisque glabris differunt.

Species denique Gentilium, item ex Leiomenthis, plerumque verti- cillastris omnibus remotis, axillaribusque, multo maioribus, foliis cane- scentibus etc. a M. Frivaldszkyana differunt. Verticillastra Gentilium in M. Haynaldiana solum approximata, spicam spuriam foliosam interru- ptamque simulantia, latitudine circiter illam M. spicatae L. inflorescentia crassiuscula adæquantia.

8. At M. Haynaldiana Borb., Magy. orvosok és term. vizsg. Munk. XX. (1879/80.) p. 313, flagellifera, foliis inferioribus late ovatis vel late ovato- oblongis, reflexis, superioribus ovatis, brevius longiusque acuminatis, infra- floralibus abruptim minoribus, reflexis, omnibus sat grosse arguteque ser- ratis, supra pubescenti-virescentibus, subtus canescenti-villosis, basi etiam leviter cordatis, brevius quam in ceteris « Grenttlibus» petiolatis, superioribus petiolis brevibus infidentibus. Verticillastra sessilia subsessiliaque, spicam foliosam laxiusculamque ludentia, foliis subiectis, late ovatis subcordatisque breviter acuminatis paulo breviora vel subæquilonga. Flores 4 mm. longi, pedicelli, ealyces atropurpurei et corolla extus patenti-hirsuta. Inflorescentiæ apice comoso. j

In herbidis exsiccatis ad Chrysium velocem prope Puszta-Iráz terri- torii Komádi, loco Telekkút.

84

GYPSOPHILA DIGENEA N. SP. HYBR. ET G. ARENARIAE W. ET KIT. VAR. LEIOCLADOS N. VAR.

Auctore Dre VINCENTIO DE BorBis, Budapestinensi.

Gypsophila digenea Borb. ( G.. arenaria <paniculata) e seriebus: «Stru- thium Ser.» in DC. Prodr. I. p. 352 pro parte, bi) «Paniculatae Boiss.» Fl. Or. I. p. 535, cı) «Parviflorae Fenzl» in Ledeb. Fl. Ross. I. p. 297. ; peren- nis, multicaulis, habitu Gypsophilam paniculatam L. referens, etiam inflo- rescentia, ut illa posterioris, magis foliosa.

Radice valida longissima, caudice polycephalo, abbreviato-ramoso ; caulibus adscendentibus, fere 1. metrum longis, a medio vel infra medium patenter patentissimeque ramosis, rigidis, inter flores flexuosis, colore atro- violaceo, ut etiam folia inferiora, perfusis, glaucescentibusque, inferne bre- viter hirtis, ceteroquin iam ab inferiore caulis parte, una cum foliis, gla- berrimis. Ramis decompositis effusis, foliosis.

Foliis patentibus, lineari-lanceolatis, utrinque, praecipue autem superne, sensim longe attenuatis, uninerviis, glaberrimis, glaucescentibus, crassiuscu- lis, superioribus rameisque magis anguste lanceolatis, acuminatis, inferne latioribus, denique in bracteas abeuntibus.

Floribus cymam amplam laxam, abunde floriferam, inferne foliosam, paniculeformem atroviolaceamque constituentibus. Cymae ramis dicho- tomice patentibus patentissimisque, inferne glabris, superne viscoso-pube- scentibus, pedicellis propriis solum eglandulosis, glabris, calyce circiter duplo longioribus ; ramulis inflorescentiæ superioribus trichotomis; bracteis sca- riosis violaceis pallidisque, late ovatis, acuminatis.

Flores parvi. Calyces 1-5—2""' longi, violacei, campanulati, quin- quefidi, laciniis subrotundo-ovatis, albo-marginatis, obtusissimis, rectis, stria dorsali ante apicem evanescente. Petalis albis linearibus, apicem ver- sus parum latioribus rotundatis, calycem fere duplo superantibus. Antheris pallide roseis, corollæ longitudinem cum filamentis adæquantibus aut paulo longioribus, ut videntur vacuis, stylis longe exsertis. Capsulas quasdam maturescentes vidi.

Habitat Budæ-Pestini : in collibus arenosis campi Rákos, ubi G. pani- culata et G. arenaria promiscue crescunt, rara. 22. Jul. 1888 florentem inveni.

85

G. digenea inter G. paniculatam atque G. arenariam media et vero- similiter hybrida. Habitum magis G. paniculatae L. refert, quacum etiam foliis, inflorescentia ampliore etc. convenit ; differt tamen ramis inflorescentiæ dense glandulosis, viscidisque, magis divaricatis, foliis parum angustioribus, bracteis brevissime ciliatis (non ut in G. paniculata glaberrimis), cyma minus — ac in G. paniculata, — repetito-ramosa, densiore, etiam inflore- scentiam G arenariae in mentem revocante, caule altiore magis superne ramoso, — a G. paniculatae var. adenopoda (G. paniculata Tausch, in Flora 1830. p. 244, Reichenbach, Fl. Germ. excurs. p. 802, non L.) preterea pedi- cellis brevioribus, glaberrimis, foliis angustioribus, — a 6G. arenaria deni- que habitu magis G. paniculatam referente, inflorescentia patentissima, laxa, haud «floribus confertissimis», foliis sensim longe acuminatis, etiam in ramis inflorescenti: inferioribus folia caulina in mentem revocantibus (folia G. arenariae linearia obtusa, non acuminata, sub ramis inflorescen- tie inferioribus iam magis bracteiformia), inflorescentia amplissima foliosa, foliis in cyma inferiore sat magnis, in superiore inflorescentiæ parte solum in bracteas abeuntibus, floribus minoribus, magis dissitis, pedunculis ramis- que cyme magis elongatis, nec non sepalis haud ciliatis G. digenca diver- sissima.

Observ. G. arenaria W. et. Kit. in Willd. Spec. pl. II. (1799) p. 664, Deser. et ic. pl. rar. Hung. I. p. 60. t. 41. (1800) plerumque ad G. fastigiatam L., sine dubio proximam trahitur, at iam ab ill. E. Fenzl in Ledeb. FI. Ross. I. p. 299. a G. fastigiata, pro varietate, separatur. Præter caules altio- res, virgato-ramosos et axillas inferiores fasciculiferas, quarum E. Fenzl l. c. mentionem fecit, Gr. arenaria a G. paniculata etiam bracteis angustio- ribus, glanduloso-ciliatis differt. Inflorescentia multo maior atque amplior, magis violacea, glandulis ramulorum densioribus ae in G. fastigtata ; ca- psula globosa. Inflorescentia G. fastigiatae ditiones magis boreales incolentis magis contracta, atque bracteis ramulorum viridium latioribus, inflatis con- spicue pallidior. G. fastigiata L. multo humilior, quam, G. arenaria.

Denique «G. arenaria» sive G. «fastigiata» autor. fl. Transsilv. magis cum priore ac cum posteriore characteribus convenit ; at ramulis inflorescen- tie omnino eglandulosis, floribus fructibusque paulo maioribus (4 longis) a G. arenaria recedit. Huius capsule non nisi 2—3™™ longe. Hee var. leto- clados Borb. ad Megyes Hungari: orientalis crescit (Barth exsicc.).

86

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK.

SCHMIDT Sinvor-töl Budapesten.

1. Zirkon, Almandin és Epidot Ausztráliából.

HawrkEN Mixsa egyetemi tanár, Déli Ausztráliában Adelaid-ben lakó unokaöcsesétől HANTKEN HENRIK úrtól az utóbbi időkben több kavics forma ausztráliai ásványt kapott, melyeket az egyetemi ásványtani intézetnek ajándékozni sziveskedett.

Ezen ásványok közül a setétbarna szinű darabokban dr. SzaBó JÓZSEF egyetemi tanár a Zirkont megösmerte és demonstrálási czélokra az egyik ilyen kavicsból a sejthető vezértengely irányára normálisan csiszolatot ké- szíttetett, melyen keresztül konoskóposan az itt ott zavart egytengelyű interferencziás képet valamint a positiv optikai jelleget is lehetett látni.

HANTKEN HENRIK úr küldeményében még több, de inkább fehéresszürke, szürke-sárgás szinű darab is volt, melyeken azonban több, feltűnő jó hasa- dás ötlött szembe. Vizsgálataimból kiderült, hogy ezek is csak meggombo- lyödött Zirkon kristályok, melyeken esetenkint az oszlopos termetet is ki- betűzhetni, de e Zirkonoknak szokatlansága a feltünő jó hasadás, úgy hogy egy egy kiváló hasadásnak megfelelően ezen kristályok gyongyhazas fényes- segliek, és így az első tekintetre bizonyos Korund kavicsokra emlékeztetnek.

A Zirkon hasadását az egyes buvárok különféle módon közlik, neve- zetesen míg a hasadási irányokban mindnyájan megegyeznek, mondván, hogy a Zirkon egy négyszögletes oszlopnak és egy hozzá tartozó négyszöges piramisnak lapjaival hasad, addig a hasadások minőségét változatosan köz- lik, a többség adatai nyomán azonban úgy, hogy a Zirkon hasadásainak minőségét tökéletlennek nevezik meg.

Az itt közölt ausztráliai Zirkon kristályok tehát igen jó hasadásukkal az idevonatkozó mineralogiai adatoknak ellentmondanak, reájuk illik azon- ban A. MicHEL Lévy és Aur. Lacroix * közlése, mely szerint a nagy Zirkon kristályokon a hasadások igen jók (tres nets) ; azonban az ilyen adat kifogá- solható, mert ezen vagy bármi más physikai sajátság tapasztalatlan minő- ségi tekintetben nem függvénye a kristályok mekkoraságának.

A megvizsgált ausztráliai Zirkonokon a kétféle hasadás majdnem

* Les minéraux des roches. Paris, 1888, p. 321,

87

megegyezően igen jó minőségű, az oszlopos hasadás valamivel jobb a piramisosnál. A kalapács ütéssel könnyen előállítható hasadási darabok az üveges fényességnél sokkal kiválóbban tündökölnek és rajtok tükrözési szögmérővel az élszögeket is meghatároztam, melyek a Zirkon ismeretes hajlásainak megfelelnek és a következők :

obs. calc. * (110) : (111) = 47°50" 47950 (110) : (111) = 89°58’ 90?—' (110) : (110) = 90° 4' 90°—'

A hasadasi oszlop lapjaira normális irányü csiszolaton konoskóposan ezen kristályok is a positiv jellegü egytengelyü interferenczias képet lát- tatják, vegyuletuket pedig Loczka Józskr ur derítette fel, a ki kérésemre az ude és tapasztalhatoan homogén próbát megelemezvén, a következő ada- tokat kozolte velem.

«A kristályok fajsúlya

1.371 gr. anyaggal 20.1° C-nál 4.696 1.370 gr. anyaggal 19.6? C-nál 4.694

közepertekben tehát : 4.695.

Az elemzésnél 0.361 gr. adott 0.243 gr. ZrO,-t, 0.407 gr. pedig 0.136 gr. SiO,-t, ezenkívül CuO-t is ki lehetett mutatni, de a mennyiségének meg- határozására nem volt elég anyag.»

A kristályok százalékos összetétele tehát

Oe ar aps ior UND eee Naar (TO chc dle -—

Ezen Zirkon kristályokon kívül HawrkEN ur küldeményében Déli- Ausztráliábol származó gránát kavicsok is voltak, melyek vizsgálataim nyomán Almandinok. Ezen Almandinok között a nagyobb darabok élénk megypiros, särgäsvörös szinűek, a kisebbek pedig az ibolyaszinhez hajló világos vörösek. Optikai tekintetben normálisak, tetemes nagyításnál csekély mennyiségű inhomogenitásukat apró, fonalszerű, optikaian anisotrop kris- tály zárványok árulják el.

Ezen Almandin nevezetes azért, mert mint Henry Y. L. Brown ** írja, Dél-Ausztráliában az éjszaki territorium folyóiban a gránátok a hordalékok között igen gyakoriak és néhány évvel ezelőtt igen értéke- sek is voltak, mert akkor rubinoknak gondolták őket. Nagy mennyiségben

* PninLips, Mineralogy, 1852, p. 340. ** A Record of the Mines of South Australia. Adelaide, 1890. p. 136,

88

gyűjtötték a Maude, Florence és Hale folyókban és jo árakon eladták, mig- nem kiderült, hogy e kaviesok nem rubinok, kanem gránátok. Ekkor a bá- nyászat megcsappant és ma már megszünt a munka ott, a hol a rubin-só- vargas idején nem kevesebb mint 24 külón rubin-bányatársaság tobb száz bányatelekkel alakult.

Az Almandin kavicsok között végre egy Epidotra is bukkantam, mely setét olivazóld, inkább piszkos zóld szinü volt és vekonyabb lemezeken a fűzöld, apró szilánkokban pedig a sárgás zöld színt láttatta. Ez Epidot viselkedése normális, a melyen külömben a jó hasadási lapok élszögét a tükrözési szógméróvel 64?37' nagynak határoztam meg.

2. Pyrit Porkura határából, Hunyad megyében.

Dr. Primrcs Gvónav úr 1888-ban a Csetrás hegység területén, névsze- rint Porkura határában a Szlatyin nevű patakban Pyrit kristályokat gyűj- tött, a melyek közlése szerint egy igen elváltozott diabas-szerű közetben termettek. Dr. Primics űr e kristályokból szives volt küldeni nekem és ezekre vonatkozó tapasztalataim a következők.

A mindössze nehány milliméter nagyságú kristályok az érdekesebb Pyritek közé tartoznak, mert rajtok a következő formákat határoztam meg :

€.4001'. oo co q-1911V- 909

pbi 0 m.1311!.303 2 d.{110\. 0 e . (210) . e E 3 w.{332\ 3/20 DS ee = : 4092 u.{221\. 90 b. 7421) . E

5/205/3 f OF 71532! : | 9 |

Osszesen tehát 11 forma, kózóttük nem kevesebb mint 7 huszon- négyes, ügy hogy e fényesen csillogé kristályok lapokkal valóban bóvel- kednek.

Ezen elsorolt formák közül a c. 001}, p.{111\, e. 21910), q. 1911) és uw. 1221) a jellemzők, mert úgyszólván minden egyes kristályon megtaläl-: hatók; a gyakori formák közé tartoznak még az x.:(321) és d. (110) is, ellenben már jóval ritkábbak az 0 . 21532], m. (311! és 4.71421), végre a legritkább a w. {332}, mint a mely utóbbi formát csak egy kristälyon tapasz- taltam.

A. kristályok termete, az imént elsorolt jellemző formák lapjainak köl-

89

csönös nagysága szerint vagy koczkaféle, vagy pedig oktaéderes. A koczka féle termet látszatra gyakoribb, mert 34 egy es kristályon 23 esetben a koezka lapjainak nagysága szabta meg a kristályok termetét és esak 11 kris- tály termett a jellemzóen legnagyobb oktaéder lapokkal.

A koczkaféle termetü kristályok azután, kórülbelól egyenló szám- arányban — kétfélék, vagy a közönséges, többé kevésbbé egyenlő nagyságú koczka-lapokkal termettek, vagy pedig az egyik vezértengely irányában megnyult oszlopos külsejűek. A közönséges koczka termetű kristályok ezen Pyritek között a legkevésbbé szépek, részint mert a lapoknak többsége saját-

ságosan hézagos felületű, részint mert a koczka és az oktaéder lapjain kívül a többi formák meglehetős keskeny lapokkal tapasztalhatók. Az egyik vezér- tengely irányában megnyúlt kristályok ellenkezően a legszebbek, lapjaik ragyogók és jól megformálódtak. Ezen utóbbi kristályokon azután gyakori dolog, hogy a megnyúlási tengelyhez normális helyzetű koczka lappár közül az egyik lap igen igen apró, a másik pedig tetemes nagy és így hason- lók azon limonittá átváltozott kristályok egy részéhez, melyeket P. W. JEREMEJEV az orenburgi kozákok és a baskirok földjének aranymosásaiból az Uralban megismertetett.!

Az oktaéderes kristályok termete pedig hasonló azon kristályokéhoz, melyeket Zımänyı KÁnory Coloradoból Zuni Mine, Poughkeepsie Gulch, Sil- verton közeléből ismertetett meg? s a melyeken a 1221) és {211} formák jó nagy lapokkal termettek. Ezen formák mint említettem, a szóban forgé porkurai kristályoknak szintén jellemző sajátságaihoz tartoznak; ujabban W. B. Smirn ? is ugyancsak coloradoi (Saratoga Mine, Gilpin County) pyrit kristályokról írja le ezen formákat.

A mi az egyes formák lapjait illeti, a koczka 1001} rendesen jól meg- formálódott, lapjainak ismert vonalozottsaga azonban nem feltünő. Az oktaéder lapjai a {211} megfelelő szomszédos lapjaival formált élekkel egy- közesen három irányban finoman vonalzottak. A dodekaéder igen keskeny és hiányos felületű lapokkal található meg; a (1332) formát is csak mint rendkívül finom csikot födöztem fel egy kristályon, melyen egyébként övi helyzete folytán jól megszabott volt.

A (291! rendesen eléggé széles lapokkal található meg, melyek a (221 : 321] éllel egykozes irányban jellemzően rostosak. Jellemző rostozást figyelhetni még a {211} formának jól megtermett lapjain is, még pedig a [211 : 212] éllel egyközesen ; a (211) lapjai ezenkívül a szomszédos oktaéder lapokkal formált élekkel As a gyanesak finoman rostosak, ügy hogy ennek kóvetkeztében két irányü vonalozást figyelhetni meg rajtok.

! Gornyi Journal 1887, 963—309. Ref. Groth's Zeitschr. 15, 533, Fig. 9. ? Földtani Közlöny, 1888, 18, 385—387. ? Ref. Groth's Zeitsehr. für Kryst. 17, 416.

90

Az elsorolt vonalozottságok tehát a pentagonumos felesség szimmet- riäjäval egybehangzanak, nevezetesen csakis a koczka lappárjaitól megsza- bott vezér-szimmetria sikokhoz mérve szimmetriás irányüak ; az oktaéder lapjai ezen kívül a rostozás tekintetéből mint láttuk a dodekaéder féle ko- zonséges szimmetria sikokhoz szabva is szimmetriásak.

A (811) formának igen keskeny lapjait csak nehány kristályon talál- tam meg, minden egyes kristályon meg volt azonban a jellemző (210) forma, habár lapjai egy esetben sem domináltak, sőt inkább a (221) és [211] huszonnégyesek mellett legtöbbnyire háttérbe is szorultak ; a -(210) lapjai voltak egyébként a legsimábbak ezen pyrit kristályok összes lapjai között, mint a melyeken semmi vonalozást sem tapasztaltam.

Az elég gyakori (321) forma szembeötlőbb sima lapjaival átalában kisebb nagyságú, a z(421) formát meg épen csak mint rendkívül finom csi- kot találtam meg két kristályon az övek megszabta helyén.

Kiválóan érdekes formája végre ezen porkurai pyrit-kristályoknak a 7{532\, melyet 37 kristály között 4 kristályon megtaláltam, Lapjai bár keskenyek, de simák és elég jól mérhetők, úgy hogy egy esetben még ezen forma egy feltünően nagy lapjának több szomszédos laphoz való hajlását is pontosan megmérhettem. Ezen formát a waldensteini (Karintia) pyrit kris- tályokon R. HELMHACKER 1876-ban mint ujat födözte fel * és azóta tudtom- mal semmi más pyrit kristályokon sem találták. HELMHACKER 202 kristály között mindössze 5-ször akadt reá és tengelymetszéseit az övi helyzetből határozta meg ; látható tehát, hogy a porkurai kristályokon ezen ritka for- mát, mérhető sima lapokkal 41/s-szor gyakrabban találtam, mintsem a mennyiszer az a formáik sokaságával hires waldensteini kristályokról ismeretes.

Ezen kitünően fényes Pyrit kristályok közül egy maximálisan 2.8 "v, nagyságú, oktaéderes termetű kristály, az egyes formák nagysága szerint apadó rendben elsorolva a következő formák kombinálását láttatta, ú. m. :

0902 pista uu e.2(210). —5

9 ( )3 c . (0011 . 00000 s.a (391). [CR u.[991). 90 d. (110). 0 g.12111. 202 m. {311\. 303

d 4 714211. eS

Ez egyuttal a legszokottabb kombinálása a szóban forgé kristályok- nak ; az alábbi táblázatban az ezen kristályon megmért élszógeket közlöm,

* Pyrit von Waldenstein in Kärnthen. Tscherm. Min. Mitth. 1876, 13—94.

91

megjegyezvén, hogy az n-el jelzett oszlop az egyes megmért élek számát, a +d pedig a közölt mérési adatnak mint kozépértéknek az egyes adatoktól való közepeltereset tünteti fel.

obs. n +d cale. (100) : (210) — 26? 34' Ad 9.969995 (100) : (010) 2 90 — I RE OO (200) LEO AT er. = (100) : (111) 2 54. 44 TA up Or AR t ts (100) : (911) = 35 17 Sr dendo." 15.09 (100) : (291) — 48. 11 D 28) m S. 41.93 (100) : (321) = 36 44 Our etal 96. 44.57 (100) :(119) — 65 52 (a RS od 954) 48 (219) : (212) — 38 57 CHROME 56590 (211) : (112) = 59 58 D EE CB LEE o (211) : (321) =10 52 Se, 10,53 36 211):(110)=29 56ca 1 SU Esse (112) :)132)— 49 7 1 49 6 94 (210): (391) — 17 7 oc x T deme (210) : (111) — 39 19 Qm aig ctore (021):(131) 2 19 37ca 1 19 17 10 (119) : (112) — 48 12 1 AS. 11 94

Egy másik, szintén oktaéderes termetű, maximálisan 4%, nagyságú kristályon a következő formákat figyeltem meg, à. m: {111}, (211), (2101, 1001), (991! 21321], 7532! és 1110). Az 1532) forma er itt az

alábbi erteket kaptam :

obs. eale. OU RES EUN M E ruse ons Ds; 17 4 18 93

Egy nagyobbacska, igen szép, bar csak töredék kristalyon végre a szokott formákkal a 71532} feltünő nagy lappal termett, úgy hogy a kovet- kező hajlásokat mérhettem meg :

obs. calc. (532) : (111) = 20° 39 90° 30" 51” (539): (221)—13 8 AR (532) : (100; — 35 48 35 A7 45 (532) : (332) — 14 Mca 14 96 3 (Sous T Dy E 0929 Ga aoe le (539) : (821)— 4 15 4 18 93

Ez volt egyúttal az az egyedüli kristály, melyen a 1332} format is megtaláltam.

99

A porkurai itt megismertetett Pyrit kristalyoknak tovabbi érdekessege még az, hogy azokon negativus helyzetű formákat is tapasztalhatni. A nega- tivus formák ezeken a kristályokon igen gyakoriak, majdnem minden egyes kristályon megtaláltam nyomaikat. Lapjaik azonban igen aprók és ezenki- vul érdes felületüek, részben gömbölyödöttek is, úgy hogy tengelymetszéseik

biztosan meg nem szabhatók. Az övi helyzetből és az igen csak megközelítő z fi 91 oo O?/2 és a 7,023, —

9 2 valószinűséggel következtetni. Az elsorolt szógmérési adatokat egy Fuess-féle kéttávesoves tükrözési goniométerrel (Modell Nro II a) határoztam meg. Budapest, kir. magy. tud. egyetemi ásványtani intézet.

mérésekből a 21012) — formákra lehetett némi

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK.

VOL. XIII.

Alle Arbeiten, — ausge- nommen die lateinisch ge- schriebenen, — erscheinen ausser der ungarischen noch in einer anderen (deutscher, franzósischer oder engli- scher) Sprache.

Vor jedem Artikel ist die Pag. des ungarischen Textes angegeben.

Die Tafeln sind gemein- sam fiir beide Texte.

Der Wissenschaft ge-

genüber sind die Autoren |

verantwortlich.

REVUE.

Toutes les exceptées celles en latin, pa- raissent, hors du hongrois,

| publications |

encore dans quelque autre |

langue (en allemand, fran- çais ow anglais).

A la téte de toute com- munication la page du texte hongrois sera citée.

Les planches sont les mémes pour tous les deux textes.

Seuls les auteurs sont responsables aw point de vue scientifique.

1890. N,. 2—3.

Every publication, ex- cepted those written in la- tin, will be published, be- sides the Hungarian, also in an other (German, French

| or English) language.

At the head of every article the page of the Hungarian text will be quoted.

The tables are the same for both texts.

The authors alone are responsible for the scien-

| tifical contents of their res-

pective papers.

Pag. 45.

Additamentum primum ad Monographiam Chrysidi- darum orbis terrarum wniversi. Ab Arexanpro Mocsiny.

Pag. 67.

ALG/E NONNULLA A BEATO E. FRIVALDSZKY IN

RUMELIA LECT AS.

A Dre Jur1o IstvAnrri1, Budapestinensi.

Enumerantur 50 species Algarum aque dulcis, unam Nitellam imma- turam Herbarii Musei Hung. Nat., a b. E. FRIvALDSZKY circa oppidulum Philippopolis, in aquis stagnantibus collectam, — incrustantes.

Nove varietates sunt:

Achnanthes Hungarica Grunow var. Rumelica,

Oedogonium cyathigerum Wittrock var. Rumelica.

Pag. 78.

Mentha Frivaldszkyana Borb. et species affines. A Dre

VINCENTIO DE BORBÁS.

Pag. 84.

Gypsophila digenea n. sp. hybr. et G. arenaria W. et Kit. var. leioclados m. var. A Dre Vixcentio DE Boris.

Publt XIE 12.1890;

ayy

Mr M

=

SZERKESZTI

SCHMIDT SANDOR.

TIZENHARMADIK KÖTET.

NEGYEDIK FÜZET.

OT TÁBLÁVAL.

nas marezius 22-én 1891.

fl nn CE

TERMESZETRAJZI FUZETEK

KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM

ZEITSCHRIFT FUR ZOOLOGIE, BOTANIE, MINERA- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST

. EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST.

EL

A MAGYAR

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK

Not ELTA 1890:

JOURNAL POUR

LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI-

NERALOGIE ET GEOLOGIE AVEC

UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER.

PUBLIÉ PAR LE MUSEE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST.

BUDAPEST

NEMZETI MUZEUM

Papi Pi 2541990;

TULAJDO

PERIODICAL OF ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. EDITED BY THE HUNG. NAT.

MUSEUM AT BUDAPEST.

Sanson Hg Mm

TARTALOM.

. FRANZENAU ÁGOSTON. Bujtur fossil foraminiferái. II. tábla és 6 rajz - Dr. Fırarszky NÁNDOR. A kikeleti pu nehány virägalakjärdl. SED dabis. ces re . Dr. Dapay JENÓ. A magyarországi u Den VETTE E ees IV. Y. s VI. et cape marin BL Ne MM ail CRIE

. Dr. ISTVÁNFFI GYULA. A metsorpanierél NT TA ee el * MELcZzER Guszriv. A coloradói Topasról Két rajzzal __ __ = Dr. BorBis VINCZE. A Lathyrus peu és L. gramineus bükkóny- fajok földrajzi elterjedése

Revue.

A. FRANZENAU. Die fossilen Foraminiferen Bujtur’s. Taf. IL. und 6 Fig. £

mr lextr 2. 0 : Í Dr. FERD. FrLARsZKY. Ueber TB Me du uen bér dem Schneoglöckehen | 7 N (Galanthus nivalis, Di) Taf UL 200252

Dr. E. von Dapax. Uebersicht der Diaptomus-Arten Gone Taf. 1v. y. VI. T f

Dr. Gy. d'Isrvinrrr. Du papier météorique __ __ __ _

A. Merczer. Ueber den Topas von Colorado. Mit zwei Figuren 180 a

A. SCHMIDT. Mineralogische Mittheilungen. 1. Zirkon, Almandin und Epidot von Australien. 2. Pyrit aus der. Umgegend von Porkura, Hunyader Corine Je aa PAN cS NEL MU dE ROME QURE

Dr. V. de BorBis. Area E Leiber ufus EE L. graminei - 192.

D

TA

PM

XIII. KÖTET. 190. —— TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. ES Nus

BUJTUR FOSSIL FORAMINIFERÁT.*

# Franzenau Acosron-töl Budapesten.

(II. tabla és 6 rajz.)

Bujturról foraminiferákat legelőször JoHANN EHRENREICH von FICHTEL a «Beitrag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen, Nurnberg. 1780» ezimti munka első részében a 78. oldalon említ, midőn az akkori szokásos echinit elnevezés alatt gombalaku testeket ismertet, melyeken 10, a dinnyék mód- jára alkotott, egyik központtól a másikig terjedő szelet alkotja a felületet és melyek Lropotp von Ficuren-nek és JoHann Paun Cann von Morr-nak a «Testacea microscopica. Wien.» 1803-ban a Nautilus melo-ról adott leirása és rajza után (118. oldal, 24. tábla a— ábra) mint az Alveolina melo is- meretesek.

Ez időtől d’Orsıeny munkájának «Die fossilen Foraminiferen des tertiüren Beckens von Wien. Paris. 1846» megjelenéséig e helyről foramini- ferákat nem említenek, habár ezt kitünő megtartású kovuleteiért igen gyak- ran és sokan keresték fel. |

D’Orpieny munkájában találunk ismét szórványosan adatokat, a mennyiben mint innét származókat leirta az

Orbiculina rotella (142. lap, VII. tábla, 13., 14. ábra), Quinqueloculina Partschii (293. lap, XIX. tabla, 4—6. ábra), és « zigzag (295. lap, XIX. tábla, 16—18. ábra) fajokat.

Késóbb, 1863-ban, Srur a «Bericht uber die geologische Uebersichts- aufnahme des südwestlichen Siebenburgen» (Jahrbuch der k. k. geolog. Reichsanstalt, Bd. XIII. p. 83) ezımü művében, mint a bujturi faunához tartozót a kovetkezó 13 foraminiferát nevezi meg :

Nonionina communis d'Orb., Polystomella crispa d'Orb., Dendritina Haueri d'Orb.,

* J. E. FicHTEL és utána mások a marin neogen kövületek eme helyét néha Al Pestes helység nevével jelólik.

“I

Természetrajzi Fiizetek. XIII. kót.

96

Alveolina melo d'Orb.,

« Haueri d'Orb., Amphistegina Haueri d'Orb., Globulina gibba d'Orb., Textularia levigata d'Orb., Triloculina gibba d'Orb., Quinqueloculina zigzag d'Orb.,

« Haidingeri d'Orb., « foeda Rss., « Partschii d Orb.

Majdnem ugyanezen jegyzéket közli Haver és SrAcHE a «Geologie Sie- benbürgens. Wien. 1863» czímű munkában a 613. lapon, csakhogy a hiányzó Triloculina gibba-t és Quinqueloculina Partschi1-t az Articulina gib- bulosa d'Orb. helyettesíti.

Az 1865. évben Karrer irt le egy Quinqueloculina Transilvaniæ-t az «Ueber das Auftreten der Foraminiferen in den Mergeln der marinen Ufer- bildungen (Leythakalk) des Wiener Beckens» (Sitzb. der kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. Band 50, I. Abth. p. 704, Taf. I. Fig. 4) ezimti érte- kezésben és 1867-ben egy Triloculina angulata-t a «Zur Foraminiferen- Fauna von Oesterreich» (Sitzb. der kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. Band 55, I. Abth., p. 359, Taf. IL, Fig. 6) ezimü mtivében e helyiségról, to- vábbá a kosteji miocen foraminifera fauna leirása alkalmából (Sitzb. der kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. 1868. Band 58, I. Abth., p. 153 und 156) az Alveolina melo és rotella d'Orb. és a Peneroplis Haueri d'Orb. és planatus Fichtel és Moll elöjöttet említi.

A foraminiferákról valamivel részletesebb adatokat találunk dr. M&r- oNFI «Adatok a bujturi mediterrán homok foraminifera faunájához» (Orv.- term. Értesító. Kolozsvár. 1886. Természettudományi szak, 94. lap) ezimü kozleményében, ki is egy maréknyi homok mikroskópiumos vizsgálatának eredményét kozli.

Ó a kóvetkezóket találta, u. m. :

Biloculina inornata d Orb. (?),

« sp. 2 különböző alak, Triloculina austriaca d'Orb.,

« gibba d'Orb.,

« sp.? különböző alakok, Quinqueloculina zigzag d’Orb.,

« Partschii d'Orb.,

« Schreibersii d'Orb.,

« Akneriana d'Orb.,

Quinqueloculina Badenensis d’Orb.,

« Mayeriana d'Orb.,

« sp.? különböző alakok, Dendritina sp.? 2 species, Orbiculina rotella d'Orb., Alveolina melo d'Orb.,

« Haueri d'Orb., Dentalina Adolphina d'Orb.,

« elegans d'Orb., Robulina ealear d'Orb., Glandulina lævigata d'Orb., Globulina gibba d'Orb.,

Orbulina universa d'Orb., Globigerina regularis d'Orb., Textularia carinata d'Orb., Plecanium lævigata d'Orb., Spirolina sp.? (nem az austriaca), Rosalina simplex d'Orb., Amphistegina Haueri d'Orb., Polystomella crispa d'Orb., Nônionina sp. ?

Heterostegina costata d'Orb.

Stur, Hauer és Stache és Martonfi jegyzékeit használta fel vegul Nemes az «Ujabb adatok a bujturi mediterran rétegek faunajanak ismerete- hez» (Orvos-term. Értesítő. Kolozsvár. 1888. Természettudományi szak 19. lap) ezimü értekezésében kozlottekhez, a hol 6 azonban mint Martonfi- tól elószór talált alakokat az

Orbiculina rotella d'Orb.-t és a Plecanium lævigata d'Orb.-t

kulonosen kiemeli, de melyek elseje, mint az elóbbiekból látható, mar d'Orbigny által e helyről ismert volt, az utóbbi pedig a Stur jegyzékében előforduló Textularia levigata d'Orb.-val azonos.

Összefoglalva az említetteket, kiderűl, hogy Bujturrél csak 31 fora- minifera-faj valt ismertté, mi a tóbbi kovuletek gazdagsága mellett — Ne- mes után ezek 330 körül volnának — valóban feltünő kevésnek nevezhető. E látszólagos szegénység oka azonban nem ez állatosztály hiányában kere- sendő ; inkább a véletlennek tudandó be, hogy ezen alakokat nem vizsgálta senki sem behatóbban, mert én 65 gramm iszapolt homokból 1°53 gramm súlyú, már tekintélyes mennyiségű foraminifera héjakat szedtem ki.

Anyagomban 123 alakot találtam.

7%

Ezek között van:

Biloculina OMR 6lebisenma a 2 Milhohna Sw nodal» rbulima: -- 1 Vertebralina | 2 2a ea sPullenia 1 Hauerina LUPO 1 Discorbina 8 Cornuspira .. .. - .. 1 Truncatulina T 3 Beneropus. a ga 2 | Heterolepa i 9 Alveolina eu sa 9 Pulvinulina _ o Dex ul A ME 8 Epistomma ._. 1 Verneuilina An Porte neta DEN Un. len e 3 NOSE E ERES 1 Nonionina 4 Polymorphina __ .. .. 16 Polystomella 7 Uvigennay!? eget MS I

ha ezekhez az irodalomban emlitett, de általam nem találtakat még hozzá- esatoljuk, ágy mint a:

Miliolina angulata Karr.,

« Haidingerii d'Orb.,

« Transilvaniæ Karr., Vertebralina gibbulosa d'Orb., Peneroplis planatus Fichtel & Moll., Alveolina Haueri d'Orb., Glandulina lævigata d'Orb., Dentalina Adolphina d'Orb.,

« elegans d'Orb., Cristellaria ealear d'Orb., Rosalina simplex d'Orb., Amphistegina Haueri d'Orb., Heterostegina costata d'Orb.-t,

akkor Bujturról összesen 136 foraminifera-faj válik ismertté.

Mielőtt az anyagomban előforduló alakokat és azok mennyiségét rész- letesen felemlíteném, megjegyzem, hogy az egyes fajoknál csakis azon le- irást és ábrát idézem, melylyel példányaim összeegyeztek.

MILIOLIDAF.

Biloculina clypeata d'Orbigny. (Die fossilen Foraminiferen des ter- tiären Beckens von Wien. Paris. 1846. p. 263, Taf. XV., Fig. 19—21.) Nem ritka.

Biloculina inornata d’Orb. (l. e. p. 260, Taf. XVI. Fig. 7—9.) A rit- kan előforduló példányok egynémelyike egészen gömbalakü.

99

Biloculina cyclostoma Reuss. (Neue Foraminiferen aus den Schichten des österreichischen Tertiärbeckens. Denksch. der kais. Akad. der Wissen- sehaften. Wien. 1850. Band 1, p. 382, Taf. XLIX., Fig. 6.) Nem ritka.

Biloculina bulloides: d'Orb. var. truncata gracilis Reuss. (Die fossile Fauna der Steinsalzablagerung von Wieliezka in Galizien. Sitzb. der kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. 1867. Band 55, I. Abth., pag. 68, Taf. IL. Fig. 2.) A biloculinäk kózótt a leggyakoribb forma.

Biloculina rixatoria n. sp. (IL tábla, 1a, b, c ábra). Egy alak, mely oldalt ósszenyomott, azaz melynek terjedési síkja elólról hátrafelé tart, mint az a Nummuloculina contraria d'Orb. sp.-nél előfordul. Csakhogy héjunk ovalis kerületű, felül ferde, alól legombolyodott, az utolsó kamra az utolsó- előttinek találkozási vonala mentén mélyített. A nyilás tojásdad-alakú egy erős, a szabad végén megvastagodott foggal, mely oldalról tekintve a héj körvonalán kiemelkedik.

A héj egy millimeternél nagyobb.

Egy egészen analog alakot közöl Brapy,* melyet ő a Triloculina cu- neata Karr., biloculina változatának tart.

Miliolina seminulum Lin. sp. (Brady. Report on the foraminifera. The voyage of H. M. S. Challenger. London. 1884. Zoology. Vol. IX., p. 157. Pl. V., Fig. 6.) Egy példány.

Miliolina oblonga Montagu sp. (Brady. l. c. p. 160, Pl. V., Fig. 4.) Egy példány mindenben egyezik az idézettel.

Miliolina agglutinans d'Orb. sp. (Brady. 1. c. p. 180, Pl. VIII. Fig. 6., 7.) A Miliolmák leggyakoribb faja.

Miliolina Cuvieriana d'Orb. sp. (Brady. l. c. p. 162, Pl. V., Fig. 12.) Ritka. A

Miliolina insignis Brady. (1. e. p. 165, Pl. IV., Fig. 8., 10.) Ez éló alakkal egyezó példányok nem ritkák.

Miliolina Akneriana d'Orb. sp. (Quinqueloculina Akneriana d'Orh. Die fossilen Foraminiferen des tertiären Beckens von Wien. Paris. 1846. p. 290, Taf. XVIIL, Fig. 16—21.) A gyakori tipusos forma mellett szintén gyakoriak a hosszúkás hejjuak.

Miliolina badenensis d’Orb. sp. (Quinqueloculina badenensis d'Orb. l. e. p. 299, Taf. XX., Fig. 10—12.) Nem ritka. A négyoldalu kamrák sarka néha élesek.

Miliolina Bouéana d'Orb. sp. (Quinqueloculina Bouéana d'Orbigny. l. e. p. 293, Taf. XIX., Fig. 7—9.) Ritka.

Miliolina Nussdorfensis VOrb. sp. (Quinqueloeulina Nussdorfensis d'Orb. 1. c. p. 295, Taf. XIX., Fig. 13—15.) Nem ritka.

* Report on the Foraminifera. The voyage of H. M. S. Challenger 1573—76. Zoology. Vol. IX., Pl. L, figs. 19, 20.

100

Miliolina consobrina d’Orb. sp. (Triloeulina 'eonsobrina d’Orb. 1. c. p. 277, Taf. XVIL, Fig. 10—12.) Nem ritka. Egyik példány utolsó kamraja- nak ama része, mely a nyilást hordja, esóvé nyult ki.

Miliolina contorta. d'Orb. sp. (Quinqueloculina contorta d'Orbigny. l. e. p. 298, Taf. XX., Fig. 4— 0.) A gyakori alakokból való.

Miliolina Partschii d'Orb. sp. (Quinqueloculina Partschii d'Orb. 1. c. p. 293, Taf. XIX., Fig. 4—6.) Ritka.

Miliolina Dutemplei d'Orb. sp. (Quinqueloculina Dutemplei d'Orb. 1. e. p. 294, Taf. XIX., Fig. 10—12.) Ritka.

Miliolina gibba d'Orb. sp. (Triloculina gibba d'Orbigny. 1. c. p. 274, Taf. XVL, Fig. 22—24.) Gyakori.

Miliolina inflata d'Orb. sp. (Triloculina inflata d'Orb. l. c. p. 278, Taf. XVIL, Fig. 13—15.) Egy példány.

Miliolina Josephina d'Orb. sp. (Quinqueloculina Josephina d'Orb. l. e. p. 297, Taf. XIX., Fig. 25— 27.) Ritka.

Miliolina longirostra d'Orb. sp. (Quinqueloculina longirostra d'Orb. l. e. p. 291, Taf. XVIIL, Fig. 25—27.) Nem ritka.

Miliolina Mayeriana d'Orb. sp. (Quinqueloculina Mayeriana d'Orb. l. e. p. 287, Taf. XVIIL., Fig. 1—3.) Nem ritka.

Miliolina pauperata d'Orb. sp. (Quinqueloculina pauperata d'Orb. 1. c. p. 286, Taf. XVIL, Fig. 22—24.) Ritka. Egyik példány alakja kissé elütó az idézettól, mennyiben nem olyan lapos, mint ez.

Miliolina Schreibersii d’Orb. sp. (Quinqueloculina Schreibersii d'Orb. l. c. p. 296, Taf. XIX., Fig. 229—924.) Ritka.

Miliolina triangularis d'Orb. sp. (Quinqueloculina triangularis d'Orb. l.c. p. 288, Taf. XVIIL, Fig. 7—9.) Gyakori A példányok egynémelyike igen hosszüra nyult.

Miliolina trigonula Lamarck sp. (Triloculina austriaca d'Orbigny I. c. p. 275, Taf. XVI., Fig. 25—27.) Nem ritka.

Miliolina zigzag d'Orbigny. sp. (Quinqueloculina zigzag d'Orbieny. l.c. pag. 295, Tafel XIX., Fig. 16—18.) E hely leggyakoribb alakjai kó- zul való.

Miliolina decipiens Rss. sp. (Triloculina decipiens Reuss. Neue Fora- miniferen aus den Schichten des österreichischen Tertiàrbeckens. Denkschr. der kais. Akad. d. Wissenschaften. Wien. 1850. Bd. 1, p. 582, Taf. XLIX., Fig. 8.) Nem ritka.

Miliolina foeda Rss. sp. (Quinqueloculina foeda Reuss. l. e. p. 384, Taf. L., Fig. 5, 6.) Ezen aránylag nagy faj nem ritka.

Miliolina grinzingensis Rss. sp. (Quinqueloculina grinzingensis Reuss. l. e. p. 385, Taf. LL, Fig. 1.) Ritka.

Miliolina latidorsata Rss. sp. (Quinqueloculina latidorsata Reuss. 1. c. p. 386, Taf. L., Fig. 12.) Csak két példány.

101

Miliolina lenticularis Rss. sp. (Quinqueloculina lenticularis Reuss. l. e. p. 384, Taf. L., Fig. 4.) Ritka. Példányom igen kicsi, és kevésbbé lapos korongalaku.

Miliolina signata Rss. sp. (Quinqueloculina signata Rss. 1. e. p. 385, Taf. L., Fig. 11.) Ritka. A kamrák hatrészeinek barázdái az oldalokon foly- tatódnak.

Miliolina suturalis Rss. sp. (Quinqueloculina suturalis Reuss. l. c. pag. 385, Taf. L., Fig. 9.) Az egyetlen példány foga hiányzik, a meghatá- rozásnál tehát csakis a héj keruletének alakja és a kamrák elhelyezése volt mérvadó.

Miliolina tricarinata d'Orb. sp. (Triloculina tricarinata d'Orb. Reuss. Die fossile Fauna der Steinsalzablagerung von Wieliczka in Galizien. Sitzb. der kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. 1867. Band 55, I. Abth., p. 71, Taf. IL, Fig. 4.) Gyakori. A kamrák széleinek élei gyakran tompábbak mint azt az idézett ábra mutatja.

Miliolina Ermani Born. sp. (Quinqueloculina Ermani Bornemann. Die mikroskopische Fauna des Septarienthones von Hermsdorf. Zeitschrift der deutschen geolog. Gesellsch. 1855. Band 7, p. 353, Taf. XIX., Fig. 6.) Ezen oligocen-faj — melyet Reuss a Miliolina triangularis d'Orb.-hoz so- rol — gyakori a faunában. Egyes példányok kamra-élei valamivel éleseb- bek, mint azt az idézett ábra mutatja.

Miliolina truncata Karr. sp. (Triloculina truncata Karrer. Ueber das Auftreten der Foraminiferen in den Mergeln der marinen Uferbildungen (Leythakalk) des Wiener Beckens. Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften. Wien. 1864. Band 50, I. Abth., pag. 704, Taf. L, Fig. 2.) Nem ritka.

Miliolina cuneata. Karr. sp. (Triloculina cuneata Karrer. Zur Fora- miniferen-Fauna von Oesterreich. Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften. Wien. 1867. Band 55, I. Abth., p. 359, Taf. IL, Fig. 8.) Hey hosszura nyult példány.

Miliolina pyrula Kary. sp. (Triloculina pyrula Karrer. l. c. p. 359, Taf. IL, Fig. 7.) Nem ritka.

Miliolina undosa Karr. sp. (Quinqueloculina undosa Karr. 1l. c. p. 361, Taf. IIL, Fig. 3.) Csak egy példány.

Miliolina Atropos Karr. sp. (Quinqueloculina Atropos Karrer. Die miocene Foraminiferen-Fauna von Kostej im Banat. Sitzungsberichte der kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. 1868. Band 58, I. Abth., pag. 152, Taf. IIL, Fig. 6.) Gyakori.

Miliolina Clotho Karr. sp. (Quinqueloculina Clotho Karrer. 1. c. p. 146, Taf. IL, Fig. 5.) Gyakori. Sok héj nemesak hogy nem sima, hanem egészen ripacsos feluletti.

Miliolina dilatata Karr. sp. (Triloeulina dilatata Karr. l. c. p. 139,

102

Taf. IL, Fig. 1.) Két példány kózül az egyik aránylag széles a magas- ságához.

Miliolina intermedia Karr. sp. (Triloculina intermedia Karrer. l. c. p. 138, Taf. L, Fig. 11.) Nem ritka.

Miliolina sclerotica Karr. sp. (Quinqueloculina sclerotica Karrer. 1. c. p.159 Var. IT, Ries), Nem ritka.

Miliolina vermicularis Karr. sp. (Quinqueloculina vermicularis Karr. l. e. p. 150, Taf. IIL., Fig. 1.) Ritka.

Miliolina Krenneri Frnzn. (Quinqueloculina Krenneri Franzenau. Adatok a rákosi felsó mediterrán emelet foraminifera-faunájához. Foldtani Közlöny. Budapest. 1881. XI. kötet, 46. 1., III. tabla, 13—18. ábra.) Mind- két ismertetett forma nem ritka ezen anyagban sem.

Miliolina peregrina d'Orb. var. edentula Frnzn. (Quinqueloculina peregrina d Orb. var. edentula Franzenau. U. o. 45. 1., III. t., 4—6. ábra.) Nem ritka. A példányok kisebbek a rákosi helyiségból származóknál.

Miliolina Kaäkosiensis Frnzn. (Quinqueloculina Rákosiensis Fran- zenau. U. o. 45. lap, IIT. tabla, 7—9. ábra.) Gyakori.

Miliolina Bujturensis n. sp. (II. tábla, 2a, b, c ábra.) Ezen gyakori alaknál két éles él határolja a kamrák hátrészét. A kamrák akként nóttek egymásra, hogy a héj harántnézetben egy egyenetlen oldalú háromszöget képez. Minden hátél két oldalán barázdák vannak, melyeket domború ré- szek követnek. A héj kerülete széles elliptikus. Az elő és hátsó oldal majd- nem sík, ezek elseje csak igen keveset láttat a mélyen fekvő központi kam- rából. A kamrák érintő vonalai gyengén mélyítettek és szembetünők. A nyi- lás majd ovális, majd inkább kerek, a szabad végén megvastagodott egy foggal. A héjak nagysága 0°5—0'7 millimeter közt változik.

Kétségtelen az, hogy alakunk a Miliolina trigonula Lam. sp., a M. gibba és tricarinata d Orb. sp. és a M. intermedia Karr. sp.-hez közel áll valamint hogy ezen viszony az említettek közt is uralkodik. Hogy ha mind- amellett az alakokat ezen öt különböző név alatt sorolom fel, teszem azt azon oknál fogva, mert a bőséges anyag tanulmányozása meggyőzött, hogy eme fajok jellegei állandóak. |

A felsorolt fajok szétválasztására legalkalmasabb azok háromszóges harántmetszete. Itt látjuk, hogy a Miliolina trigonula Lam. sp. = Miliolina austriaca d'Orb. sp. (1. ábra) oldalai és csúcsai erősen gömbölyüek és hogy a középső kamra jó nagy, a Miliolina gibba d'Orb. sp. (2. ábra) oldalai még gombolytiek, a csúcsok már hegyesebbek, a kózépkamra még nagy, ugyan- ilyen ez még a Miliolina tricarinata d'Orb. sp.-nél is (3. ábra), melynél azonban, mint a következőknél is, a csúcsok már igen hegyesek.

103

de 9. 9. 4. 5

Az 1. és 2. ábra d'Orbignynak «Die fossilen Foraminiferen des tertiären Beckens von Wien. Paris. 1846» czímű munkája a XVI. tabla 27. ábrája, illetve a XVI. tabla 24. ábrája után készültek. A 3. ábra Reussnak «Die fossile Fauna der Steinsalzablagerung von Wieliezka in Galizien» (Sitzb. der kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. Band 55, I. Abth.) ezimü érte- kezéséhez mellékelt II. tabla 2c ábrája után másoltatott, az 5. ábra pedig Karrernek «Die miocene Foraminiferen-Fauna von Kostej im Banat» (Sitzb. der kais. Akad. der Wissensch’ Wien. Band 58, I. Abth.) ezimü munkája I. tabla 11. ábrája után.

A Miliolina Bujturensis n. sp.-nél (4. ábra) csak kissé gömbölyödöttek a különböző nagyságú oldalak és a középső kamra kicsi, épen úgy, mint a Miliolina intermedia Karr. sp.-nél is (5. ábra), mely a hátsó oldalán az erősen kiálló utolsóelőtti kamrarész által lényegesen elüt az előbbiektől.

Miliolina apposita n. sp. (II. tábla, 3a, b, c ábra.) Az ovalis kerületű héj alul kerek, felül ferde, harántmetszete legömbölyö- dött csúcsú háromszög, hátsó oldala sik. Nyilása hosszü- kás háromszogalakü. Az egyes kamrák helyzete a felületek látszólagos erős corrodáltsága folytán a héjak külsején meg nem állapítható, mindamellett hogy sok példány 6. állott rendelkezésre. Azok helyzetének kipuhatolására a héj harántirányában egy csiszolatot készítettem, mely a Triloculina ala- kok képét mutatja. (Lásd a mellékelt 6. ábrán.)

A héjak nagysága 0-5 és 170 millimeter közt változik.

A Quinqueloculina peregrina d" Orb. var. edentula Frnzn.-nak " ugyan- ily alakú nyilása van, de éles kamrákból van alkotva, melyeknek találkozási vonalai tisztán láthatók.

Miliolina lauta n. sp. (II. tábla, Aa, b, c ábra.) A héj kerülete ovalis oldalt összenyomott és szélén éles. A kamrák csavarodottak, a hátuk leg- nagyobb része két élű, csak a nyilásrésztől nem messze egyesülnek egy élbe. A nyilás négyszögletes, a szabad végén megvastagodott egy foggal. A nyilás széle alig észrevehetőleg megduzzad.

Legsajátságosabb e fajnál azonban annak felülete. Ez két meglevő példánynál egyforma és pedig az egyik oldalon a kamrák középrészén ki- emelkedő és a szélek felé elenyésző lemezek és lemezrészek által, a másik, az egyedüli középkamrát mutató, különböző alakú gödrök által diszített. Ez utóbbinak kinézése leginkább egy szúrágott dugóhoz hasonlít.

A héjak egy millimeternél valamivel nagyobbak.

* Adatok a rákosi felső mediterrán emelet foraminifera-faunájához. Földtani Közlöny. Budapest. 1881. XI. kötet, 45. 1., III. tábla, 4—6. ábra.

104

Quinqueloculina falcifera Karrer,* mely leginkább hasonlit fajunk- hoz, felületének mindkét oldalán szabályosan terjedó lemezekkel van diszitve.

Miliolina retusa n. sp. (II. tabla, 5a, b, c ábra.) A héj hosszúkás ová- lis, fent ferde, alul gömbölyű, elóoldalán domború, hátsó oldala sik, a harántirányban nagyjában háromszöges. A kamrák sarkait képező részek tompák és pedig olyformán, hogy ezen sajátság a héj középrészén leg- szembeötlőbb, szélén pedig elenyésző. A kamrák találkozási vonalai seké- lyek, de azért eléggé jól láthatók. A nyilás kerek, egy rövid, szabad végén alig megvastagodott foggal. A gyakori héjak nagysága 0:9 és 0-5 millimeter közt változik.

Ezen faj a Quinqueloculina Ermani Bornemann-hoz ** hasonlít, de a